A pompásan sikerült beach-party másnapján az elméleti feladatsor megvitatása következett. A péntek a helyi vasárnap, így délben mindenki a mecsetben imádkozik. Emiatt úgy határoztak, hogy bár 11-kor odaadják a feladatsort, maga a megbeszélés csak délután 2-kor kezdődik. Ennek meg is lett az eredménye, a hosszú és borzasztó vita éjfél után záródott le, így a nyomtatással reggel 7-re lettünk teljesen készen. Lefeküdni már nem láttam értelmét, úgyhogy úsztam egyet a hotel medencéjében, lezuhanyoztam, és mentem reggelizni, hogy utána a Katari Nemzeti Múzeumba, és az Iszlám Művészetek Múzeumába látogassunk.
Az elméleti kérdéssorról annyit, hogy borzasztóan hosszú volt, és bár alapvetően rendben voltak a kérdések, néhány dolgot fontos lett volna megváltoztatni, vagy tisztázni. Egészen különleges módon a feladatlap néhány helyénél a feladaton lehetett változtatni, de csak úgy, hogy a helyes válasz ne változzon meg! Amikor az eredeti megoldókulcs válasza rossz volt, akkor egyszerűen újraírták a feladatot, hogy mégis az legyen a jó... Miközben néhány kérdés bántóan egyszerű volt (pl két tudós a baktériumok só- és higanyrezisztenciáját szeretné tovább vizsgálni, mit tegyenek? Vizsgálják a hőmérséklet hatását? Vagy a szárazságét? Vagy mindkettőt? Vagy esetleg végezzenek vizsgálatokat a baktériumok só- és higanyrezisztenciájára??? Otthon mindenki karikázza be a helyesnek vélt választ :)), amikor elvi hibás feladatot adtak fel, és Attila ki akarta javítani, közölték, hogy ez bonyolítás, és leszavaztatták. A kérdésfeltevés amúgy a legszebb nemzeti konzultációkat idézte: "Tovább bonyolítsuk feleslegesen a feladatot a relatív atomtömegekkel, vagy ne változtassunk rajta?". Jah, és persze a fizika feladatsor ezúttal is hordozott érdekességetek, egy 8 cm élhosszúságú, ám 5 kg tömegű FAkocka személyében. Felvetésünkre, hogy ennek a sűrűsége nem igazán illik egy fához, a válasz az volt: sokféle fa van! Sokkal több emlékem sajnos nincs a napról, a folyamatos 40 órányi ébrenlét hatására ma reggelre elég sok minden törlődött... Viszont azóta megkaptuk az eddig hiányzó telefonokat, sőt, ma a javított elméleti fordulós lapokat is visszakaptuk, és jobb lett, mint amire számítottunk. Persze, hogy ez mire lesz elég, azt nem tudhatjuk...
Reggel, mielőtt buszra szálltam, magamhoz ragadtam egyet a szokványos napi IJSO újságból. A főcím: a katari diákok bizakodóak a lehetséges aranyérmet illetően. Nem mondanám, hogy a kezdetektől meglévő sötét gyanúnkat sikerült eloszlatni ezzel a cikkel... a legszebb része az volt, amikor a diákokkal a tesztforduló után készült interjúkat írtak le. Ebben ugyanis (miután mindenki elmondta, hogy nehéz volt, de jól sikerült, mert nagyon jól felkészültek, hála az oktatási minisztériumnak), az egyik diák kiemelte, hogy milyen jó, hogy a tesztfordulót számítógépen csinálták, mert így nem voltak gondok a papírral. Annak fényében, hogy végül papíron írták a tesztet, nehéz mit gondolni erről a cikkről...
A busz bántóan hamar megérkezett a Nemzeti Múzeumhoz, ahol négyfelé osztottak minket (kiváló szemmértékről tanubizonyságot téve, miután a kb 60 leadert négy 30 fős csoportba igyekeztek rendezni), és egy kedves, mint kiderült iráni hölgy vezetett körbe minket. Itt a kiállítás a fosszíliákkal kezdődik, majd a legfontosabb része a gyöngyhalászokkal folytatódik. Katar (vagy a terület korábban) ugyanis nagyon hamar, már az 1000-es évek előtt elkezdett gyöngyhalászattal foglalkozni, és egészen a második világháború kezdetéig ebből tudott prosperálni az egész régió. Ekkor sem a háború kitörése viselte meg az akkor már létező (bár a britek fennhatósága alatt) katari gazdaságot, hanem egy japán úriember ötlete, aki ekkor jött rá, hogyan lehet tenyészteni a gyöngykagylókat, és nagy mennyiségben előállítani az igazgyöngyöt. Ennek éhezés és komoly problémák lettek az eredményei, ami után a sejk végül a britek segítségét kérte, hogy keressenek olajat. A sztorit innentől már tudjuk, Katar azóta is a világ leggazdagabb országai között van. Előtte egyébként megtudtuk, hogy nem könnyű errefelé férfiként megházasodni, mert elképesztő mennyiségű ékszerrel kötelező elhalmozni a menyasszonyt, már a lánykéréskor is, majd az esküvő alkalmával még inkább. Az idegenvezetőnk nagyon kedves volt, és találkozhattunk az elméleti forduló egyik feladatának főszereplőjével, egy gyöngy-szőnyeggel, amit igazgyöngyökből és drágakövekből készítettek. Tényleg lenyűgöző látvány volt, a képen ez sajnos nem fog átjönni.
Ezután átfuvaroztak minket az Iszlám Művészeti Múzeumba, de már közel volt az ebédidő, így nagyon rohanósan nézhettük csak meg a kiállítások egy részét. Érdekes, hogy rengeteg indiai alkotás és ékszer is helyet kapott a kiállításon, noha tudtommal ott nem igazán a muszlim a leggyakoribb vallás. Itt a tesztfeladatsor sztárjával, a zománcozott sólyommal találkoztunk, és meggyőződhettünk róla, hogy a mintegy 20 cm magas sólyom bizonnyal elmerült volna 13 gramm vízben... Akkora volt a sietség, hogy még a szuvenír-shop-ba sem engedtek be bennünket, ami elég szokatlan, általában ott szoktak véletlenül órákra magunkra hagyni, hogy ha más nem, legalább unalmunkban vásároljunk. A Nemzeti Múzeumban amúgy jutott pár perc erre is, Attila szert is tett egy gyönyörű csészeszettre.
Ebédidő és ebéd a hotelben, majd ismét busz, és délután egy hajókirándulás várt ránk. Erre már lényegében mindenki eljött, hat busz és talán 8 hajó tudta végül elszállítani a leader-sereget. Maga a vízi jármű alapvetően szórakoztatásra volt kialakítva, nagy hangfalakkal, diszkófénnyel, a székek a fedélzet szélén helyezkedtek el, így középen maradt hely táncolni, amit a legtöbb hajón ki is használtak. Mivel buszonként kerültünk a hajókba, így a hagyományos társaságomtól elszakadtam, de végül a spanyol és a macedón kollégáknak hála itt is lett buli. Bár az ázsiai kolléga, aki csatlakoztatta a telefonját a hangrendszerhez, fáradhatatlanul dolgozott ennek megölésén, mivel született DJ-hez illő módon átlagosan 15 másodperc után "keverte" le a dalokat... Nagyon kellemes volt egyébként, és kiváló terep volt a fotók készítésére is. Néha kellően megközelítettük a többi hajót, hogy kiabálni is lehessen egymásnak, szóval jól éreztük magunkat. A kirándulás végén mire kiszálltunk a hajóból a litvánok azzal vártak, hogy nehogy felszálljunk a buszra, mert megyünk piacra, és metrózni fogunk hazafelé. Pár percig kerestük a guide-unkat, hogy értesítsük, de mivel nem találtuk, így inkább elindultunk. A helyi "old-market" tényleg jól nézett ki, és mindenfélét lehetett kapni, alighanem vissza is térünk még ide. Amitől már teljesen elszoktam, az a kisállat-részleg volt: pici ketrecekben 10-15-20 papagáj, nyuszi, teknős zsúfolódott, lehetett kapni rózsaszínre festett pintyet és sorolhatnám. Nagyon örülök, hogy nálunk ilyesmire már nincs lehetőség, szörnyű látvány volt... Miután körbejártuk, leültünk egy gyümölcs-lére, és hazametróztunk. Nagyon szép, új metrójuk van, még nem is minden állomás üzemel. Emberek nem igazán vannak rajta, ahogy sejtettem, a helyiek inkább kocsival közlekednek. Viszont a metrón is van olyan ajtó, ami a "gold club" felirat alatt van, szóval még metrózni is lehet első osztályon!
Az esti program egy meeting volt, amin megválasztottuk (ellenfél hiányában szavazás nélkül) Emiel-t (holland kémikus) európai alelnökké, továbbá a dél-amerikai és az afrikai alelnököt is. Ezután pedig végre aludni térhettünk, ami már borzasztóan ránk fért, főleg mivel ma ismét fordítási nap van!
A Nemzeti Múzeum, melynek épületét a sivatagi rózsa ihlette
Katar első lakója. Bizonyos értelemben mára ismét fontos tényezővé vált az ország életében, csak már mint kőolaj...
A sivatagi rózsa, ami természetesen egy kőzet, amit a szél és a homok farag ilyen különlegesre.
Két, mára kihalt állat a katari térségből. A baloldali, hiúz-szerű nagymacska a vérengzéséről volt híres, és a pásztorok valamiért nem díjazták, hogy az egész nyájat lemészárolja, hogy azután egyetlen birkát megegyen. A másik a legnagyobb struccféle volt, az ő pechje a szép tollai és a finom húsa volt.
Katar nemzeti állata a jobbra hátra látható Oryx antilop. Előtte a szuper-cuki sivatagi vadmacskák láthatóak.
Kőfaragványok időszámításunk előtti időkből. Érdekességük, hogy a jobb felső ábrán madarak láthatóak felülnézetből, ami arról tanúskodik, hogy az emberek megpróbálták elképzelni, milyen lehet felülnézetből egy madár, ami azidőtájt nem volt jellemő. A sok kis lyuk egymás mellett pedig valamilyen játékhoz kapcsolódik.
IKEA-s amforák időszámításunk kezdete környékéről.
A sivatagi sátrak anyaga: jellemzően fekete, elképesztően sűrű szövésű. Minél több fehér van benne, annál gazdagabb vagy, mivel azok a szálak teveszőrből készültek.
Tradicionális női viseletek
Különféle eredeti igazgyöngyök, és a méretezésükre szolgáló sziták.
A Baroda szőnyeg, ami igazgyöngyökből és drágakövekből áll.
A katari összeomlás okozója ( Mikimoto Kokichi), és termékei.
És a modern "gyöngyhalászok"...
A belső udvaron volt egy minipiac, fogalmam sincs mit árultak, mert hajtottak bennünket kifelé...
Az Iszlám Művészetek Múzeuma
Mellette volt a kikötő, ide tértünk vissza délután
Az aula, fényképezkedő leaderekkel. A nagy üvegablak szép kilátást biztosított a városra
Méghozzá ilyen kilátás.
Füstölő edény egy mecsetből. A díszítés teljes egészében írás (a Koránból), csak nagyon ügyesen úgy formálják, hogy közben egyéb rajzok is körvonalazódjanak.
Faberakásos ajtó, aminek a csillag-alakú minta a különlegessége.
Ez egy ablakrács, aminek a szerepe a sötétítés, és az, hogy belülről lehessen kifelé látni, de fordítva ne. Ennek itt a különlegessége, hogy a rács két harcoló oroszlánt rajzol ki, állítólag ez kimondottan ritka.
Török sisak, lehúzható orrvédővel. A rajta lévő írás a szultánt biztatja, ha esetleg ő is részt venne a csatában. Előttem van a jelenet, ahogy a kedvetlenül szablyázgató szultán meglátja az előtte vonuló harcosok sisakján a "Szulejmán az én példaképem! Hajrá Szulti!!" feliratot, és belelkesedve egymaga lekaszabolja az ellent...
Bizony-bizony, ő az, személyesen. Azt hiszem itt már visszahűlt a 96,47 celziuszról (mert egészen pontosan ennyire hevítettük, múltkor nagyvonalú voltam), hála a 13 g víznek.
Ókori indiai társasjáték, méghozzá négy fős. A lényeg, hogy a középső mezőt megszerezd valahogy, de részletes játékszabály-magyarázatot nem kaptunk.
Sok lesz ez így egyszerre, úgyhogy a nap másik feléből származó képekre még várnotok kell :)
