A repülőről leszállva hamar kijutottunk, és még a csomagjaink is hiánytalanul megérkeztek. A kijáratnál Ciprus guide-ja várt minket, aki biztosított arról, hogy mindjárt ideér a busz, és nem kell várnunk másra, indulhatunk is a hotelbe. A busz valóban megérkezett, lelkesen be is szálltunk, nagyon kényelmes, emeletes busz volt, még lábtámaszok is voltak az ülés előtt! Aztán vártunk. És vártunk tovább, majd ezt ismételtük újra és újra… merthogy persze végül mégiscsak várnunk kellett, nem meglepő módon az érkező ciprusi csapatra. De elvoltunk, közben váratlanul felbukkant Roeland, a hollandok fizikusa, aki a csapat elveszet csomagjaiért jött. Merthogy az egy nappal korábban érkező hollandok csomagjait (mondhatni szokás szerint, az elmúlt három évben eddig már kétszer) elhagyta a légitársaság, és most érkezett csak meg. Végül aztán egy órányi várakozás után elindultunk a busszal a szálláshelyek felé!

Aztán a busz megállt egy palotának kinéző hotel előtt. Előfordul az ilyesmi, közlekedési lámpák, rossz helyen parkoló autók, satöbbi. De erre közölték, hogy megjöttünk, és bizony ez lesz a hotel amiben lakni fogunk. Miután felszedtük a földről az állunkat, elköszöntünk a diákoktól és beköltöztünk. Tényleg szuper hotelünk van idén is, a szoba egyetlen hátránya, hogy szekrény vagy fiók kizárólag a fürdőszobában található, így kipakolni nem igazán tudtunk. A hosszú és fárasztó utazás végén vacsora várt bennünket, ami kifejezetten ízletes volt, majd pihenni tértünk, hiszen régen nem volt már ágy a hátunk alatt. Attilának persze még egy IB meetingje is volt, amin többek között a szerbek egypetéjű ikerpárjának problémájáról is szó esett (tudniillik hogy eljött az egyik gyerek ikertestvére, aki nem versenyez, de ugyanúgy néz ki mint a testvére). Kiderült, hogy csak 32 ország jutott el idáig, viszont elég erős a mezőny, mert az ázsiai csapatok mind itt vannak, sőt most már Hong-Kong és Tajvan mellett Kína is indul. Ezután jött a jól megérdemelt alvás, közel 40 óra után végre újra ágyban :)!

 Reggel héttől reggeli, majd a nyitóceremónia várt ránk! A nyitóünnepség a gyerekek hoteljében zajlott, pontosabban a gyerekek hotelje mellett lévő hatalmas hodályban (nagyon régi olvasók kedvéért a nigériai This Day Dome-ra emlékeztetett). Még kezdés előtt megtudtuk, hogy nagyon jófej guide-ot fogtak ki a srácok, nagyon hamar összehaverkodtak vele, és a szállással is nagyon elégedettek voltak.  A nyitóünnepség a szokásos módon kezdődött: beszédekkel. Az argentinoknak sikerült azonban megreformálni ezt a szakaszát is a nyitóünnepségnek, és spanyolul mondták el a köszöntő beszédeket! Majd egy tolmács elmondta a beszéd kivonatolt változatát angolul, majd ismét egy spanyol beszéd, majd ismét ugyanez angolul… őszintén szólva egy pillanatra megfordult bennem, hogy kimegyek, noha Attila figyelmeztetett rá, hogy a versenyt felügyelő, lebonyolító és a feladatsorok összeállításáért felelős bizottsága sem beszél angolul. A beszédek után (amelyek egészen váratlanul a verseny országokon átívelő barátságok és kapcsolatok kialakításában játszott szerepét, a tudomány fontosságát, és a környezettudatosságra nevelés jelentőségét hangsúlyozták) meggyújtották a „tudás fáklyáját”. Ez legalább újdonság volt, bár a tudás fáklyája az IJSO tajvani nemzetiségű titkárának beszédét már nem élte túl sajnos. A két éve megválaszott elnökünket azóta sem látta senki, beteg szegény (súlyosan sajnos), és idén sem tudott eljönni, ezért a titkár köszöntötte a nevében a megjelenteket.  Majd következett egy kis kulturális bemutató: a helyi tánccsoport mutatott be néhány hagyományos argentin táncot, és ez kifejezetten látványosra sikerült. Bizony, még a tangó iránti engesztelhetetlen gyűlöletem sem akadályozhatott meg abban, hogy élvezzem a bemutatót, szóval jól szórakoztunk.

A bemutató után véget ért az ünnepség, és néminemű fotózkodás után visszavittek minket ebédelni a Hyatt Hotelbe. Nagyon jól főznek, és elég bőséges a választék ami pedig mindent visz: minden étkezésnél friss gyümölcsökből lehet válogatni desszertként! Többek közt ananász, dinnye, nektarin, cseresznye és eper (!!! :D) közül van néhány kirakva az asztalokra rendszerint. Következett a nap legjobb része… a fordítás! Megkaptuk a feladatsorokat, és nem hittünk a szemünknek. Ilyen könnyű feladatsort még nem láttunk az IJSO során. Ráadásul tele volt teljesen felesleges szöveggel, egyszerű képletekre rákérdezéssel és triviális, matematikai állításokkal. Személyes kedvencem az utolsó előtti feladat volt, melyben leírták, hogy az ózonréteg nagyon fontos, és ha az összes ózont normál légköri nyomáson, 20 °C-on a Föld felszínén szétoszlatnánk, akkor 3 mm vastagon borítaná a felszínt! Mi az ózon? szólt a kérdés… azóta sem értem, hogy a kapitány életkorára miért nem kérdeztek rá, de azt hiszem ezt már sosem tudjuk meg. Egy másik feladatban pedig egy ismeretlen kristályról kellett eldönteni, hogy vajon mi lehet, és az egyik válaszlehetőség az volt, hogy egy oldat… Legalább hosszasan vitatkoztunk egy visszhangos feladaton, és sikertelenül próbáltuk meggyőzni az egybegyűlteket arról, hogy egy függvény meredekségének megállapítása leginkább matematikai tárgyú kérdés…  Éjjel kettőig azért így is sikerült elszórakoztatni magunkat, úgyhogy végül hula fáradtan estünk ágyba, remélve hogy a gyerekek nem fognak leblokkolni a túlságosan egyszerű kérdésektől (tisztelet a kivételnek, ami a 30 kérdésből talán 3-at jelentett).

Az a bizonyos Hyatt Hotel, ahol lakunk... impozáns, nemdebár? :)

 A diákok szálláshelyének bejárata

 És a park amiben az épület található

A magyar csapat boldogan áll a verseny elé! :) A csapat: Botlik Bence, Bajczi Levente, Novák Márk, Vörös Tamás (felkészítő), Villányi Attila (csapatfőnök), Gyertyán Attila (blogtudósító), Kós Tamás, Veress Tamás, Sajgó Mátyás 

 Útban a ceremónia épülete felé. Az úriember egyébként Emil, a holland csapat kémikusa és csapatfőnöke 

 A magyar guide Veress Tomival és Bajzci Leventével

A nyitóünnepély helyszíne kívülről

És belülről

Fotózkodj zászlókkal!

Felgyullad a Tudás Fákylája

Tolmácsunk a színpad mellett...

És a tánc, háttérben a már nem égő Tudás Fáklyájával

Igazi latin-lover srácok :P

A börtön, ahol a fordítás és a vita idejére bezárnak minket. Szellemileg legalábbis...