Az aranymúzeumos délutánt követően este ünnepi vacsorára láttak vendégül a diákok szálláshelyén, a Sheraton hotelben. A nagyjából 300 m hosszú utat 20 perc alatt tette meg a busz, hála a Bogotában folyamatosan jelen lévő csúcsforgalomnak. Nagy örömünkre a diákokat jókedvűen, egészségesen találtuk, és lelkesen meséltek az addigi élményeikről. A vacsora is finom volt, bár elég szűken mérték az adagokat, de desszertből például lehetett nyugodtan venni repetát is. A vacsorán túl nem volt sem beszéd, sem műsor, sem semmi, de ez nem is volt akkora baj, továbbra is elég fáradtak voltunk, hiszen azóta sem sikerült növelnünk az éjszakai 1-2 órás alvásmennyiséget. A vacsora végeztével lassacskán visszatereltek minket a buszokba, amik visszafelé sokkal gyorsabban tették meg az utat. Egymásnak rövid gyakorlati fordulós feladatsort kívánva másnapra elköszöntünk, és mindenki ment a már nagyon megérdemelt alvását megkezdeni.
Reggel hamar jött a kijózanodás... a feladatsor, amit a discordra felöltve elolvashattunk, 48 oldalas volt. Annyi hamarosan kiderült, hogy ebben van 7 oldalnyi ismétlődés, de így is maradt 41 oldal szöveg. Az igazi meglepetések azonban akkor következtek, amikor lementünk a konferencia-terembe, megnézni a kísérleti eszközöket. Egy valóságos hangyaboly fogadott lent, a leaderek jöttek-mentek, csoportokba verődve tanakodtak. A következők derültek ki rövid időn belül: biológiából egy növényfelismerési feladatot terveztek meg, ám ehhez valójában nem volt elegendő levelük, szóval valakinek szerezni kellett továbbiakat is. Ezen túlmenően is súlyos problémák voltak a biológia feladatokkal, gyakorlatilag teljesen újra kellett csinálni őket. Kémiából a feladat folyadékok viszkozitásának meghatározása volt (fun fact, Katarban ez volt a fizika mérési feladat...), de az eszköz amit használni kellett, néhány mérés után ereszteni kezdett. Így a kémikusok egy része elkezdett jobb eszközöket építeni, illetve kávéspoharakból eszkábálni hozzájuk egy állványt, amire rendesen le lehet helyezni. Később a méréshez szükséges törzsoldatot is a tanárok készítették el, mert az is hiányzott. Fizikából pedig ellenállások kapcsolása volt a mérés témája, de a feladatlapon megadott értékek nem stimmeltek a ténylegesen használ ellenállások értékeivel. Továbbá amikor bemutatták az eszközt, amit a diákoknak kell majd használni, elárulták azt is, hogy abban a pillanatban még csak 10 darab volt készen belőle (kb 70 csapatnak kellett volna adni ugyebár), de már készítik a többit...
Így aztán minden tantárgyból munkacsoportok alakultak, hogy minél hatékonyabban tudjuk használhatóvá tenni a feladatsorokat. Fizikából egy izraeli fizikatanár elkezdte végigmérni az ellenállásokat (a feladat kitalálásakor ugyanis az egyetemen egy tetszőleges értékűre állítható digitális ellenállással dolgoztak. Persze később kiderült, hogy a boltokban kapható ellenállások értéke viszont nem tetszőleges, szóval bevásároltak egy csomó olyat, amilyet találtak), egy másik csoport közben kicsit átfogalmazta a feladatot, hogy több köze legyen a valósághoz. Egy harmadik pedig a feladatsor második felével foglalkozott: az eleve igen nehézkesnek tűnő mérésről kiderült, hogy a rendelkezésre álló eszközzel nem is lehet megvalósítani (fizikások kedvéért: egy kb 2 m hosszú drótból kellett áramkört hajtogatni, majd a rákapcsolt feszültség nyomán különböző pontok közt mérhető feszültség-eséseket kimérni. A digitális multiméter azonban -értelemszerűen- nem tudta kimutatni a 30 cm illetve 35 cm hosszú darabokon eső feszültségek különbségét...). Szóval e helyett is inkább kitaláltak valami mást. Mindezt úgy, hogy a feladatok jelenlévő szerzői konkrétan megkérték a leadereket, hogy segítsenek, hogy ebből másnapra valahogy gyakorlat legyen. Az is út közben derült ki, hogy csak két adagban tudják majd a diákok elvégezni a mérést, mert nincsen több hely, és elegendő eszköz sem. Tekintve a kémiában használatos viszkoziméterek gyos amortizálódását, ez azért felvetett kérdéseket a mérések igazságosságával kapcsolatosan. Végül nagy munka, és hosszú várakozás után elkészültek a feladatsorok, és külön-külön el is fogadtuk őket, így nekiállhattunk fordítani. Mikor már (olyan 4:30 körül) ott tartottunk, hogy az utoljára kiadott "végső feladatsort" (ami a fájlnevében a 7-es verziószámot viselte...) néztük össze a saját fordításunkkal, kiderült, hogy abba véletlenül nem a megbeszélt és átalakított verzióját tették az első fizika feladatnak. Mivel számos csapat már kinyomtatta a saját feladatsorát, és senki nem tudta, hogy ki milyen verziót nyomtatott, a még jelen lévő EC tag Robinnak nem igazán volt más választása, mint úgy dönteni, hogy a szóban forgó részt törlik. Ezt a helyszínen kellett tudatni a diákokkal, valamilyen módon. Miután egy kicsit még a nyomtató szobában is kellett verekedjek a word-del, hogy normális pdf-et készítsen a fordításunkból, valamikor 5:35 körül a nyomtatással is végeztünk, méghozzá úgy, hogy nem is mi voltunk az utolsók. Közben összefutottunk a német és az ausztrál leaderekkel, akik épp a gyerekek hoteljébe indultak, hogy segítsenek összerakni a kísérleti berendezéseket, mert nem volt elég embere a szervezőknek ehhez. A reggeli, sóbányába induló túrára 8-kor indultak a buszok, szóval akár másfél órát is lehetett aludni, ha valaki elég ügyes volt!
Bár sokat elmélkedtem, hogy hogyan üt nagyobbat, végül úgy döntöttem, hogy ebben a posztban átugrom a sóbányás kirándulást, és rátérek a fenti történet "csattanójára". Történt ugyanis, hogy a sóbányás nap estéjén egy IB meeting is be volt tervezve: itt készültünk megválasztani új vezetőinket. Az elnöki, és európai alelnöki pozícióért egyetlen induló volt, így nem volt szükség szavazásra, a titkár és a kincstárnok helyére azonban ketten-ketten jelentkeztek, így ott tényleges voksolásra is lehetett számítani. Ismervén az előzményeket, a hazaérkezés utáni vacsora közben óvatosan megkérdeztük Robint, hogy a gyakorlattal minden rendben volt-e. Azt felelte: igen, nem volt semmi gond. Ezután szép lassan csepegtek ennek némileg ellentmondó információk: valójában nem volt négy órája a diákoknak, mert reggel nem készültek el időben, csak 3 óra 10 perc, volt csapat aki nem kapott meg minden szükséges eszközt, egyesekhez nem jutott el, hogy melyik feladatot nem kell megcsinálni, mások ezzel a lendülettel egy olyat is kihagytak, amit nem kellett volna. Mindkét óra elején leaderek jártak körbe, és asztalról asztalra próbálták elmagyarázni, hogy mi az, amit nem kell elvégezni. Ennek fényében az esti gyűlés másik izgalmas témájának a gyakorlati forduló tűnt: ekkor még azt is elképzelhetőnek tartottuk, hogy utólag töröljük az egészet (megj.: előző nap vacsoraidőben, amikor még kanyarban nem volt a végleges feladatsor, felvetettem Attilának, hogy talán még most fel kellene készüljünk egy legrosszabb forgatókönyvre, előre... természetesen nem tettük...).
Az IB választási része lement, az elején tajvani kincstárnokunk szokásosnál is viccesebbre vett prezentációjával, és a szükséges szavazások szükségtelenül hosszadalmas és körülményes lebonyolításával. Az IJSO új elnöke Emil de Klein, korábbi európai alelnök, még korábbi kémikus holland leader. Európai alelnökünk Paulius lett, a titkár a korábbi kincstárnok tajvani Dr. Lu, míg a kincstárnok egy indonéz, aki sajnos úgy ejti a nevét, hogy "Budi Kúrnijavan", és ezen minden önfegyelmünk ellenére arcunkat eltakarva röhögtünk Attilával. Szerencsére rajtunk, és az érintetten kívül senki nem így ejti a nevet (fel sem tudom idézni sajnos az írásmódját), így a jövőben talán nem sokszor kapunk sírva-röhögőgörcsöt csak mert valaki a kincstárnokot emlegeti. Miután ez mind lement, és Paresh, korábbi elnökünk is bemutatott egy szép búcsúvideót, végre megérkezett a Scientific Commitee (tudományos bizottság, a verseny szakmai részéért felelős szerv, ezúttal mindössze három főből állt, ennél azért bővebb szokott lenni). Lehetett beszélni a gyakorlati fordulóról. Elena, a kolumbiai főszervező vette magához a mikrofont (mint a bizottság egyik tagja: szegény egyetlen személyben felelt kb mindenért, ez eddigre már erősen meg is látszódott rajta. Az előző napi megbeszélésen mindazonáltal nem volt jelen, próbálta intézni a kísérletek anyagi feltételeit): "Nagyon szomorú vagyok" kezdte. "Mert ez nem az IJSO. Hogy lehet az, hogy mi négy hónapig dolgozunk problémákon, erre a leaderek önhatalmúlag lecserélik őket? Hogy lehet az, hogy itteni leaderek kevernek oldatot a feladatokhoz? Hogy lehet, hogy arra kényszerítenek engem, hogy a kísérlet helyszínére leadereket vigyek magammal, holott tilos? Hogy lehet, hogy az általunk kitalált feladatot hajnalban néhány ország önkényesen kitörli, és csak az újonnan kitalált rész marad? Hogy gondoljuk, hogy ő vasárnap hajnalban Bogotában általunk kitalált ellenállásokat fog tudni vásárolni?? Teljesen tönkretettük a munkájukat, és ezért nagyon csalódott. Ennek nem szabadott volna megtörténnie!" Azt hiszem még folytatta volna, de eddig a pontig bírtam, mikor felálltam, és meglehetősen hevesen elkezdtem válaszolni: a kitalált ellenállások az ő feladatukban szerepeltek, mi éppenhogy próbáltuk olyanokra cserélni, amelyek ténylegesen rendelkezésre álltak (megj: mivel az első feladat módosításait nem vezették be a végső doksiba, így abban az általuk kitalált, nem létező ellenállások maradtak. Sőt, később kiderült, hogy olyan ellenállásokkal sem rendelkeztek valójában, amiket nekünk odahoztak, és megmérhettünk...), azért dolgoztunk rengetegen, hogy elvégezhető legyen a rosszul kitalált mérés, és erre a segítségre ők kértek meg minket!! Az egész nagyjából pont fordítva történt, mint az ebből a történetből hallatszik!!
A fairség jegyében a bizottság kapott lehetőséget, mielőtt más is hozzászólhatott volna, és így a mikrofont Gustavo, a bizottság másik jelenlevő tagja vette magához (ő is alig egy órát volt jelen a megbeszélésen előző nap, aki viszont szinte végig ott volt, César, nem jelent meg a gyűlésen). Láthatóan egy egész beszéddel készült, amit azzal kezdett: "Nem tudom, miféle elméletről hadovál itt a kolléga, de hagy mondjak el pár dolgot..." Először elmondta, hogy mi itt a gyerekekkel szúrtunk ki, pedig ők a legfontosabbak. Hogy hány ponton szegtük meg tételesen az IJSO alapszabályzatát (amiben történetesen volt igazság persze. Mondjuk az kimaradt a sztoriból, hogy máskülönben egyáltalán semmilyen gyakorlat nem lett volna aznap), és ki mindenki felelős ezért. És végül, hogy mióta ő jár az IJSO-ra (asszem 2016), a hollandiai rendezés kivételével, megfigyelt egy néhány, európai leaderből álló csoportot, akik folyamatosan így viselkednek, nem tisztelik sem a szervezőket, sem a többieket. Köpni-nyelni nem tudtam (najó... köpni tudtam volna, de ennyi önfegyelmem azért maradt, noha előtte kicsit elvesztettem a fejem)... ráadásul a kis expozéja végén fogta a táskáját és elindult a teremből kifelé, majd teljesen értetlenül állt, mikor Paresh rászólt, hogy maradjon, egy ilyen beszéd után az a minimum, hogy meghallgatja a reakciókat. Ezzel együtt öt perc szünetet rendelt el, hogy mindenki vehessen pár nagy levegőt, mielőtt újra felszólal. A leaderekkel teljesen tanácstalanul néztünk egymásra, hogy miféle alternatív valóságot éltek meg a szervezők, és mégis miről beszélnek. Én konkrétan remegtem a tehetetlen dühtől, elmondhatatlanul megalázó volt az egész, noha én messze nem tettem bele annyi erőfeszítést, mint sok kolléga. De az, hogy mintegy mellesleg az elmúlt 5-6 verseny kapcsán is ki lettem osztva, annyira váratlanul ért, hogy nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
A szünet után furcsa "alkudozás" indult meg. Néhány vélemény, és az események pontosabb felidézése mellett hamar arra terelődött a szó, hogy akkor most mi legyen? Gustavo elmondta, hogy ők úgy gondolják, hogy a fizika 1/1 és 2/2 részét törlik, arra mindenki max pontot kap, és az 1/2; 2/1 és 2/3 részeket rendesen kiértékelik. Sajnos Paresh figyelmeztette, hogy ez nem javaslat, ennek a döntésnek a meghozása a bizottság jogában áll (mellesleg közben Paulius felkutatott egy részt az alapszabályzatban, mely szerint ha több leadernek is kétségei vannak, akkor az IB felülbírálhatja őket, de végül nem olvasta fel ezt a passzust). Sorra kezdték győzködni Elenát és Gustavo-t, hogy legalább a fizika 1/2-t is töröljék el, mert sokan kaptak olyan visszajelzést a diákoktól, hogy hiányoztak a méréshez szükséges ellenállások. Nem is csoda... mint később a sajátjainktól meg tudtuk, nem előre összekészített ellenállás-készleteket kaptak, hanem egy nagy dobozból mertek random 15-20 ellenállást az asztalokra... Miután valaki gyorsan felszólította azokat, akik tudnak bármilyen hiányos eszközről a diákjaikat illetően, és több, mint 20-an jelentkeztek (összesen 37 ország volt jelen, mi pl azért nem jelentkezünk, mert nem tudtunk eddig beszélni a gyerekekkel), majd a moldáv fizikus konkrétan könyörgött Gustavonak, hogy gondolja meg magát, ez a morális sziklatömb, az elesettek védelmezője, az európai arrogancia bátor letörője nagy kegyesen úgy döntött, hogy akkor a teljes első feladatra max pontot kap mindenki. És még meg is tapsoltuk... Régen éreztem ennyire rosszul magam (persze, ez fontos lecke is volt egyben: személy szerint nagyon ritkán kerülök rasszista jellegű támadás alá, és bizonyos szempontból fontos ezt az érzést személyesen is megtapasztalni), végül Attila, és pár ital öntött valamelyest lelket belém. Így végződött hát a sosemvolt, és sosem lett gyakorlat története, melyet a szemétláda, minden lében kanál európaiak megpróbáltak szánt szándékkal tönkretenni... (utolsó utáni megjegyzés: a feladatok újraalkotásán egy holland, egy szlovén és egy szlovák fizikus mellett egy indiai, egy izraeli és egy brazil dolgozott a legtöbbet... no comment)
A képen egy német és egy tajvani leader ördögi vigyora látható, amint éjjel fél kettőkor még mindig nem átalkodnak azon mesterkedni, hogy másnap legyen törzsoldata a diákoknak, ezzel szégyenbe hozva a rendező országot.
