Elnézést a pár napos kényszerű szünet miatt, de semmi időm nem volt a hét utolsó pár napjában. Cserébe most rengeteg képet kaptok :)
December 6. hétfő
Mikuláááás :D:D Sajnos nem jött, bár az is igaz, hogy nem tisztítottam ki a cipőm, és nem tettem az ablakba… Ezen a délelőttön is kirándulást szerveztek nekünk, bár az csak út közben derült ki, pontosan hová is. Az Aso-rock lábához mentünk először, hogy kicsit közelebbről is szemügyre vehessük Abuja eme nevezetességét. A hegy lábához egy néhány házból álló falucskán (telepen?) keresztül vezetett az út. A számunkra döbbenetesen szegénynek tűnő helyiek itt is izgatottak lettek az érkezésünktől, a gyerekek kiálltak a házak mellé megbámulni az érkező tömeget. A bámészkodás persze kölcsönös volt, a néger gyerekek megint kihozták mindenkiből a legrosszabbat, és különféle pózokban sokan velük fényképezték magukat. Volt egy moldáv leader-nő (aki még nálam is egy évvel fiatalabb), aki mindennel és mindenkivel lefényképeztette magát. Sajnos későn jutott eszembe, hogy lefényképezzem, ahogyan fényképezik, de kisgyerekkel, kisgyerekekkel, falubeliekkel, rendőrökkel, katonákkal, tehenekkel, házakkal, növényekkel és prokariótákkal. Mindennel ami az útjába került…Már-már rosszul esik, hogy velem nem készíttetet képet :P. A falu végén egy szemétégető szerű hely árasztott iszonyatos bűzt, a hely amúgy falszerű kerítéssel volt körülvéve, melynek tetején, ahogy itt minden kerítésen, szögesdrót húzódott. Később megutdtam, hogy ez nem is szögesdrót, hanem villanypásztor, éjszaka áramot vezetnek belé, hogy távol tartsák a nem kívánatos személyeket. Nem volt minden esetben egyértelmű, hogy a bentieket akarják a kintiektől, vagy a kintieket a bentiektől védeni, de minden kerítés meg volt erősítve. Közvetlenül a szemétégető mellett egy nagyobb üres terület volt, ahol gyerekek játszottak, egy összeeszkábált dobbantóról igyekeztek szaltókat ugrani. Egy félig kidőlt futballkapu is volt itt, mikor visszafelé jöttünk három egyerek ott focizott. Miután keresztüljutottunk a bűzön, néhány kissé vidékiesebb kinézetű házikó mellé értünk, ahonnan továbbmentünk egy rétre. Itt mindenki lefotózta az épp továbbhajtani készült marhacsordát, majd közölték, hogy eddig jöttünk, innen visszafordulunk. Ez kissé váratlanul ért, mivel azt ígérték „szinte megérinthetjük az Aso-Rock-ot”, ehhez képest talán 50 m-rel kerültünk közelebb (a 3-400 m-es távolságból), de végülis eleget láttunk itt, indultunk vissza. A busszal továbbindultunk a számunkra ismeretlen következő cél felé. Néhányan azt rebesgették még indulás előtt, hogy a „Central Mosque”-ba megyünk majd, ami az ország központi mecsetje, és kívülről nagyon impozáns. Nos, tévedtek, sokkal jobb programot találtak nekünk a szervezők, a busszal megálltunk valahol a semmi közepén az autópálya (?) mellett, és 1,5 órát VÁRTUNK. Senki nem tudta, hogy mire… végül sajnálattal közölték, hogy a hely, ahová készültünk, katonai gyakorlatok miatt le van zárva, és nem mehetünk be (annak elelnére sem, hogy maga a Science and Technology Minister is kérte, hogy engedjenek be, de ez nem hatotta meg a katonákat. Nem is értem miértJ). Úgyhogy mentünk tovább az utolsó állomásra, a Nike Art Gallery-be. Ez a várakozásokkal ellentétben nem a legújabb művészileg elkészített sportruházatokat tartalmazta, hanem egy Niké nevű hölgy által alapított „szekta” kézműves termékeit. A hely egy néhány épületből álló kis telep volt, ahol hangos énekkel és tánccal köszöntöttek minket. Csupa helyileg, kézzel készített holmit árultak, ezek jellemzése helyett inkább képet mellékelek, azok beszédesebbek J. A „vallás” lényege egyébként a pozitív gondolkodás volt, ennek a mottói voltak mindenütt kitéve. Ennek egyenes következményeképpen eladtak 500 Nairáért egy karkötőt, amit másnap 150ért megvehettünk volna máshol… no komment… Végül kb ¾ órás nézelődés és vásárolgatás után visszaindultunk a Hotelbe, ahol egy újabb „felejthetetlen” ebéd várt ránk.
Délután guide-unk, Onajite (mi „Dzsici”-nek szólítottuk, aminek nagyon örült, mert általában nem tudják kiejteni a törzsi eredeti nevét, ezért a névkártyáján Jenniferként szerepelt) elvitt minket vásárolni a helyi plázákba. A pláza nagyon hasonlított a miénkhez, leszámítva hogy alig néhányan lézengtek bent, és minden második üzlethelyiség üres volt. Itt tudtunk végre képeslaphoz is jutni, egy könyvesboltban akadtunk a kihagyhatatlan eszközre, noha az eladó elsőre csak a vállát vonogatta, mikor érdeklődtünk. Beszereztünk néhány fontos ajándékot, majd mentünk a diákok hoteljébe ahol nagyon érdekfeszítő előadásokat tartottak (milyen lesz a jövő tudománya? Mi a szerepe a fiatal tudósoknak az orvostudományban?). „Sajnos” az elsőről lemaradtunk, így csak egy olyan előadást volt alkalmunk végigülni, amit egy idősödő bácsi, nehezen érthető angollal végigmondott, mindenféle szemléltető eszköz nélkül… 21. század, tudományos diákolimpia, no komment J. Az előadás után viszont ismét volt alkalmunk találkozni a diákokkal, akik elmondták, hogy az elméleti feladatsor elég nehéz volt, és nem sikerült olyan jól mint a teszt. Kivéve talán Ambrusnak, aki a tesztet szúrta el, de ezt jobbnak érezte. Nem mellesleg ezt sajnos nagyon jól érezték, a fizika… beszéljünk inkább másról… A rövid beszélgetés után kitereltek minket a buszokhoz, és visszavittek a hotelünkbe, ahol megvacsorázhattunk (semmit nem ettem), majd kihasználtuk hogy végre pihenhetünk kicsit, és elég korán lefeküdtünk. Másnap megint fordítás és vita volt a programban, sejtettük hogy abból nem lesz sok alvás…
Tipikus Abujai látkép, szépn nagy építkezéssel. Annyi különlegessége van a képnek, hogy egyszerre több, mint két elkészült épület is látható rajta, és csak egy épülőfélben lévő!
Az Aso-Rock a falu széléről, ezt a hegyet akartuk megközelíteni kicsit. Kérdésemre, hogy milyen magas, az idegenvezetőnk azt felelte: "Hmmm... nem is tudom, nagyon magas!"
Ez a hirdetés volt kitéve a falu bejáratánál. Nagyon sok vallási jellegű hirdetéssel találkoztunk, rengeteg kisebb-nagyobb felekzet van mindehol.
A falufalon kívüli néhány bódé, amelyek mellett leparkol a busz. Árultak is bennük valamit, de nem néztük meg közelebbről, hogy micsodát.
A falu "első" lakója (mármint aki az első házban lakik), egy szabó. Mindenki lefényképezte, én meg mentem a tömeg után...
Számukra mi voltunk a látványosság
Hála a falon lévő vilanypásztornak, a falu tökéletesen védve van a külső behatolókkal szemben!
Voltak arra utaló jelek, hogy azért ez nem a szegényebb falvak közül való. Én ide sorolnám a kisebb gyerek méretű parabolaantennát is
Rend és tisztaság mindenütt :S
Egy helybéli asszony banánt visz hazafelé. Közben Balázs a szemetet fényképezi. A kis csatorna pedig szennyvíz-elvezetésre szolgált, legalábbis a szaga alapján.
Ez volt a gyerkőcök játszótere, mögöttük is egy kisebb csoport házikó volt. Közvetlenül a játszótér mellet pedig:
A szeméttelep és égető... ez azért elég durva élmény és látvány volt. És szerencsétekre a szagot le sem lehet fényképezni...
Házak a falu szélén
Egyik kedvenc "kompozícióm": kecske hűsöl az omladozó ház teteje alatt. Kár, hogy a fényviszonyok pompás megválasztása miatt a kecskét maximum sejteni lehet, de higyjétek el, élőben nagyon vicces volt.
A csoport lelkesen baktatott az Aso-Rock felé. Innen már látszik, hogy milyen szép fekete színe volt az egész hegynek, és hogy mennyire nem nőtt rajta emiatt semmi.
A falu egy újabb különálló része, itt is volt néhány ház, és előtte épp valamiféle étel készült. A készítő persze inkább elmenekült, mikor megjelent a mindent halálra fényképező turista-hadsereg.
Ilyen volt a növényzet mindenhol Abuja környékén...
Ez pedig valamiféle ültetvény, de nem sikerült kiderítenem, milyen, rendszerint olyankor láttuk, mikor Dzsici nem volt mellettünk, és mire újra találkoztam vele, elfelejtettem megkérdezni... Egyesek szerint itt vakondokat tenyésztenek, láthatóan igen nagy sikerrel. Én azért kételkedem némiképp...
A nap fő látványossága: szarvasmarha-csorda. Tényleg viccesen néznek ki, bár sajnálatosan soványnak tűnnek :(
Volt velük néhány birka is
Talán pásztorkunyhók, talán csak a turisták kedvéért ideépített vityillók
Ezt a szegény kicsikét valamiért külön kikötötték, és nagyon sírt, hogy szeretne a többiekkel menni :(
"You can almost touch the Aso-Rock!" Almost...
Azért a csoportra még itt is egy AK47-essel felfegyverzett katona vigyázott
A futball világnyelv:) Igazi sztereotíp kép a pusztában, félig kidőlő kapura játszó kissrácokról
Így festett a falu elülső része, két vagy három ilyen közös udvarra nyílt az összes lakás. Azt hiszem, fürdőhelyiség is csak egy lehetett, mert láttunk egy embert törülközőben kijönni az egyik, és bemenni egy másik ajtón.
A Nike Art Gallery központi épülete
Hamar előkerültek a dobok, és ennek hatására mindenki mindenkit...
És a helyiek már táncoltak is, noha ők nem öltöttek ehhez törzsi jellegű ruhát, csakúgy farmerben, ahogy épp voltak. A nő a vállán lévő dolgokat nem tudom hová vitte, mert még mikor egy 3/4 órával később hazamentünk, még akkor is a föbejáratnál téblábolt...
Így néztek ki a műhelyek
Nagyon pozitív hely volt, mindenhová ilyenek voltak kiírva. Állítólag évente töbmilliárd elektront vonz (haha, igen, kockavicc, ez jutott :D). Ezen a helyen egyébként textíliákat festettek aztán, és adtak el.
Néhány példa a helyiek képzőművészeti alkotásaiból. Alapvetően szerintem nem is rosszak :)
A ruhákat valamilyen speciális módon előkészített anyagból csinálják, sajnos nem értettem pontosan, hogy mi is olyan különleges az eljárásban, mindenesetre ilyen ruhát viselnek nagyon sokan.
Pár perc alatt benépesül a "textil-üzem", és nagyon sokféle közül lehetett válogatni, az itteniekhez képest aránylag magas áron sajnos. De kétségtelenül nagyon szép darabok is voltak.
Három hű társam, Forman Balázs, Villányi Attila és Onajite Ovwere, egy furcsa szobor társaságában. Eddig fel sem tűnt, hogy a háttérben diszkréten azért meghúzodik egy toronydaru itt is...
Pillanatfelvétel a délutáni előadásról. Minden pillanat ugyanígy nézett ki...
