Tartozom a Jwana parkban tett buszos szafari folytatásával. A busz kifelé indult, és egy darabig párhuzamosan haladt a gyémántbányával, amelyről azt ígérték, megmutatják (nem tették, pedig nagyon készültünk a szuvenír-gyémántokra), majd megállt egy közepesen hosszú mosdószünetre. Hogy ez volt a cél, azt csak utólag gondolom, mert ezen kívül (mármint, hogy az ember mosdóba megy) csak üldögélni lehetett egy árnyékoló alatt. Volt azért, aki elindult kicsit felfedezni, de alapvetően egy szafariban nem biztos, hogy érdemes messzire kalandozni a csoporttól. És olyan is akadt, aki egy percet sem akart kihagyni a kihagyhatatlanból, és végig a buszban várakozott. Újfent elaludtunk, és meglepve ébredtünk egyrészt arra, hogy éjszaka van, másrészt, hogy villámok cikáznak az égen, harmadrészt pedig, hogy több, mint 2 óra alatt sem értünk vissza a hotelba.
Egyenesen vacsorázni mentünk, és várt ránk egy IB meeting is, amelyen meg kellett választani néhány tisztségviselőt. Mindössze egy pozíciónál volt szükség tényleges szavazásra (a többiben egyetlen jelölt volt csak): az ázsiai EC-tagot kellett megválasztani. Két jelölt volt, egyikük Katarból egy hölgy (Katar most vesz részt másodjára a versenyen, viszont jövőre ők rendezik), és egy dél-koreai úr, aki már igen régóta leaderkedik az IJSO-n. Számomra meglepő módon az ázsiai országok a katarit választották meg, aminek az eredménye egy kicsit ijesztő mértékű ünneplés lett. A terem minden sarkából kiabáló, Katar-zászlót lengető emberek indultak meg, hogy ünnepeljék a megválasztott nőt, és mindannyian énekeltek és kurjongattak e közben. Ezután meghallgattuk a dél-koreai kincstárnokunk beszámolóját, ami ugyancsak extrém élmény lett, mivel prezentációját sajátos animációkkal és kommentekkel látta el (nem igazán tudom visszaadni a fílinget, aki látott már távol-keleti szórakoztatónak szánt TV műsort, az talán sejthet valamit). Más extremitás viszont nem történt, úgyhogy legurítottunk egy Szavannát a medence melletti bárban (ez helyi cider, nagyon finom :)), és próbáltunk rápihenni a másnap esedékes fordításra.
Előre féltünk a gyakorlati fordulótól, és mint kiderült, nem is véletlenül. Az igazi sokk a kémiát érintette, amikor röviddel a feladatok ismertetése után kiderült, hogy a szervezők azt gondolták, mindenki hoz magának pipetta-labdát... Innentől végeláthatatlan alkudozás kezdődött, az egyébként is túlságosan pofonegyszerű mérési feladat megvalósíthatósága is kétségesség vált, amelynek köszönhetően a feladatsor véglegesítése (ami a fordításhoz elengedhetetlen) este 8 után történt meg... Az történt ugyanis, hogy a helyiek úgy gondolták, a titráláshoz mindenki hoz magával otthonról pipetta-labdát. Küldtek is erről egy levelet, amiben igen félreérthető módon volt ez megfogalmazva (én biztosra vettem, hogy a levél tartalma az volt, hogy kapnak a diákok pipettalabdát, és csak köpenyt meg szemüveget kell hozniuk). Ezek után még további egy mérési feladatot eszeltek ki a kémikusok, végül mind megvalósíthatónak bizonyult (noha a verseny ezen része végül kábé 2,5 óra késéssel kezdődött csak el). Megint jókat vitatkoztunk a mérési pontosságon, és nagyjából semmit nem tudtunk meg a későbbi értékelés szempontjairól, aminek következtében a moderálás során egyes csapatok 5-7 pontokat szereztek vissza. Mivel mindenki hulla fáradt volt, a nyomtatási sor megszűnt, mindenki akkor jött nyomtatni, amikor felébredt :).
De ezzel a munka dandárján túllettünk, és vártuk a másnapi programot, amikor is abban reménykedtünk, hogy elvisznek minket valahová, ahol végre vehetünk néhány helyi szuvenírt. Este pedig találkozhattunk a diákokkal, és részt vehettünk egy újabb "Cultural Night"-on, ami mindig érdekes csemege szokott lenni.
Végezetül néhány kép, amit a nálam sokkal jobban fényképező (és jobb géppel is rendelkező) Robintól (Zimbabwe, és az IJSO titkára) kaptam :)
