Eljött az a bizonyos 10 napja az évnek: itt a 2017-ik évi IJSO! A helyszín Hollandia, ami azt jelenti, hogy ezúttal nem kellett körbeutazzuk a fél világot, hogy megérkezzünk. Ez természetesen nem akadályozott meg bennünket abban, hogy viszontagságos utunk lehessen :). Mivel ezúttal is a Lufthansát preferáltuk, mint légitársaság, így Frankfurti átszállással repültünk Amsterdamba. Hűségünk egészen meghatotta a Lufthansát, és bár idénre elfelejtettek sztrájkot szervezni, havazás miatt gyorsan törölték a járatunkat Frankfurtból. Az esti (9 órás) gépre pedig ötünknek csak "standby" jegyet tudtak adni, ami azt jelentette, szurkolnunk kellett, hogy legyen elég utas, aki nem éri el a gépét. Szerencsénkre elegendő más gépet töröltek ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, így este tovább tudtunk repülni, majd némi buszozás után megérkeztünk Nijmegen-be is. Az eddigi legközelebbi IJSO helyszínre így sikerült szűk 15 óra alatt eljutnunk...
Ennek eredményeképpen éjjel hajnali 1 óra után jutottunk csak a szobánkba, mivel először a diákokat tette ki a busz, és onnan még kb 40 percre volt a mi szállásunk. Közben megkaptuk a heti programot, hátizsákot és pulcsit, meg pár egyéb dolgot is. A program alapján másnap, vagyis hétfőn reggel 6-7-ig volt reggeli, 8:45-től pedig már kezdődött a nyitóünnepély a diákok szálláshelyén, Papendal-ban (ez a holland olimpikonok edzőtábora). Nem sok időnk maradt aludni, belőttünk egy 6:30-as reggelit, és álomba zuhantunk. Reggel azután nagy örömmel találkoztunk a rég nem látott ismerős arcokkal a reggelinél. 7 előtt két perccel kintről némi kiabálás szűrődött be, hogy itt vannak a buszok. Nem izgultuk túl a dolgot, rutinos IJSO-zók vagyunk, felmentünk, átöltöztünk és lejöttük kb negyed órával később. És nem volt ott senki... Először, az alatt a hat év alatt, mióta én járok, hajszálpontosan indultak a buszok, ráadásul nem is szólt nekünk erről senki. Naivan azt gondoltuk, hogy mivel 8:45-re kell odaérnünk, így fél 8 előtt nem indulunk. Némi telefonálgatás után végül küldtek értünk egy minibuszt, és 8-kor utánaeredhettünk a csoportnak. Nem maradtunk le semmiről, a nyitóünnepély pár perccel a befutásunk után vette kezdetét.
Két, angolul kiválóan beszélő műsorvezető konferált ezúttal, és rövid üdvözlő beszéd után érkeztek a zászlók. Egy (egyébként kiválóan játszó) rezesbanda vezette fel a zászlóseregletet, majd újabb beszéd következett. Ezután jött az első performansz: felkonferálták az egyik zene és tánc iskola diákját, Bencét! Bence 13 éves forma lánynak bizonyult, aki a Vaiana betétdalára ugrabugrált fel és alá, majd a refrént maga énekelte. A dalszöveg jól passzolt a helyzethez, de kicsit abszurd volt a színpadon egyedül fel-le futkosó és ugráló lányka. A program végig követte ezek után a beszéd-performansz váltakozást. Előbbiek közül André Kuipers holland űrhajós előadása emelkedett ki, aki egy űrhajós szemüvegén keresztül mutatta be, mekkora veszélyben van a Föld, és azon belül is az emberiség. A műsorok során először egy kórustól meghallgathattuk az IJSO himnuszt modern feldolgozásban (elég bizarr volt), majd egy iskolai tánccsoport adott elő egy tradícionális fapapucs-táncot, ugyancsak újszerű feldolgozásban. Végül a négy őselemről szóló előadással a Twilight Entertainment nevű formáció szórakoztatott bennünket. Ez egy nagyon összetett táncot jelentett, vízzel-dobolással, fáklyával táncolással szalagokkal és buzogányokkal. A műsor legvégén pedig egészen váratlanul megjelent egy fickó, akin egy vas páncélmellény volt, illetve egy vasálarc. A kezében egy körfűrészt tartott, amit hirtelen a mellkasának nyomva szikraesőt idézett elő. Bármennyire rutinos nyitóünnepély-néző vagyok is, ez az élmény azért eléggé meglepett. Szerencsére nem sikerült átvágnia a saját mellényét, így nem fordult a produkció darabolós bűvészshowba. A végén a rezesbanda játszott még egy dalt (ismét fantasztikusan játszottak), és következhetett a nyitóebéd. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy a hollandok elszámolták az ünnepély hosszát, és 10:15-kor véget is ért a műsor, ami azért ebédhez kicsit korai volt. Olyan 11-ig múlattuk az időt némi beszélgetéssel, és utána láttunk neki a (nem túl ízletes) ebédünknek.
Érkezik a magyar zászló (Farkas Csanád hozza)
Bence, a Vaianara táncoló leány
És most énekeljük el együtt, a Himnuszt!
Fapapucs-tánc, modern feldolgozásban. A fapapucsok kopogását kihangosították, így azon kívül is volt értelmük, hogy magát a táncolást teljesen lehetetlenné tették :)
A pompás szórakozást nyújtó rezesbanda
A Twilight Entertainment négy fő táncosa, és dobosuk. Akinek vagy nem jutott jelmez, vagy szándékosan öltözött úgy, mintha a szervezők közül támadt volna kedve valakinek dobolni kicsit...
Első őselemünk a víz
Majd következik a tűz!
Azután ismét tűz, ezúttal kicsit másképpen. Itt még ki sem látszik a szikra mögül a főhős.
Így nézett ki két szikraeső között. Akkor is elég ijesztő lenne, ha nem egy körfűrésszel próbálta volna kettészelni saját magát...
És a zárókép. Benne talán a levegőre utaló szimbólumokkal, bár ebben nem voltunk biztosak. (És persze hol maradt a föld? Sajnos nem kaptunk magyarázó kiskönyvet, mint az indonéz színház esetében...)
