Én megpróbáltam. Tényleg, másfél óra alvás után felkeltem, és majdnem elmentem a kirándulásra, amely a Sinhavgad erődhöz indult. De aztán visszahanyatlottam az ágyra, és átaludtam a reggelit majd az ebédet is… Később persze megtudtam, hogy nagyon jó mókából maradtunk ki, még kötélpálya is volt… Ezzel együtt legalább kipihentnek mondhattam magam a nap hátralévő részében :). A soron következő program egyébiránt a diákok meglátogatása volt a VITS hotelben, ahol laktak. A program szerint itt valami faluvásár-szerűség is várt ránk, úgyhogy vásárlásra is felkészülve vágtunk neki az útnak!
A buszút váratlanul rövidnek bizonyult, hamar odaértünk a diákok igen impozáns méretű szállodájához. Leszálltunk a buszról, bementünk a hotel halljába, ahol már… már nem várt senki. Se a diákok, sem a többi leader nem volt sehol, úgyhogy ténferegtünk fel-alá tíz percet, mire végre megérkeztek a diákok. Nagyon megörültünk a találkozásnak, és persze rögvest megkezdődött a kérdezősködés, hogy melyik feladatra mi volt a helyes megoldás, illetve ők hogy oldották meg. Sajnos némileg sikerült letörnünk kezdeti lelkesedésüket, és nekik is a mienket (nem szándékosan természetszerűleg, de hát a verseny már csak ilyen)… ennek ellenére a gyerekek boldognak tűntek, sokat meséltek az elmúlt napok programjairól, és úgy tűnt jól elvoltak :) Negyedikek lettek például a napelemes-autó építő és papírrepülő-hajtogató országok közötti versenyen! Miután megbizonyosodtunk róla, hogy a korábbiakhoz hasonlóan idén is nagyon hasznosan töltik az időt csemetéink, kimentünk a kerthelyiségbe, ahol a vacsorát, és a vásárt ígérték. Nagyon szép kertje van a hotelnek, aminek egy részén székeket helyeztek el, közepét kivilágították, másik szélén pedig sátrak voltak sálakkal, szárikkal, ékszerekkel. A kertkapuban dobosok fogadtak minket, illetve egy kentaurnak öltözött fickó, aki később elkezdte üldözni az embereket, és mindenkit arról győzködött, hogy vegyék át tőle a lovat. A lovat egyébként nyakba lehetett akasztani, nekem valahogy sikerült elmenekülnöm, Attilára később majdnem ráadták a gyerekek, de nem az ő mérete volt. Ő maguk persze nem bújtak bele, csak minket szerettek volna minden áron lefotózni így. A tér közepén aztán a dobra táncoló indiai lányok jelentek meg, akikhez kisvártatva csatlakozott jópár ázsiai leader és diák, elég mókás látványt nyújtottak, ahogyan próbálták követni a tánc mozdulatait. Nem mintha túl bonyolult lett volna, de az ő interpretációjukban mégis inkább valami eltévedt diszkókirály rángógörcseire hasonlított. Igaz, a lányok kiegészültek egy indiai férfival, akinek a mozgása azokra a hajléktalanokra emlékeztetett, akik a kocsmából kiszűrődő zenére szoktak mozgásba lendülni…
Vacsorának még nyoma sem volt, úgyhogy mindenki megtámadta az árusokat. Sálakat egyébként egész jó áron lehetett venni igen sokféle színben, de akkora tumultus volt egyfolytában, hogy nem igazán kaptam kedvet a pultig verekedni magam. Ráadásul állítólag a városban olcsóban is megkaphatjuk ezeket, szóval annak ellenére nem vásároltam, hogy a kirakott áruk egy részét bűnözők és börtönlakók készítették. Inkább beszélgettünk és mászkáltunk körbe-körbe, próbálva minél távolabb maradni a díszes lótól. Közben egyfolytában doboltak, ráadásul az udvar több pontján is, így nem igazán lehetett elbújni előlük. Amikor már négy-öt különféle módszer jutott eszembe, ahogyan egy dobost a saját dobjába lehet fojtani, felszolgálták a vacsorát. Noha nem a saját hotelünkben ettünk, a kaja nem volt rossz, sőt a leves kifejezetten finom volt! Ezzel együtt már nagyon sokat adnék egy kis otthoni kajáért, hihetetlenül hiányoznak már azok az ízek… A vacsora végeztével a desszerttel párhuzamosan a leaderek is fogyni kezdtek, amiből lassanként az az érzésünk alakult ki, hogy ideje menni. Elbúcsúztunk hát csemetéinktől, akiket legközelebb a záróceremónián látunk majd, és buszra szálltunk. Otthon megittuk a szokásos fertőtlenítő adagot, és azzal a tudattal feküdtünk le, hogy már csak egy napnyi fordítás van hátra!
.jpg)
A viszontlátás öröme.jpg)
Az első dobos... .jpg)
És az a bizonyos lovas. Az ő ritmikus csípőmozgása előre-hátra is megérdemelt volna pár szót.jpg)
Az udvar .jpg)
És a hotel maga.jpg)
A sálat vásárlók tömege.jpg)
A táncosok pihenés közben.jpg)
És a különleges mozgású úriember, amint táncra bírja az IJSO népét.jpg)
És egy kutya, aki nekilátott a vacsoránk maradékát elfogyasztani.jpg)
A kutya :)
