Felvirradt a nagy nap! Eljött a nyitóünnepély időpontja, ezzel egyszersmind a lehetőség, hogy élőben találkozzunk az egyik thai hercegnővel (Maha Chakkri Sirinthon, a jelenlegi király húga). Ehhez viszont (mint minden rendes mesében, ha az ember hercegnőt szeretne látni) ki kellett állnunk néhány próbatételt! Micsoda szerencse, hogy éppen idén hárman vagyunk, a mesebeli számnak köszönhetően sokat javultak az esélyeink! Az első próbatétel a Covid-19 teszt elvégzése volt, melyen mindhárman hősiesen bírtuk az orrunkba feldugott pálcát, majd vártuk ki amíg a tesztcsík nem jelenik meg. Így megkaptuk a belépésre feljogosító, külön erre az alkalomra készült, covid-igazolt névjegykártyánkat. Reggeli után még útravalót is kaptunk, bár hamuban sült pogácsa helyett sonkás, csirkés vagy avokádós szendvicseket választhattunk. Tudván, hogy a nap folyamán kitartásunkat és elhivatottságunkat fogják próbára tenni, örömmel vettük magunkhoz a varázsitallal (narancslé, illetve guavalé) is ellátott papírszatyrokat. A mesebeli szerencseszámok vizein továbbhajózva a tizenhármas busz felé vettük az irányt, hogy az elvigyen bennünket az üveghegyen túlra, vagy legalább a Sirikit Királynő Nemzeti Konferencia Központba.
Ahogy felültünk rá, a busz egyszeriben táltos paripává változott, s alig rúgott egyet-kettőt aranypatkójával, már meg is érkeztünk a központba. (Hogy ez mekkora csoda volt, arról csak később szereztünk tanúbizonyságot). Itt először diákjainkhoz siettünk, megérdeklődni, hogy jól megy-e soruk (megnyugtató válaszokat kaptunk, minden rendben volt velük, bár egyikük váratlanul eltűnt: később kiderült, hogy nem érezte magát teljesen jól, így visszavitték a hotelbe pihenni). A figyelmes thai szervezők azonban gyorsan orvosolták ezt a fegyelmezetlenséget, és szétválasztották a diákokat és a tanárokat is. Következett a második próbatétel: valaki egy listából sorban országneveket olvasva négy oszlopba igyekezett rendezni a szanaszét legelésző aranyszőrű bárányokat, akarom mondani leadereket. Miután ügyesen megoldottuk ezt a feladatot is (a D oszlopba kerültünk), az ilyenkor szokásos jutalom sem maradt el: jótett helyébe jót várj, mondták a thaiok, és a reggeli covid-teszt mellé kapott kék sebészi maszkunkat lecseréltették egy újonnan kiosztott fehérre. Némi sorban álldogálás után következett a harmadik próba: az elme szilárdságának próbája! Alig öt perccel az elsőre kissé céltalannak tűnő maszkcsere után ugyanis megjelent egy másik ember, aki közölte, hogy az imént kapott maszkunkat cseréljük le, és vegyünk fel kettőt abból, amit ő ad nekünk. Meg kell valljam, ezen a ponton kissé megingott a hitünk, hogy képesek leszünk-e végigcsinálni a próbákat, vagy tehetetlenül zuhanunk bele az okok kutatásának őrületébe, de végül megembereltük magunkat, így továbbindulhattunk: fel a mozgólépcsőn! A négy oszlopot A-B-D-C sorrendben engedték fel (újabb próbája elménk szilárdságának!), majd következett a biztonsági kapu. A zord őrök megvizsgálták szívünk (és zsebeink, illetve táskánk) tisztaságát, majd méltónak találtak a belépésre. Az első emeleti terem előterébe jutottunk, ahol azon nyomban felbomlottak a gondosan összeállított sorok, és mindenki nézelődni kezdett. Egy másik hercegnő (az általunk várt nagynénje, aki idén lett volna 100 éves) életéről és munkásságáról szóló kicsi kiállítás várt bennünket, amiből megtudtuk, hogy Thaiföldön ő alapozta meg a tudományos olimpiai mozgalmakat.
Lassan mindannyian bementünk a kacsalábon forgó palotába, ahol megkereshettük a számunkra kijelölt helyet. Itt realizáltuk, hogy a következő próba a kitartásé lesz: még több, mint két óra volt hátra a nyitóünnepély tervezett kezdetéig, amely idő alatt mindössze a terem sarkában elhelyezett dobozos vizeket fogyaszthattuk. Elütöttük az időt így-úgy, beszélgettünk ismét a diákokkal, majd kellemes meglepetésként megjelent egy általános iskolás csoport jelmezben, akik előttünk megcsinálták a főpróbát. A diákokat is országonként megtanították a helyes meghajlás művészetére, majd egy angolul kifejezetten jól beszélő hölgy számunkra is fontos útmutatásokat adott.
- Kedves Jó Vitézek! Örülök, hogy eljutottatok idáig, erőfeszítéseitek nem voltak hiábavalóak! A hercegnő már úton van, hamarosan itt lesz köztetek, és kifejezhetitek tiszteleteteket Ti is! De vigyázzatok! Ki fényképet készít az ittléte alatt, vagy ülve marad amíg Ő áll, esetleg keresztbe teszi a lábát vagy a kezét, az mentem halálnak halálával hal meg! Figyelmezzetek hát jól oda e szavakra, s úgy semmi bajotok nem lész!
Meg kell hagyni, így is történt. Mikor (csupán újabb 1 óra 20 perc üldögélést követően) megérkezett a hercegnő udvartartásával együtt, minden úgy tettünk, ahogy parancsolták: s még most is itt vagyunk, hogy elmesélhessük! Képekkel így persze nem szolgálhatok (azokat, ahogyan a hivatalos whatsup csoportban írták valamikor "Professzor Fotósok" készítettek), de elmondani el tudom, hogy a beszédeken túl összesen két műsorszám volt a ceremónián: a már említett művészeti általános iskola játszott el egy híres mesét (sárkányok kontra emberek talán...), illetve egy férfi énekelte meg az előtérben megcsodált hercegnő életének munkásságát a jelenlévő hercegnőnek (nekünk háttal énekelt ennek megfelelően... elég sajátos élmény volt az előadás...). Ezek után a hercegnő távozott, nekünk pedig várakoznunk kellett, hogy kint készíthessenek fényképeket. De ahogy elhagyta a helyszínt, a kedves konferansziénk elmondta, hogy szerinte nagyon élvezte a hercegnő a megnyitót, mert ő volt az első, aki tapsolt az országok bevonulásánál, az iskolás darab során pedig még fotókat is készített! Mikor aztán az egész épületet elhagyta a hercegnő, a diákok és a tanárok is engedélyt kaptak a távozásra: meghatározott sorrendben, ki időközökkel egymás után, hogy aztán egy emelettel lejjebb ismét együtt várjunk a buszokra.
Ekkor még nem volt világos, hogyan folytatódik a program (délután fél öt körül járt az idő), mivel elvileg a diákok szálláshelyén következett volna vacsora, de az csak este hatkor. Aggódtunk, hogy mit fogunk csinálni ott a vacsoráig, de ez teljesen alaptalannak bizonyult: mire a busz eljutott a bangkoki forgalomban a diákok szálláshelyére, már el is múlt hat óra. Azt hiszem ezzel az IJSO amúgy igen erős mezőnyében is előkelő helyen végezne ez a nap az egy programmal töltött perce jutó várakozással töltött idő nemhivatalos versenyében. A vacsora mindazonáltal finom volt, és végre sikerült a teljes csapattal váltani pár szót, illetve ellátni őket pár utolsó jótanáccsal (sőt, Bence és Attila még este visszamentek hozzájuk, hogy pár kinyomtatott pdf-oldalt adjanak: a diákok holnapi egész napos programja a füzet szerint "study time", vagyis a thai szervezők 9 órányi tanulást kínálnak számukra az első napon...).
Itt már késő este van, így be is fejezem a mesét, itt a vége, fuss el véle!
Útnak indul szerencsét próbálni a három szegénylegény
Tanárok négyes oszlopba rendezve
Kacsaalakú vízibiciklikkel tarkított kép a konferencia-központ előtti térről
A száz éve született hercegnő
Az iskolás előadás főpróbáján készített képek. Sok volt a sárkány, és kevés az ember, de nem biztos, hogy ez volt a lényeg.
A királyi pár a diákok hoteljének előterében
A csapat, és velünk a diákok guide-ja, Chalita a közös vacsora után. Mindenki optimistán tekint a következő napokra :)
