Kis csapatunk szerencsésen megérkezett egy meglehetősen hosszú, és ennek megfelelően fárasztó repülőút után. Mivel hazaérkezésemmel egy időben rögvest rám szakadtak az itthoni teendők is, így nagy szomorúságomra fel kell kissé függesszem a blog folytatását, és csak remélni tudom, hogy nem jár úgy, mint a tavalyi, amelyet végül egyáltalán nem fejeztem be.
Szóval türelmet kérek mindenkitől, aki a maradék két nap eseményeire volna kíváncsi, remélem előbb-utóbb jut időm méltóan befejezni ezt a beszámolót, és további képekkel, sztorikkal gazdagíthatom utazásunk történetét.
Üdv,
AttA
