Üdv újra itt! :)
Ismét indul az évi rendszerességű beszámoló a magyar csapat kalandjairól. Rendhagyó módon a verseny előtt két nappal érkeztünk Koreába, így most két napig még közösen gyűjtögetjük az élményeket a diákokkal. A repülőút kellemesen telt, hála a premium economy osztálynak, ahol idén volt szerencsénk utazni Vörös Tomival. Szöülba helyi idő szerint dél körül érkeztünk, és egyenesen a hotelbe vittek minket.
Miután elfoglaltuk az egyébként nagyon igényes szállásunkat az Itaewon negyedben található Imperial Palace Hotelben, elindultunk egy kis felfedező-körútra a környéken. A térkép tanúsága szerint egy "world food street" és egy "fashion street" is található a környéken, ráadásul pénzváltóra és ásványvízre is szükségünk volt. Nagyjából fél órányi séta után találtunk mindent, bár közben valaki kasmír kabátot akart eladni nekünk, és egy ruhabolt első emeletén elrejtett pénzváltóban is jártunk. Alapvetően az első benyomás Szöülről hogy igazi nagyváros: rengeteg nagyon magas épülettel, kis látótávolsággal (szmog?), mindenfelé villogó reklámtáblákkal,egyszóval mindennel, amire az ember a filmek alapján számíthat. A negyed, ahol a szállásunk van, a külföldi negyed, amire elsősorban abból jöttünk rá, hogy minden harmadik helyiségben egy arab étterem volt elhelyezve, a többiben pedig olasz, francia, amerikai és még sorolhatnám milyenek. Ennek megfelelően veszett drága minden, nem is igazán tudtuk elképzelni, hogy hova ülnénk be akár ebédelni, akár vacsorázni. Koreában egyébként won-nal fizetnek, kb 4 won= 1 Ft-tal, úgyhogy kivételesen osztani kell az árakat és nem szorozni :).
Miután beszereztük a megfelelő mennyiségű won-t, lepihentünk kicsit a szálláson, és közben felkerestük volt kollégánkat, Mohácsi Esztert, aki történetesen Szöulban doktorál éppen. Vele közösen úgy döntöttünk, hogy bemetrózunk az egyetem környékére, ahol tud ajánlani jó helyet a vacsora céljából. Ez több szempontból is izgalmasnak ígérkezett, egyfelől az autentikus étterem, másfelől a metrózás miatt. Szöulban 9 számozott, és további néhány számozatlan metróvonal található, a jegyváltás pedig sok más városhoz hasonlóan alapvetően itt is "feltöltőkártyás" rendszerben működik. Mint kiderült, lehet venni egyszer használatos jegyet is, ami azonban ugyancsak kártya, de az út végén azonnal vissza lehet váltani. Automatákban lehet hozzájutni ezekhez a jegyekhez, ami azért nem volt annyira egyszerű, mint hittük. Szerencsére át lehetett állítani angolra, de az automata a koreai e-sport világbajnokok reakció- és kattintási idejéhez volt igazítva, és rendszerint mire eljutottunk a fizetésig, közölte, hogy lejárt az idő, és kezdjük elölről. Miután nagy nehezen végigvittük ezt az érintőképernyős játékot, felszálltunk a metróra. A metróban a peron mentén végig üvegfal van, amelyen ajtók vannak, amik pontosan akkor nyílnak ki, amikor mögöttük a metrószerelvény beáll, és kinyitja az ajtókat. Külön ki van jelölve, hogy középen kell kijönni, és a két szélén bemenni a metróba, mivel rendszerint igen nagy a tömeg, és ezek az apróságok segítenek kicsit folyékonyabbá tenni dolgot.
Az egyetemi megállónál Eszter már várt minket, és rögvest elsétáltunk a vacsora helyszínére. Ez egy eszméletlenül vagány hely volt, az asztalok közepén volt egy gáztűzhely, arra helyeztek rá egy nagy fémkondért, amiben ott a szemünk előtt készítették el a választott kajánkat. Egyszerre négy adagot, utána a kondérból vettünk magunknak szépen egymás után. Mindemellé volt ingyen saláta, és adtak vizet is. A mi asztalunk csirkés-rizses-sajtos keveréket választott, a diákok bevállalósabb fele tengeri herkentyűket kért, de állításuk szerint finom volt a cucc :) Nekem nagyon ízlett, és a hangulata, meg elrendezése az egész helynek nagyon bejött. Jót beszélgettünk közben, Eszter sok mindent mesélt Koreáról, amikre majd később biztos utalgatok majd. Helyi idő szerint fél 9 körül kezdtek fáradni a gyerekek, úgyhogy felálltunk az asztaltól, és elsétáltunk az egyetemhez, aminek igen szemrevaló és méretes campusa található Szöulban. Sétálgattunk kicsit az egyre csípősebb hidegen, majd irány haza, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. A szobában már csak három kellemetlen meglepetés várt minket: először nem sikerült megbirkózni a rejtéllyel, hogy hogyan lehet lekapcsolni a szobában található spotlámpákat. A fürdőben kiderült, hogy a csapból vagy jéghideg, vagy tűzforró víz jön csak, így ki kell keverni egy használható fürdővizet. Végül pedig mindketten felébredtünk kb hajnali 4-kor, noha éjfél előtt hullafáradtan feküdtünk le. Nem is sikerült már visszaaludni, így a hajnali órákban dolgozgattunk kicsit mindketten a reggeliig.
A repülőtér Incheonban
Látkép Szöulról a folyópartról.
A hotel bejárata egy csillogó kutyával. Kicsit feljebb van egy Mikulás is, ami nem látszik, közvetlenül a bejárat mellett pedig
ez a falovag. Hogy ki volt az a designer, aki rámutatott, mennyire passzol ez a csillogó kutyához, azt nem tudom, de nagyon értette a dolgát. És akkor még nem is jutottunk be...
Ez itt a hotel recepciója, és igen-igen, egy bomba-testű, tangás-pisztolyos, pradát viselő, csillogó nyúl található előtte. Ami a képen sajnos nem látszik, pedig a látvány teljességéhez mindenképpen hozzátartozik, az az, hogy a nyúl: forog. Bizony, senki sincs biztonságban, bárkire bármikor rálőhet, a hátán ráadásul méretes lándzsa található, ha netalántán mégis közelharcra kerülne sor. Fedezékként a képen nem látható karácsonyfát használja azt hiszem... (vagy a kaktuszokat, amik közül az egyik látható.) Szerepe nem igazán tisztázott, a hangulatot mindenesetre feldobta :)
Még mindig a recepció: hintákon várakozhatnak akik esetleg fáradtak már álldogálni. Nagyon kellemes egyébként, a mögötte található tükrökben (mindenhol tükrök vannak, a koreaiak vagy nagyon szeretik nézni magukat, vagy olyan szűk a hely mindenhol, hogy muszáj így tágítani...) pedig még a fent említett karácsonyfa is látható!
Az utcán mindenféle nyelven meg lehet tanulni köszönni, hasonló táblát találtunk amerikai, román, lengyel, maláj és még néhány egyéb nyelven.
Utcakép a csapat hátával :)
És akkor a vacsoráról készült néhány kép, mintegy folyamatában szemléltetve az eseményeket:
Nyami-nyami... még mindig összefut a nyál a számban :) Bezzeg az alábbi kép ezt a hatást egyáltalán nem fejti ki:
A tengeri herkentyűk...
