Hétfőn az elméleti forduló fordítása zajlott, melyet nem sokkal éjfél utánra sikerült is befejeznünk. Leszámítva néhány aprócska közjátékot és vitát, tulajdonképpen simán ment a nap, a feladatok is vállalhatóak voltak (miután kémiából kivettek egyet, így megoldható mennyiség maradt, fizikából pedig sajnos szinte az összes feladat ugyanabból a témakörből volt...). Nagyon tisztességes ellátást kapunk egyébként a fordítási napokon, nem csak fő étkezéseket, de kb óránként kávészünethez szolgáló aprósüteményeket is biztosítanak számunkra. A keddi kirándulás pedig nem kezdődött bántóan korán, elég volt 9-re készen lenni a reggelivel, ekkor indultak ugyanis a buszok. Mégsem sikerült teljesen kipihenten állni a nap elé: szegény Bence éjszaka hosszan szenvedett a kontaktlencséjével, végül elvitték az IJSO-ra szerződött kórházba, ahol egy szemész segítette ki, így ő csak később tudott csatlakozni a túrához. Jó hír viszont, hogy a helyzet megoldódni látszik, Bence szeme egyre jobban van, és végül a kirándulás helyszínén is utolért bennünket. Ami ezúttal a Muangboran The Ancient City volt: egy különös (de nagyon kellemes) elegye a skanzennek, parknak, történelmi kiállításnak és vallási helyszíneknek.
A hotelből a szokásos sürgetések közepette indultunk a buszokkal, és szokatlanul kevés forgalmi akadályba ütközve, kb 40 perc alatt érkeztünk az "Ősi Város" helyszínére. Ezalatt szépen végignézhettük Bangkok különféle részeit, és ismét megállapítottam, hogy őrületesen nagy város. Ráadásul igen meredeken sokféle: az út egyik oldalán égigérő felhőkarcolók, míg a másikon a gyorsforgalmi út alatti folyóba épített lábas nyomortanyák sorakoztak. A mi úticélunk már egészen a város egyik szélénél helyezkedett el, itt csak ritkásan voltak magas épületek, és üres telek is sokkal több volt, mint beljebb. A busszal behajtottunk egészen a hely belső parkolójáig, ahol áttereltek bennünket a nézelődésre sokkal alkalmasabb "szafari-villamosokba" (lásd a képeket, tényleg az!). Amint a buszunk összes utasa feljutott az ötös villamosra, el is indultunk, és mentünk vele vagy 60 métert. Itt leszálltunk, hogy sétálva legyen alkalmunk körbenézni az első helyszínen. Közben az utazás pár másodpercében két fiatal thai szervező megpróbálta angolul felolvasni a tudnivalókat a helyszínről. Jóindulattal azt mondanám, közepes sikerrel... nekem nagyjából annyi állt össze, hogy itt a különféle thai történelmi korok, és különböző thai régiók jellegzetes építészeti-képzőművészeti stílusait fogjuk végignézni. Thaiföld történelme négy nagy korszakot számlál, és ha jól értettem, első helyszínünk a kezdetekig, a buddhista vallásig ment vissza. Ennek megfelelően buddhista szentélyeket, és a megvilágosodáshoz vezető különféle utakat láthattunk. Nagyon jól esett végre üldögélés helyett sétálni, ráadásul a környezet kimondottan kellemes volt: rengeteg víz, patakok, csobogók, zöld területek, bonsai növények, szobrok, hidacskák. Összességében a hely egy nagyon eklektikus, ám nagyon szép parkra emlékeztetett, ahol igazi kikapcsolódás volt sétálni és nézelődni. Ezt a fajta, kényelmes pihenést nem is próbálták holmi idegenvezetéssel összezavarni, jó tanár módjára hagyták, hogy magunk fedezzük fel a tudást. Ebben kissé persze akadályozott, hogy számtalan táblán csak thai nyelven szerepelt felirat, de végső soron ez is az elménk elcsöndesítését segítette elő. Sajnos mire a sétálgatásba és nézelődésbe igazán belejöttünk volna, figyelmeztettek bennünket, hogy ideje visszaszállni a villamosainkba. Ezúttal kicsit hosszabban haladtunk, közben erősen tört angollal előadott leírásból próbáltuk kihámozni, hogy mit is látunk éppen, illetve mit fogunk. Nem nagyon sikerült, így csak gyanítom, hogy végül Thaiföld északi részének építészetével lett alkalmunk megismerkedni. Az újabb leszállás helyén tíz percet kaptunk nézelődni. Ez alatt egy újabb buddhista szentélyt tekintettünk meg, majd rábukkantunk egy adag szuvenír-boltra! De alig kezdtünk körülnézni, jöttek értünk, hogy menjünk-menjünk, Attila épphogy meg tudott ragadni egy adag legyezőt. Újabb kocsikázás következett, és közben idegenvezető-csere is lezajlott: egy angolul kicsit magabiztosabban boldoguló hölgy vette át a szót, aki mesélt Thaiföld történelméről, és a múzeum elrendezéséről. E szerint a négy tájegység, amit megjelenítenek, az északi, észak-keleti, középső illetve déli tartomány. Az északin erős indiai behatás érződik (ezt láttuk épp az imént), az északkeletin burmai és kambodzsai, míg a középső a leginkább autentikus thai terület. Épp ehhez a részhez tartottunk, és itt már 25 percnyi szabadidőt osztottak ránk! A busz az egykori fővárosban, Ayutthaya-ban található királyi palota másolata mellett rakott le minket. Ide is kellett időben visszatérni, a megszokott módon kötelező csoport-fényképezés céljából. A terület méretéhez képest sajnos nem bizonyult bőségesnek a kiszabott idő. Miután körülnéztem a palotában (itt tilos volt fotózni, de ez volt az első épület, aminek a belsejében valamiféle kiállítás volt, helyenként angol nyelvű magyarázattal) elkezdtünk barangolni a többi díszes épület, szoborcsoport és tavacska között. Kinéztem magamnak egy pávákkal díszített hidat, de annyi idő már nem volt, hogy át is mehessünk rajta :(. Viszont egyszeriben a semmiből előkerült Bence, aki így a program második felére csatlakozott hozzánk.
A kötelező csoportfotó után a villamosunk elvitt minket a déli részhez, ahonnan egy rövid forduló, és némi magyarázat (a kereskedelem miatt itt volt régen a kultúrák találkozásának központja), vissza is fordultunk, és az étterem felé vettük az irányt. A központban volt ugyanis egy igen nagyméretű, svédasztalos étkező, ahol voltak számunkra asztalok foglalva (látszik a két napnyi fordítás, ez a mondat elég távolról emlékeztet csak a magyar nyelvre...). Egy nagyon kellemes ízű leves, és néhány felejthető főétel után itt is bóklásztunk egy keveset. Rábukkantunk az úszó piacra, ami sajnos úszni még csak-csak úszott, de piac egyáltalán nem volt. Épp a tanácstalanság széle felé sodródva újfent visszatereltek minket a villamosba, hogy megnézzük a "Golden Temple"-t, valamint legyen egy kis időnk vásárolni is ezúttal. A név nem csalt: kívülről minden négyzetcentiméter arany színű festékkel volt bevonva, belül pedig arany és smaragd kinézetű buddhák váltogatták egymást. Miután pár perc alatt körbejártuk a helyet, megkerestük a közeli szuvenír-boltokat, és azokban is nézelődtünk egy fél órát. A választék nem volt sem túl bő, sem túl izgalmas, bár egy röfögő hangot kiadó gumimalac, és a hátát bottal "vakarva" brekegő fabéka azért sok leadert elszórakoztatott. Attila vett magának egy kókusztej-shake-t (röhejes, kb 400 Ft-nak megfelelő 40 bahtért), és indulhattunk is vissza, ezúttal a tényleges buszokhoz, mert a túránk véget ért. Nem volt még valami késő, de a hotelhez vezető út utolsó 150 méterét a busz 25 perc alatt tette meg, így végül valamikor negyed négy körülre értünk vissza (16:30 szerepelt a programban, ismét bizonyítván, hogy milyen sok értelme volt végighajkurászni bennünket az egész skanzenen).
Szerencsére már felkészültek voltunk, és konkrét tervvel rendelkeztünk a korai végzés esetére: érkezésünk óta szeretnénk átjutni a hotel melletti út túloldalára! Bizony, nem kell mindig olyan nagyon-nagyot álmodni, néha a kis célok elérése sem magától értetődő. Az út másik oldalán ugyanis egy karácsonyi vásár, és az újévet már előre ünneplő óriás-Pikachuk serege csábítgat bennünket az érkezésünk óta. És most végre eljött a perc: Attilával ketten felkerekedtünk, hogy átkeljünk "A Nagy Úton"! A hotel tőszomszédságában található "Coffe Academics" kis híján eltérített bennünket, de résen voltunk, és elvitelre kértük a különleges, gőzöléses eljárással készített jegeskávénkat (aki szereti a kávét, az biztosan élvezte volna, engem meglepett a tej hiánya, de leküzdöttem! :)). Miután a "légjárdán" átjutottunk a túloldalra, egyből belecsöppentünk a messziről karácsonyi vásárnak látszó sátorba. Közelről nézve ez valójában egy street-food sátor volt, egészen különös, grillezett nyársak sokaságával. Lényegében bármit, amit a vízből ki lehet halászni, nyársra húztak, de volt csirkenyárs, húsgombóc, óriás tavaszi tekercs és mindenféle gyümölcs is. Nem kóstoltunk meg semmit végül, de annak ellenére nagyon jó élmény volt, hogy az én szívemhez nem állnak közel a tengeri herkentyűk. Utána Pikachu felé vettük az irányt, majd a kötelező fotók elkészítése után bementünk a "CentralwOrld" elnevezésű plázába. Itt alighanem egy teljes életet le lehetne élni úgy, hogy nem kell kétszer ugyanabban a boltban vásárolnod, vagy ugyanazt az ételt fogyasztanod... mi végül csak nagyjából jártuk körbe az egészet. Hazafele beugrottunk a BigC nevű óriási szupermarketbe, ahol a friss gyümölcs- és zöldségkínálat egészen lenyűgöző, majd visszatértünk vacsorázni a hotelbe.
Az estét egy jóféle IB meeting zárta, melyen az egyik téma az volt, hogy hogyan segíthetnénk a jövőbeli rendező országokat (úgy tűnik leginkább azzal, ha hamarabb regisztrálnánk mindenkit... nekem nem biztos, hogy ez lett volna a tippem...). A következő pontban megtudtuk, hogy mivel az országok többsége eddig este 10-re megvolt a fordítással, a szervezők úgy döntöttek, hogy a gyakorlati forduló alkalmával aki később készül el, annak csak reggel 5-kor nyomtatják ki a feladatsorait. Ez alighanem súlyosan érinti majd a holnapunkat, de ez még a jövő zenéje... A harmadik a szlovének fizikus leaderének első IB meetingen elhangzott felvetése volt: adjunk különdíjat a legjobb, "gender-balanced" (vagyis nemek arányában kiegyensúlyozott) csapatnak. Ergó legyen egy külön verseny azon hatfős csapatok számára, akik 2-4, 3-3 vagy 4-2 arányban hoztak lányokat, illetve fiúkat. Elég furcsa javaslat, figyelembe véve, hogy ez egy egyéni verseny, eleddig a mérések alapján a háromfős csapatok között osztottunk ugyan díjat, de a teljes hatfős delegációkat semmilyen módon nem jutalmaztunk. Mélyebb kérdés persze, hogy egy ilyen javaslat valóban előre tudná-e mozdítani a lányok részvételét a természettudományos versenyeken. Ennél sokkal viccesebb azonban, hogy miközben algihanem a teremben ülő országok egy része nem érti, hogy minek kellene lányokat természettudományokra oktatni, addig a hollandok azzal a problémával álltak elő, hogy vannak diákok, akik esetleg nem szeretnék magukat a fiú-lány gender tengelyen elhelyezni. Végül némi tanakodás után a szavazást elhalasztottuk, kíváncsi leszek, milyen irányban folyik tovább az ügy. Egyéb ínyencséget már nem tartogatott ez a nap, szóval lett idő blogot írni :)
A szafari villamos, amelyen bejártuk az "Ősi Várost"
A buddhista szentély. Egy darabig azt hittem, vannak benne, de később kiderült, hogy csak szobrok. Ha minden igaz, 500 szerzetest ábrázolnak, jelezvén, hogy származástól, gazdagságtól függetlenül, sokféle úton elérhető a nirvana.
Ilyen szép környezetben sétálhattunk :)
Az ábrázolt módjai a megvilágosodáshoz vezető útnak szerintem kissé ijesztőek... ő itt éppen békében él a természettel.
Kínai hatású szobrok is díszítik az ösvényt
Bizony-bizony! Ha mindig rendesen kapaszkodsz a BKV-n (vagy a tigriseden), az is elvezethet a megvilágosodáshoz!
Shiva sárkányok társaságában.
A királyi hajók
Az északi rész buddhista szerzeteseit ábrázoló szoboregyüttes.
Buddhista szent hely ugyanerről a területről, tetején leleményes holland fizikussal.
Észak-keleti stílusú épület.
Lovasszobor szökőkúttal
Az egyik legnagyobb thai buddhista templom kicsinyített mása. 
Ayutthaya-i királyi palota
A magasból rád-vetődő majom-démonok továbbra is komoly kockázatot jelentenek!
Az egyik pavilon belső tere, számomra ismeretlen céllal.
Az egyik fa mellett a park egy állandó lakóját zavartuk meg véletlenül :)
Szökőkút tündérrózsával, villamossal, szentéllyel
Szoborcsoport, amihez képest a Laokoón egy családi pikniket ábrázol...
Orbán Viktor ráveszi Brüsszelt, hogy kifizesse az EU-s pénzeket. (Ismeretlen thai szobrászművész alkotása)
Az ebédünk mellé élőzene is járt! Igazán kár, hogy a tömeg miatt már két méterrel arrébb sem lehetett hallani belőle semmit, nemhogy abban a sarokban, ahol mi ültünk...
Igen ritka légköri jelenség: renoválják a szivárványt!
Az üres úszó-piac
A nevéhez hű "Golden Temple" a bejárat felől
Két arany, és egy rézszínű óriás-Buddha segít a thai építőiparnak.
Az arany templom
Ha egy hétfejű aranykígyó ágaskodna mögöttem, én is könnyebben meditálnék!
Smaragd és arany Buddhák
Az arany templom a másik irányban, szobrokkal. A kedves kis majom visszatérő motívum volt, több helyen abban is segített, hogy merről érdemes fotózni.
Varázslényekkel körülvett, meditáló szerzetes. A háttérben óvatosan felsejlenek a kapitalizmus szentélyei, a szuvenír-boltok.
Karácsonyi street-food :)
Grillezett bébipolip, és társai. Amikor fotózni kezdtem, az egyik kagyló becsukódott, úgy látszik szégyenlős... és még él...
A karácsonyi "vurstli" másik fele, benne mindenféle cégek fotózásra csábító installációival.
Pikachu-sereg és óriási karácsonyfa. Na persze nem annyira óriási, mint a háttérben látszódó Raichu (aki ugye Pikachu evolvált változata, ha valaki nem tudná!).
Egyik kedvenc helyszínünk a bevásárlóközpontban. Nem részletezném, hogy miért, de a "maison" franciául házat jelent.
Így fest mindez a két oldalt összekötő felüljáróról. Balra látható az általam "légjárdának" keresztelt objektum, amin az út mellett-felett lehet sétálni.
