Where can see IJSO?

Váratlanul, sőt udvariatlanul hamar köszöntött ránk a reggel Mumbaiban, az Ibis hotelben, miután az időeltolódás miatt helyi idő szerint hajnali négyig nem tudtunk elaludni. A reggeli annál kellemesebb meglepetés volt! Hatalmas választék, ha bármi kifogyott, azonnal pótolták. Meg is kóstoltunk egy-két helyi specialitást, amely a palacsintához hasonló tészta volt, hozzá zöld színű, kókuszosnak vallott, valójában azonban samponra emlékeztető ízű mártogatós. Ezzel együtt jóllakva indultunk útnak a Homi Baba Center (képtelen vagyok diszkrét röhögés nélkül leírni az intézet nevét) felé, ahonnan majd Pune-ba visznek minket.

A Homi Baba Centerben már több másik náció csapata is várakozott, többen közülük két éjszakát is itt töltöttek (elmesélésük alapján jól döntöttünk, hogy inkább kivettünk egy hotelszobát…). Régi barátaink, a hollandok is itt voltak, örömmel üdvözöltük is őket. Kiderült, hogy épp ebédidőbe csöppentünk, így rögvest kaptunk enni… A leves ehető volt, és ezzel el is mondtam minden pozitívumot. A fehér takonyszerű cuccal leöntött zöldségek (amit vegetáriánus mussaka-nak csúfoltak), a hasonlóan kinéző, kétes eredetű csirkehús és még valami hasonló trutyi közül is ki tudott azonban emelkedni az Attila által minden idők legrosszabb ételének titulált paradicsomos tészta. Szerencsémre én nem kóstoltam meg :). Az ebéd után kicsit beszélgettünk még, és figyeltük a konyha ablakában bájosan játszadozó patkányokat. Lefotózni végül csak egyiküket sikerült, a nagy figyelemtől zavarba jöttek és lemásztak az ablakból… Ezután össze is készültünk, és szálltunk is be a buszba, mivel indultunk a verseny tényleges helyszínére: Pune-ba!

Pune alig több mint 100 km-re található Mumbaitól, ennek megfelelően alig több mint öt óra alatt oda is értünk. A dugó a városokban leírhatatlan, az emberek el sem engedik a dudát, és annak ellenére alakulnak ki torlódások, hogy egész tömegek utaznak robogón. A fizetős autópályán aztán sorra hagytuk le a kamionokat, amik hegymenetben (és komolyan mondom, nem túlzok) nagyjából 5 km/h-ás sebességgel haladtak fölfelé, és előzgették a mindössze 4 km/h-ra képes társaikat. Különös látvány volt, ezen kívül egyszer mentünk el egy szép kanyon mellett (lásd fotó), illetve láttunk egy majmot is! Ettől eltekintve eseménytelen út volt, amit félálomban töltöttünk, és csak arra ébredtünk fel kicsit, hogy zuhog az eső. Ez eléggé megrettentett mindhármunkat, egyikünk sem készült ilyesmire, elvileg száraz évszak van ilyenkor, úgy látszik az egyik felhőt elfelejtették tájékoztatni erről… szerencsénkre Pune-ba érve már nem esett az eső, így egyelőre nem kell aggódnunk az esőkabátok hiánya miatt. Miután Pune városában is legalább fél órán át dekkoltunk különféle dugókban, végre megérkeztünk a Mariott hotelbe. Miután mindenki kipakolt a buszból, és a többség a hotel bejáratánál található csomagvizsgálón is áteresztette a bőröndjeit, érkezett a hír, hogy rossz hotelben vagyunk! Van a városban másik Mariott hotel is, és nekünk oda van foglalásunk, csak tévedésből jöttünk ide. Így aztán mindenki visszapakolt szépen a buszba, amivel újabb ¾ órát bolyongtunk a városban, majd mikor már egészen biztosan kezdtünk lenni abban, hogy a buszvezetőnek fogalma sincs merre kell menni (korábban megálltunk, és megkérdezett valakit az utcán), felbukkant a sarkon a megfelelő Mariott hotel!

Én még ekkora hotelt életemben nem láttam… van benne bazársor, Spa, medence, fitness terem, 20 emelet, hatalmas konferencia terem, satöbbi (nincs viszont 13-ik szint! Sőt, a 3-9-ik szintek is relytély tárgyát képezik, a liften a 2-es után a 10-es gomb jön…). A szobánk is gyönyörű, moziméretű TV-vel, egyedüli furcsasága a fürdő üvegajtaja, ahová így belátni a szoba bármely pontjából… najó van egy külső ajtó is, de a ruhásszekrény is e mögött rejtezik, szóval ha valaki fürdik, a másik nem tud öltözni :P. Az érkezésünk egyébiránt ezúttal is jól lett időzítve, és éppen vacsoraidőre érkeztünk. A vacsora nagyon finom volt, sokféle kajából lehetett választani, és egyelőre nem kaptunk herótot a sok fűszertől sem. Még a desszertek között is volt valami fincsi hab, szóval elégedetten mentünk fel a szobába. A következő napirendi pont az esti IB meeting volt, amikor azonban megjelentünk a kijelölt helyszínen, kiderült, hogy a kisméretű terem miatt nemzetenként csak egy ember vehet részt a gyűlésen. Tomival szörnyen csalódottak voltunk, hogy ki kell hagyjuk a mindig fergetegesen izgalmas gyűlést, és lemaradunk Robin és a többiek legújabb áriáiról, de tudomásul vettük… és elmentünk megkeresni a medencét, illetve a fitness centrumot Annekevel és Roelanddal (aki újonc holland leader). Ezután a szobában múlattuk az időt az első napi IJSO-újság hátulján található rejtvény megfejtésével. Sikerrel jártunk, és annak is utánajártunk, hogy milyen érdekességek találhatóak Pune környékén (hát nem sok… India biztosan varázslatos hely, de ebből attól tartok nem sok fog kiderülni számunkra, és kicsit hasonlóan járunk, mint Nigériában…). Attila visszatért a gyűlésről, és elmesélte, hogy a jelenlegi elnök nincs itt (beteg, mint később megtudtuk), ellenben a korábbi elnök sincs itt (szintén beteg… ő volna Masno Ginting, akiről sokat olvashatott az, aki korábban is olvasta a blogot :)), a kontinensenkénti alelnökök közül pedig csak három lett megválasztva. Jah, és jelenleg kincstárnokunk sincs… Szóval igen érdeklődve várjuk, ki és hogyan irányítja majd a rendezvényt az idén. És természetesen Robin Naidoo felvetette, hogy azonnal váltsuk le a tavaly megválasztott elnököt, mivel nem jött el… :). Az mindenesetre valószínű, hogy különleges karaoke-előadás nélkül kell túléljük az idei IJSO-t…

Végezetül megittuk a napi gyomorfertőtlenítő adagunkat, ami az elalvásban is segített, és ezúttal könnyen elaludtunk.

Mumbai látkép a z egyik nyomortanya tetőivel...

Az intézet udvarán pedig: tollaspálya :D :D

Az őrült nyúl alakú szemetest nem tudom hová tenni...

Az egyik kedves patkány a konyha ablakában...

"Incredible India' Ez a táj tényleg szép, Attila szerint messziről legalábbis...

Szörnyen szemetesek az utcák... borzasztóan néz ki, és borzasztó büdös is van mindenhol

Pillanatképek Pune külvárosaiból. Nem tudom kell-e kommentár

A háztetők pedig szemétlerakóként működnek...

Az indiai taxi: háromkerekű riksák, amik mindenhová elviszik az embert

Ez az a hotel, ahol nem lakunk :)
Ez pedig a vacsora ott, ahol végül tényleg lakunk :)