December 5. vasárnap

Ezt a napot elég röviden össze tudom foglalni: parttalan viták a feladatsorról,  elromlott pendrive-ok, egyetemi szintű kérdések, biológia nélküli biosz feladatsor… egy szó mint száz, utolsónak, hajnali háromkor adtuk le a végleges verzióját az elméleti feladatsoroknak. Hosszú nap volt, a szakmai elemzéstől inkább eltekintenék:)

Helyette pár szó a kajáról. Első nap nagyon megörültem, hogy svédasztal jellegű reggelit, ebédet és vacsorát ad a hotel, gondoltam így midig találok majd kedvemre valót. Sajnos észre kellett vegyem hogy a főételek közül legalább egy, de általában kettő halból készült, és összesen egy van ami az általam preferált négylábúak valamelyikéből (eleddig csak marhahússal találkoztam, nem túl jól elkészítve). Első nap a Jollof-rizst próbáltam ki, amelyik egy fűszeres, különféle zöldségeket és némi húst is tartalmazó rizs. Elég csípős, intenzív íze van, elsőre kifejezetten finomnak találtam. Hozzá „goat meat-stew”-t ettem, ami kecskehús volt egy piros színű, ugyancsak fűszeres mártásban. A húsban ugyan volt némi csont, de finom volt. Másnap a This Day Dome-ban ebédeltünk, ahol csak kétféle főételt szolgáltak fel. Az egyik egy többé-kevésbé ízetlen, emlékeim szerint talán gombás marharagu volt, a másik pedig fűszeres kövek. Nem, nem elgépeltem, amit azt hiszem marhahúsnak akartak beállítani, valami speciális készítési eljárásnak hála a gyémánt keménységét közelítette meg. Egy rövid ideig próbáltuk a kezünk ügyébe kerülő ütve-fúróval két részre vágni, de miután az is kicsorbult rajta, feladtuk a kísérletezést, maradt a gombás cucc meg a Jollof… Vacsorára ugyanazt kellett egyem mint előző nap, mivel az egyetlen változás a menüben a hal-lasagna megjelenése volt, amivel nem voltam igazán előrébb. Ekkor a kecskés cuccban már keresi kellett a húsosabb részeket, de a csontról még bőséggel lehetett húst lekaparni. Másnap ebédre ismét ugyanezt ettem, a menü semmit nem változott (bár talán valamit átneveztek, noha az étel lényegében ugyanaz volt), bár a Jollof rizs ízét már kissé untam, ezért más köretet is szedtem. A kecskénél ezúttal már mikroszkóppal kellett keresni a húst a csont között, a marha amit mellé vettem megkóstolni pedig ugyanilyen ízű volt… Harmadnap estére teljesen elegem lett az itteni kajákból próbáltam „olaszos” tésztákkal javítani a helyzetet, de azoknak is pont ugyanolyan íze volt, mint minden másnak. Rájöttem, hogy itt kétféle ételt adnak: aminek semmi íze nincs, és aminek többé-kevésbé Jollof-rizs íze van… Már alig tudok enyhe hányinger nélkül belépni az ebédlőbe, mert már a minden ételben megtalálható fűszer szaga is kiborít… Szóval nem tudom milyen a nigériai konyha, de a hotelé pocsék :S. Hogy azért valami pozitívat is mondjak, az egyik fordítás során uzsonnaként tavaszi-tekercseket szolgáltak fel (valamint a záróünnepélyen is azt osztogattak a Dome-ban), amelyek megdöbbentően finomnak bizonyultak. Illetőleg három napig a reggelire felszolgált sült-banánt is tudtam élvezni, ennyi idő alatt azonban rá is untam sajnos :S. Még egy pillanatnyi fellángolás volt a menüben, egyik nap rádöbbentem, hogy a saláták mellé (amelyek sajnos nyersségüknél fogva egészen utolsó napig tabuk voltak) helyzett ezersziget-szósz kifejezetten jó. Így aznap ezersziget szószos rizst ettem, másnap pedig egész délelőtt vígan fostam, így a szószt is inkább hanyagoltam a továbbiakban. Salátákat egészen a farewell-dinner-ig nem mertünk enni, mert mivan, ha csapvízzel mossák a zöldségeket?! Aztán mikor ott az orrunk előtt vett a salátából Anneke, a hollandok egyik leader-lánya (nője) és meglepett kérdésemre, hogy hogy meri ezt megenni azt felelte, hogy egész héten ilyeneket evett, nem bírtuk tovább és mi is salátáztunk valamennyit. Egyenlőre élünk. Hármunk közül egyébként Balázs volt az, aki meglepő bátorsággal próbálta ki minden nap az összes rendelkezésre álló ételt. Vállalkozószellemének méltó jutalmaként az utolsó 3-4 napban alig tudott enni, ellenben jelentős mennyiségű időt töltött a mellékhelyiségben. Még egy étel van, amiről érdemes említést tennem, amely a „wheated emo with seba” névre hallgatott (ha jól emlékszem…), és sajnos sehol sem találok róla képet. Pedig anélkül nehéz lesz elhinni, hogy kis, fehér-sárga alien-embrióknak látszottak elsőre, ezért egészen szerdáig nem mertük megkóstolni. Akkor az egyik szerb leader megkóstolta, és mikor még másnap is mozgott, ügyeletes felfedezőnk, Balázs is megkóstolta. Mivel semmi íze nem volt, így a későbbiekben továbbra is előszerettel fogyasztotta, kiderült hogy valami krumpliszerű cucc, amit valamiért nájlonzacskóban főznek meg és tálalnak fel… Utolsó nap Dzsici megajándékozott minket némi coconut-chipssel és plantation (=banán) chipssel, melyek közül az első amilyen kevéssé bizalomgerjesztően nézett ki, olyan finomnak bizonyult. Akartunk szerezni még, hogy hozhassunk haza, de nem sikerült a nyomára akadni még Dzsici segítségével sem:(

Fizikatanár műhelymunka, melyben nekem jutott az írnok szerepe. Mellettem az iráni és az észt fizikás leader látható, mindenki döntse el melyikük melyik:)

Jacobo Sitt, az argentin fizikus, aki rendszerint a szószólónk lett, és a műhelymunkát is leginkább ő koordinálta. Igen jól beszélt angolul, és rendszerint jogos és fontos észrevételei voltak a feladatokkal kapcsolatban.

A zimbabwei leader (jobbra) aki  megszólalásig hasonlít Juhász András témavezetőmre, ezért az első öt napban mindig a fraszt hozta rám, mikor megláttam.

Az oroszok két fizikusa, a zöld pólós egyáltalán nem beszélt angolul, így mindent a kép baloldalán ülő társa továbbított. Neki nagyon vicces akcentusa volt ugyan, de jól beszélt, és Jacobo-hoz hasonlóan sokat tett a feladatsorok emészthetővé tételéért. Attila szerint úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban agyvérzést kaphat, ebben volt is valami. És a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy büdös volt :)

Így nézett ki a terem alapvetően a plenáris vitához berendezve. Minden országnak megvolt a maga asztala, amelynél dolgozhatott, és ahonnan piros és zöld szavazókártyákkal nyilváníthattunk véleményt. A mi asztalunk a képen baloldali padsor harmadik asztala volt, közvetlenül az észtek mögött.

Az észt biológus srác is minden idegszálával a fordításra és a vitára figyelt :)

Ez a tál akármit kaptuk a munkához, hogy legyen mit rágcsálnunk. Semmit nem mertünk innen megenni, de a legnagyobb magot kettébontottuk kíváncsiságból:

Mögöttünk pár sorral azt hiszem a románok közül valaki megkóstolta, de látva az arcát, nekünk már nem volt kedünk megpróbálkozni vele. Később a gyerekek guide-jától megtudtam, hogy tényleg pocsék az íze, de kávé jellegű hatása van, tehát azért adták, hogy ébren tudjunk maradni, nem pedig hogy élvezzük az ízét.

Nem túl jó kép az étkező helyiségünkről... annyi azonban talán így is látszik, hogy a Dome-hoz hasonlóan itt sem spóroltak a giccsel. A terem végében sorakoztak a különböző kinézetű, de egyforma ízű ételek.

A nyitó ünnepi ebéd, és felszolgálói

És az egyetlen, hamisítatlan, Jollof-rizs! Rendszerint volt a tetején még néhány dolog, minden nap más, rendszerint az előző napi étlap egy kevésbé népszerű elemére hasonlító valami;)