Történetünk a megnyitó-ünnepséggel folytatódik, melyet a közeli Hilton szálloda egyik nagytermében tartottak. Jóval kevesebb késéssel indultak a buszok, mint számítottunk rá, így végül nem sétáltunk, hanem beültünk az egyikbe. A buszok egyébként régi BKV buszokra emlékeztetnek, kimondottan kicsit és sűrűn elhelyezett ülésekkel. Ráadásul mindig gondosan ügyelnek rá, hogy az összes székre jusson ember, szóval meglehetősen szűkösen utazgatunk. A Hiltonig vezető út viszont nagyon rövid volt szerencsére. Mire felértünk a terem elé, a diákok már ott várakoztak, és alapvetően csupa jót meséltek a szálláshelyükről, így megnyugodtunk, hogy jó helyen vannak. A terem az IJSO-n megszokotthoz képest nem volt különösebben felcicomázva, egy színpadból állt, és rengeteg székből. Némi várakozás után megkezdődött a megnyitó, melyen egy angolul kiválóan beszélő konferanszié köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót édesanyjának(!), aki itt Kolumbiában a tudományos olimpiai mozgalom alapítója. A hölgy is nagyon szépen beszélt angolul, elmondta a szokásos paneleket arról, hogy a tudomány összeköt, és a nyelve univerzális, illetve kicsit arról is értekezett, hogy a matematika az összes lehetséges világot vizsgálja, nem csak a mi tényleges realitásunkat. Ez izgalmas gondolat volt, de ezután elvesztettem a fonalat, mivel a mellettem ülő holland leader (Moniq) elkezdte a telefonján nézni a holland-amcsi vb nyolcaddöntőt, és innentől én is nagyrészt erre figyeltem :) Az átkötő mondatot, miszerint a matematika mellett a zene a másik univerzális nyelv, azért még hallottam, és ennek megfelelően egy együttes lépett a színpadra. Nagyon élvezetes, latinos zenét játszottak, amire a mögöttünk csoportosuló guide-ok (akik a diákokat segítik/felügyelik) táncolni is kezdtek.
A zenekar három vagy négy számot játszott, utánuk pedig táncosok következtek. Ahogy az lenni szokott, ez kimondottan látványos része volt a megnyitónak, több, különböző táncot is láthattunk. Az öltözékek is változatosak és felettébb színesek voltak, a táncosok is nagyon jól mozogtak, szóval felettébb élvezetes előadás volt. A különféle táncok után következett az országok felvonulása. Ezúttal szokatanul kevés, mindössze egy olyan országot mondtak be, aki valójában nem volt ott. Annyira elmerültünk viszont a számolásban, és a megszokott résztvevők hiányzóinak listázásában, hogy lemaradtunk a megfelelő pillanatról, és csapatunkat csak levonulás közben sikerült lencsevégre kapni :(. Ezek után a konferanszié bejelentette, hogy a megnyitónak vége, majd ahogy elkezdtek mozgolódni az emberek, gyorsan javította magát: megfeledkeztek ugyanis az IJSO elnökének szokásos nyitóbeszédéről. Szerencsére még időben eszméltek, így Paresh is elmesélhette, milyen viszontagságos úton került ide a rendezés idén. A beszédek végeztével (ezúttal nem volt eskütétel, szóval azt hiszem akár csalhatunk is, ha úgy tartja kedvünk) begyűjtöttük a diákok telefonjait, majd hazaindultunk, ezúttal sétálva. Nem volt közös ünnepi ebéd, vagy ilyesmi, mindenki mehetett a dolgára. A mi dolgunk ugyebár a tesztforduló feladatainak megvitatása, és lefordítása volt. Ennek meglehetősen későn kezdhettünk csak neki, a feladatsort valamikor 2 óra tájban publikálták egyáltalán, és ekkortól kezdve lehetett discordon (ez egy online felület) megjegyzéseket fűzni az egyes feladatokhoz.
Az idei feladatsor fizikából kiábrándítóan egysíkú volt, rengeteg hidrosztatikával, és ici-pici elektronikával. Végül egy kérdést (ami lényegében csak matek volt) optikára cseréltek, hajszálnyit növelve így a feladatsor változatosságát. Attila a kémiával sem volt elégedett, a biológia azonban szokatlanul összetettnek és nehéznek tűnt. Ráadásul a viták nagyon elhúzódtak, éjfél előtt nem sokkal biológiából még nem volt készen a végleges feladatsor. Ennek megfelelően kegyetlenül hosszúra nyúlt a fordítás, hajnali 4 után jutottunk oda, hogy a kinyomtatni kívánt feladatsort fel tudtuk tölteni az erre kijelölt helyre. Mikor lementünk a nyomtató helyiségbe, meglepetésünkre ott találtuk a már több, mint másfél órával hamarabb végző hollandokat is, akik megnyugtattak, hogy itt még legalább 2 órát várni kell majd a nyomtatási sorban. Attila irtó rendes volt, és tudván, hogy nekem helyi idő szerint reggel 7-től online órám lesz, elengedett, és végül egyedül várta ki a reggel 6-ot, amikor végül sikerült leadni a kinyomtatott példasorokat.
A hotelünk, ahol a leaderek laknak, és a megbeszélések zajlanak.
A Hilton hotel, ahol a megnyitó volt.
Egy furcsa ív a hotel melletti téren. Egy fotót mindenesetre megért :)
Az elmaradhatatlan karácsonyi dekor a Hilton szálló halljában.
És egy sajátos, talán virágot ábrázoló dekor, a mozgólépcsőn felfelé érkező szlovák fizikus (Andrej) mellett.
A színpad készen áll az ünnepségre.
A kolumbiai tanulmányi olimpiai mozgalom alapítója (középen) és lánya (bal szélen), aki konferálta az eseményt. A háttérben az együttes egyetlen tagja, aki valamiért nem ment le a színpadról, mikor elkezdődtek a beszédek.
Az együttes, aki (ha jól értettem) az egyetem zeneiskolájának tagjaiból áll.
Táncoslábú guide-ok :)
Néhány kép a profi táncosok előadásáról (videót találtok Attila fb oldalán, ha szeretnétek), és pár előttem ülő leader telefonjáról :)
Lelép a magyar csapat, az élen Muraközi Péter, majd Simon János végül Bíró Artúr.
