A szerdai nap egy újabb csodálatos reggelivel indult, amit próbáltunk elnyújtani amennyire csak lehetséges. Mivel a napi programban ebédnek nem jutott hely, így próbáltunk minél később és minél többet reggelizni, ami többé-kevésbé sikerült is. Ez után megrendeltük a taxikat, és a távozásunk tiszteletére eleredő esőben elindultunk az állomás felé.

Hehe, direkt nem szóltam előre, de ebben a postban aránylag kevés kép lesz. Bocs Balázs! 

Szóval irány az állomás, ami azonban nem volt olyan egyszerű: a szöuli taxitársaság ugyanis nem volt felkészülve a poggyász nevű jelenségre, így végül négy taxiba fértünk be, amiből egyben csak csomagokat szállítottunk. Személy szerint Mátéval és Andrással utaztam együtt az állomásra, ahová a taxis a papírformának megfelelően a másik oldalon rakott ki bennünket, mint előző nap voltunk. Így mozgólépcsőztünk kicsit oda-vissza, mire megtaláltuk a peronokat, ellenben majdnem 1000 wonnal olcsóbban utaztunk mint a másik két trió. A megbeszélt helyen pár perccel utánunk érkeztek a bőrig ázott Attiláék, a nap egyik legkellemesebb meglepetését okozva :). Kiderült, hogy mire ők szálltak ki a taxiból, monszun erejű zuhé kezdődött, és azon a pár méteren, amit a taxitól az állomás belsejéig megtettek, teljesen eláztak. Miután mindenki sikeresen váltott némi további pénzt, lementünk a vonatunkhoz, ami egy KTX jelű, szupergyors járat volt Szöul és Busan között. 

Szolid egy órát vártunk a vonatra, de ez a mi hibánk volt, mivel túl korán érkeztünk. Elszórakoztattuk egymást a sínek mellett, míg végül megérkezett a várva várt vonat. Kívülről nem nézett ki valami nagy számnak, és belülről sem überelt egy itthoni tisztább IC-t, d legalább tűpontosan érkezett és indult tovább. A városból kiérve pedig tényleg belehúzott, noha ebből nem érzékeltünk semmit, legfeljebb hogy a rizsföldek és paneldzsungelek váltakozása gyanúsan gyors. Felnéztem a kijelzőre, és 292 km/h sebességgel haladtunk épp! Semmi zötykölődés, semmi kattogás, semmi rázkódás: tükörsimán és aránylag csöndesen produkálta a vonat az elképesztő sebességet. A koreai táj egyébként kiábrándító volt. Az említett paneleken és rizsföldeken kívül káposztaföldek és szemétdombok mellett száguldott el a vonat. Nem csodálom, hogy ilyen hamar építettek egy szupergyors expressz-vonatot, elég motiváltak lehettek, hogy ezeken a tájakon túl legyenek...

Percre pontosan érkeztünk Daegu-ba, ahol valóban vártak már minket, és közölték, hogy egyenesen a két szállodába visznek minket. Vagyis eljött a pillanat, amikor elválunk a diákoktól, és legközelebb a nyitó ünnepélyen találkozunk majd velük. Rövid és érzelmes búcsút követően elindultunk a buszhoz, lelkes segítőnk át is vette Attila egy bőröndjét, majd elkezdte lecipelni egy lépcsőn (itt Daeguban még nem zajlott le a teljes akadálymentesítés a jelek szerint...). Mikor majdnem a felénél járt, felbukkantak a diákjaink, az ő vezetőikkel, akik gyorsan figyelmeztették, hogy nem is ezen az oldalon kell várni a buszra, hanem a másikon... Szépen visszacaplatott a felüljáróra, majd át a másik oldalra, ahol hamarosan tényleg megérkeztek a buszok, és ezúttal ténylegesen elköszöntünk diákjainktól. A kb 40 fős buszban a segítőnkkel együtt négyen utaztunk, ami abból a szempontból kellemes előrelépés volt, hogy ez lett az első IJSO, ahol senkire nem vártunk a buszon! Út közben a hölgytől (merthogy az volt) megtudtuk, hogy Daegu a minőségi középiskolák városa, és nagyon szeretik az almát, továbbá, hogy a hotelünk egy parkban található. Az ablakon kinézve pedig az derült ki, hogy itt is nagy kultusza van a különböző óriáslakótelepeknek, Szöulhoz hasonlóan. A hotel valóban egy parkban volt, de hatalmas csalódásunkra a hallban nem volt semmilyen forgó, félig állat-félig nő karakter valamilyen fegyverrel. A szobák mindazonáltal kényelmesnek mondhatóak, bár a világítás nem kapott túl nagy hangsúlyt bennük, és a szöuli szobával szemben, itt nem lehet tükrök segítségével belátni a fürdőszobába. 

Az ablakunk alatt pedig egy szoborkert található! Bizony, és van itt mindenféle: antik görög másolata, labdára történő becsúszást megörökítő, absztrakt, amit csak kívánhattunk. A szoba belakása után el akartunk menni boltot keresni, így megkérdeztük a recepción, hogy merre van a legközelebbi bolt. Szívélyesen elmondták, hogy taxival alig öt perc! kérdeztük, hogy esetleg gyalog? Ettől némileg összezavarodott a recepciós, láthatóan nem értette, miért mennénk bárhova is gyalog, majd kinyögte, hogy úgy 30-40 perc. Egy pillanatra majdnem meghátráltunk, majd megkérdeztük, hogy esetleg közelebb nincs-e? Nagy nehezen kiderült végül, hogy van egy bolt olyan 15 perc sétára is. Már majdnem kiléptünk, amikor még egyszer utánunk vetette magát: "Esős nap van ma, így is rendben van?" (Daeguban is felhős volt az idő, és az eső is szemetelt olykor). Hosszas gondolkodás után ezen extrém körülmény ellenére is nekivágtunk az útnak, amiről ki tudja, vissza tudunk-e térni valaha? 

Miután kijutottunk a parkból, kiderült, hogy a park egy vidámpark szerű hely mellett található, ahol az utca mentén csupa vásári játék található. Volt céllövölde, ütés-erő mérő, hullámvasút, plüsshalászat, szóval minden. Ezen játékok közepette találtuk meg a boltot, ami legalább valóban létezett. Vissza a hotelbe, ahol várt minket a vacsora, és az első IB meeting. A vacsi jó volt, itt is svédasztal van, bár sajnos az a fajta, amit nem a hotel étkezőjében adnak, hanem az egyik tárgyalóteremben állítanak fel. Evés után már csak egy kis politizálás volt hátra: ismertették velünk az idei év IB (international board: a tanárok testülete, ami az IJSO ügyeiben határoz) üléseinek témáját, és kértek mindenkit, hogy gondolja végig, meg tudná-e tartani a következő évi IJSO-t (Kazahsztán ugyanis mindenféle garancia ellenére idén szeptemberben visszalépett a rendezéstől). Mivel nem volt még hivatalos válaszunk a költségvetéssel kapcsolatban, így bőszen hallgattunk, és mentünk aludni Másnap ugyanis jött a nyitóünnepély! :)

A napot bearanyozó pillanat: ázott verebek az állomáson :)

A szupervonatunk megérkezett

szoborpark az ablak alatt. Mindenki válogasson kedvére :)

És a koreaiak legnagyobb találmánya: az okosWC! Mindenfélére programozható, bár ötletünk sincs, mi mit jelenthet rajta. Az ikonok közt az ismeretlen írásjelek mellett van lány, kisfiú, öregember, pár... szóval izgalmas egy alkotás, és csipog, ha ráülsz. El mindenesetre nem dugult eddig :)