A váratlanul hamar befejezett gyakorlati fordítás után másnap reggel a Quatar Foundation volt a programon. Hosszasan tanakodtunk, de végül úgy határoztunk, hogy részt veszünk a programon, nehogy kimaradjunk valamiből. A buszok egész baráti, 9 órás indulással vártak bennünket, és alig negyed órával a bejelentett indulást követően tényleg elindultunk. Rövidke alvás után a nyitóceremónia helyszínével szemközti egyetemi kampuszon kötöttünk ki, ahol meglepetésünkre az elinduló 6 buszból csak a mienk volt meg. Az elhangzottak alapján egy mecset-egyetemen kötöttünk ki, ami nem igazán volt világos leírás eleinte.
A bejárat egy nagyon modern és új épület érzetét keltette, rengeteg csobogóval és vízzel, ami itt különösen impozánsan hatott. Vagy pazarlóan, nézőpont kérdése. Kisvártatva megérkezett a helyi idegenvezetőnk, egy amerikai származású férfi, aki itt doktorált az egyetemen. Mint megtudtuk, az épület különlegessége az, hogy az egyik fele egy mecset, a másik felében pedig órákat tartanak, és az egyetem kampuszához tartozik, itt tanulnak többek közt a jogászok és a társadalomtudósok is. Elsőként a mecset szárnyába mentünk be, a víz az épület belsejében is fontos szerepet játszott, a folyosó oldalában haladt egy kicsi patak. Az idegenvezetőnk elmesélte, hogy az épület tervezésekor fontos szerepet játszottak az elemek, mint például a víz, amelyek az iszlám öt alappillérét is szimbolizálják (hit, imádság, böjt, adakozás, zarándoklat). Élvezetesen mesélt egyébként, és ezek után elvezetett minket magába a mecsetbe. A cipőket le kellett venni természetesen, de ezután minden további nélkül beléphettünk az igen hatalmas, nyitott térbe. Már ez is különlegesnek számított, hogy kimondottan arra törekedtek a tervezésnél, hogy az épületben bárhonnan bárhová el lehessen látni, de ráadásul volt egy balkon a nők számára, akik Szaud-Arábiában például be sem léphetnek a mecsetekbe. A szószékkel szembeni falon órák jelezték a napi imádságok időpontját. A mecset oldalsó részén pedig egy tanulókörben néhány fiatal tanult a Koránt egy tanítótól. Az egész kimondottan előremutatóan és megnyugtatóan hatott. A díszítést összesen két kaligráfia jelentette, egy a Mekka irányát kijelölő alkóvon, egy pedig a plafonon futott végig. A mecset megtekintése után kimentünk a belső udvarra (az udvart és a minareteket lásd az fb poszt alatt), készítettünk pár csoportképet, és megtekinthettük a mecsethez tartozó két, különleges minaretet. Ezután a könyvtár következett. Itt viszont már a kísérők elkezdtek nagyon sürgetni bennünket, hogy menjünk, mert jön a következő csoport, nekünk pedig a következő látványosság. Úgyhogy pikk-pakk kihajtottak minket az egyébként rengeteg üres polccal rendelkező könyvtárból, és gyorsan az egész, igencsak futurisztikus épületből. Diákokkal nem igazán találkoztunk, mint kiderült, ide leginkább munka után járnak az emberek. A következő állomás a lovarda volt. Mint megtudtuk, a jelenlegi emír édesapja nagy lókedvelő volt, ezért rengeteg pénzt fordított a lovaglásra. Épült egy igen impozáns létesítmény, amiben számtalan istálló, ló-edzőközpont, szabadtéri és fedett díjlovagló pálya, a királyi lovarda és lovasoktató központok kaptak helyet. A hely bemutatása után elvittek minket először a lovak edzőközpontjába, ahol két ló éppen tréningezett is. A kedvünkért az egyiküket végigúsztatták az erre kialakított, hosszúkás medencén is. Itt is hamar sürgetni kezdtek bennünket, hogy siessünk, mert nem marad időnk a királyi lovakra. Úgyhogy a busszal gyorsan átfurikáztunk az emír lovaihoz, melyek (ha jól értettem) nem meglepő módon arab telivérek. Valóban gyönyörű, és nagyon kedves állatok voltak, zömmel igen fiatalok is (már amennyire meg tudom ítélni egy ló korát). Odajöttek a karám széléhez, így meg is lehetett simogatni őket, illetve az egyik lovász tapsaira futni kezdtek körbe, ami ugyancsak szép látvány volt. Simogatás-fényképezkedés-sürgetés, ez volt a jól bevált menetrend. A buszban elmondták, hogy már nincs idő a harmadik helyszínre (ami a Foundation főhadiszállása lett volna), hanem visszamegyünk a hotelba. Ez jó ötletnek látszott, hiszen így kényelmesen meg tudtunk volna ebédelni a délutáni IB meeting előtt.
Meglepetésünkre azonban nem a hotelhez mentünk, hanem vissza az első helyszínre. Itt mondták, hogy kb 10 percet fogunk várni, addig el lehet menni mosdóba. Amint azt sejteni lehet, a 10-15 perc csak annyira volt pontos, mint a mérési feladataik, és végül 70 (hetven!!) percet vártunk. A semmire, másik két busz is várt, és úgy tűnt, senki sem szállt sem fel, sem le azokról sem. A végén már nagyon pipák lettünk (én mondjuk az első 45 percet átaludtam :)), mivel úgy tűnt, az ebédet le is késsük a hotelben. Az látszik egyébként, hogy valamilyen okból az összes busz csak együtt mozoghat, ha bármelyik még nem tud indulni, akkor az összes többi is várakozni kényszerül. A késés eredménye az lett, hogy ebéd közben odajött Robin (Zimbabwe leadere, aki egyébként az IJSO titkára is egyben), hogy siessünk, mert szegény németek már kezdenék a prezentációjukat. Gyorsan befejeztük a evést, és lementünk a meeting terembe. A német prezentáció a maga német módján vicces volt, tulajdonképpen érdekes is, szerintem jó eseményt rendeznek jövőre. Utána viszont egy annyira kínos ügyet kellett rendeznie az IB-nek, hogy országonként csak egy képviselő maradhatott. A probléma az előző napi, afrikai alelnök-választással volt, melyet a botswanai induló nyert. Igen ám, de úgy nyert, hogy két ország (Nigéria és Uganda), akik az alapszabályzat szerint idén csak vengégcsapatokként vannak jelen, szavaztak. Amit persze nem tehettek volna, ráadásul ezen a két szavazaton múlt az eredmény. Attila elmesélése alapján a szokásosan hosszú és értelmetlen vitát az a nem túl jó döntés követte, hogy ha már így alakult, akkor mindegy. Közben a megválasztott alelnök-asszony előbb kijátszotta az "nő vagyok, biztos ezért nem akarják, hogy nyerjek", majd a "fekete vagyok, biztos ezért nem akarják, hogy nyerjek" kártyát is. Utóbbi szerintem különösen izgalmas, mivel ellenfele is fekete. Paresh totálisan kiakadt ezeken a vádakon, de ahhoz úgy látszik elég volt, hogy ha más nem, sajnálatból az IB jóváhagyja a szabálytalan szavazást. Ezért érdemes ilyen sokszor foglalkozni az alapszabállyal, és mindig újraírni, máskülönben nem tudnánk, mitől kell eltérnünk minden lehetséges alkalommal...
A meeting alatt én viszont tudtam blogot írni, és készülni lélekben az esti Cultural Night-ra, melyen végre a diákokkal is újra találkozhattunk. De ez már egy következő történet lesz ;)
A mecset-egyetem épülete kívülről. Itt is látszik a díszítő kaligráfia, mely a Koránból vett idézeteket jelent. Maha az épület sok asszociációt kelt, nekünk rögtön a pesti Bálna jutott eszünkbe, de csigának vagy űrhajónak is szokták minősíteni
Az épület makettja, a fekete magyarázó úriember volt az idegenvezetőnk.
A mecset belső tere, a Mekka irányát jelölő, arany színű alkóvval.
A plafont díszítő kaligráfia (ne csak imádkozz, de tegyél is!) és a hölgyek balkonja
A Lovarda makettje, a kicsi ovális az emír lovardája
A szabadtéri versenypálya
A lójakuzzi :)
Látvány-lóúsztatás
Lófutópad. Bár inkább csak sétált, és nem igazán díjazta, hogy ennyien nézzük közben :)
Az emír arab telivérjei
Tapsra futás közben :)
Különös, erődszerű építmény a karámok mellett
Ennyire kedvesek voltak!
Egy gyönyörűszép, felnőtt példány
Attila és az arabok. Ez egy nagyon jól működő kapcsolat ;) :P
