December 8. Szerda
A diákok számára ez volt a verseny utolsó napja, számunkra pedig egy újabb pihenéssel töltendő nap. Ennek megfelelően mára is terveztek nekünk valami programot a délelőttre, amelyre busszal indultunk reggeli után, mint minden hasonló alkalommal. Mai úticélunk az Art&Craft Village volt, ami egy piac és egy skanzen keresztezésének bizonyult. Afféle állandósult Vörösmarty-téri vásár, mindenféle kézzel gyártott eszközök, ruhák, ékszerek voltak kaphatóak a hagyományos jellegű kis házikókban. Minden eladó, aki épp nem volt elfoglalva valamely vendégével, lelkesen hívogatta be az arra tévedőket, hogy aztán a legkülönfélébb, felettéb hasznos és mindenki számára szükséges portékáit kínálja neki. Hiszen ki is tudná elképzelni az életét térdmagasságig érő faelefánt, színes agyagvíziló vagy éppen mágneses karkötő nélkül? Minden mostani szarkazmusom ellenére akkor nagyon megörültem ennek a helynek, hiszen messze nem rendelkeztem még az előzetesen tervezett szuvenír&ajándék mennyiséggel, így kapva kaptam az alkalmon, hogy jól bevásárolhassak. Dzsici még a buszból való kiszállás pillanatában lelkünkre kötötte, hogy nélküle semmit ne vegyük, és ha lehet, engedjük inkább őt tárgyalni az eladókkal, akiket rendszerint megpróbált meggyőzni arról, hogy mi fehér nigériaiak vagyunk. Azt hiszem nem kell részleteznem ez mennyire sikerült neki ;).
Nála jobban csak Attila alkudott, aki azzal szállt ki a buszból, hogy "Valószínűleg én semmit nem fogok itt venni". Nos, ez a semmi emlékeim szerint egy fából készült rinocérosz, egy három részből álló majom-szobor sorozat (nem lát, nem hall, nem beszél, sőt talán a negyedik, eleddig méltánytalanul elhanyagolt tagját is megkapta a sorozatnak "don't do", mondta rá az eladó: ez a majom az ágyékát takarja a kezével...) valamint egy kőből készült nem is tudom micsoda lett végül. Mindent a legjobb áron kapott meg, kétszer kiabáltak utána a boltból, mikor kifelé indulva még egy utolsó árat mormolt a bajsza alatt, meg kell hagyni, zseniálisan csinálta. Én bezzeg nagyon szerettem volna egy igazán vicces fából készült salátáskanalat megszerezni, aminek a nyeléből egy zsiráf volt kifaragva, de ez kilóméterekről érződött rajtam, így nem voltak 2000 Nairánál lejjebb adni az árát, annyiért pedig Dzsici nem hagyta, hogy megvegyem. Így jártam a kisméretű tam-tam dobbal is (azt hiszem apu nagy örömére), amelyből a szerb leader-nő 1500-ért szerzett egy fél méter magasat, nekem viszont sehogysem akarták 1000-ért eladni a feleakkorát. Azért így is sikerült jópár szép és afrikai dolgot beszerezni:)
A Village után egy supermarketbe kísértek minket, ahol mindenki megörült neki, hogy végre vásárolhat valami inni/enni valót, a nyakunkon jött ki ugyanis már az ásványvíz, és minden csokink is elfogyott amit hoztunk. Nagy bánatunkra viszont szinte csak import termékeket forgalmaztak ezen a helyen, így originál nigériai szuvenír-kajákat nem sikerült feltankolni, bár Attila vásárolt három doboz kesudiót. Balázs pedig a bolt teljes Coca-Cola készletét, váratlan módon ugyanis az volt a legolcsóbb, olyannyira, hogy az itthoninál is jóval olcsóbb volt. Én pedig találkoztam életem kedvenc italával, a narancs-barack kevert gyümölcsitallal, amit sajnos talán akkor ihattam utoljára :( (igen, tisztában vagyok vele, hogy mind barack, mind narancslevet lehet itthon kapni, de narancs-barack levet még nem láttam. Egyszer majd próbaképpen azért összekeverek két sima gyümölcslevet:)).
A délutáni/esti program a kultúrális parádé volt, amelyre minden országnak saját hagyományos nemzeti öltözékét kellett (volna) magára öltenie. Mivel erről az ötletről három nappal az elutazás előtt értesítettek minket, így sajnos mi nem tudtunk magyar népviseletet vinni magunkkal, így egy-egy tarisznya, és a Miklós köré tekert magyar zászló jelentette a magyar népviseletet. "Szerencsére" voltak azért bőven más országok, amelyek hasonlóan komolyan vették ezt, de jópáran tényleg kiöltöztek. Valóban érdekes volt látni a különféle országok nemzeti viseletét, de a szervezés itt sem volt tökéletes. Az eredeti elképzelésben népi tánc is szerepelt, itt azonban nem volt világos, hogy ezt most kell-e előadni, illetve lehet-e egyáltalán. Végül azt hiszem három ország volt olyan határozott, hogy a kedvükért betették a lejátszóba a megfelelő cd-t, és hagyták őket táncolni is. Egy darabig legalábbis, mert a két műsorvezető elég hamar megunta, és a legváltozatosabb, nagyon udvarias módon köszönték meg a még javában zajló produkciót. Persze a gyerekek sem most jöttek le a falvédőről, és magasról tojtak a műsorvezetőkre, addig táncoltak amíg a zene el nem hallgatott, és amíg az ezért járó tapsot meg nem kapták :). De az est fő produkciója a résztvevők részéről a hollandoké volt. Hollandia ugyanis elhozta nekünk a Mikulást, vagy ahogyan náluk hívják Sinta Klauus-t. December 5-én Hollandiában a mi Mikulás hagymányunkhoz hasonló ünnep van ugyanis, eljön Sinta Klauus Spanyolországból (!!!!!) hajóval (!!!), és megajándékozza az arra érdemes gyerekeket. Az ajándékozás kéményen keresztül történik, de persze ő nem piszkolja be a kezét, ezt a részt állandó társára, Fekete Péterre (Svart Peter, ha jól emlékszem a holland névre, Anneke kijavíthatna, de aligha olvassa magyarul a blogot :P) bízza, aki lemászik a kéményen keresztül és elhelyezi az ajándékokat. A rossz gyerekeket pedig... na, mit gondoltok, mi történik a rossz gyerekekkel? Neeem, még annál is sokkal rosszabb: Sinta Klauus elviszi őket magával Spanyolországba, hogy ott neki segítsenek ajándékot gyártani... Azt hiszem sokat elmond az ország életszínvonaláról, hogy ez számít büntetésnek :D:D. Hazafelé megkérdeztem Anneke-t (aki a hollandok biológia-leadere volt), hogy ez tényleg így van-e, (számomra úgy hangzott az egész, mintha előző nap találták volna ki: mármint a Spanyolországos részt, ez persze rólam mond el mindenet, hogy kinézem valakiből, hogy poénból kitalál valami hülyeséget egy néphagyomány helyett...) mire mosolyogva azt felelte, hogy nem, ezt csak a gyerekeknek mondjuk, valójában nem viszi el őket Spo-ba.
A kultúrális estet persze sok nigériai tánc is színesítette, Nigériában több mint 200 különböző népcsoport él, így nagyon sokféle népitáncot láthattunk. Ezekről több ritka pocsék képet is készítettem, mentségemre legyen mondva, hogy csak a végén vettem a bátorságot (fáradságot:)) hogy közelebb menjek a színpadhoz, a táncosok meg nagyon gyorsan mozogtak, szal nem volt könnyű lekapni őket. Viszont nem tudom ezeknek milyen komplexusaik vannak, de mindenből muszáj volt versenyt csinálni, és ahogyan a vita után, úgy a kultúrális parádé után is hirdettek eredményt, és lettek arany, ezüst és bronzérmet érő bemutatók. Leszámítva, hogy néhány ország semmit nem készült a dologra, a többiek közt bármilyen különbséget tenni nekem kissé erősnek tűnt, mindenesetre végül Hollandia, Románia és (ha jól emlékszem) Vietnám nyert aranyérmet...
A turisták ellepik az Art&Craft Village-et
Eredeti, autentikus egyiptomi szobrok... Hogy vajon mit keresnek itt, azt nem tudom...
A falu képekben, a nagy láz lecsengése táján.
Na, ezeket nem akarták eladni nekem megfelelően olcsón :(
A bolttal szemközt szokás szerint egy félig kész ház. De azért ezt is szögesdróttal védik...
Özönlik ki a nép a boltból. A kijáratnál katonák álltak, akiknek oda kellett adni a vásárlás blokkját, és ők kilyukasztották azt, mint valami kalauz. Váratlanul ért, noha már a plázában is ezt csinálták.
Anneke-vel és az "ikertestvéremmel" a bolt előtt. A brazil srác a jelenlévő összes tanár és guide egybehangzó véleménye szerint szakasztott másom. Eleinte ez szemmel láthatólag mindkettőnket idegesített, de végül beletörődtünk, meg hát ki tudott volna nemet mondani Anneke kérésére ;)
A város a bolt felől. A háttérben az Aso-rock és a mecset egyaránt látszik, szóval ezen a képen minden nevezetesség rajta van :D
Egy tipikus plakát Abujából. Számomra nem is teljesen világos, hogy mit hirdet, de nagyon sok ilyennel találkoztunk. Választások lesznek 2011-ben, de sztem ez nem politikai plakát...
A kedvenc részletem a buszról: ez a matrica volt az ablakra ragasztva :)
A Cultural Parade díszlete a ThisDay Dome-ban. A giccsnek csak a színe változott :)
Így néztek ki az asztalok, mindegyiken volt valami nagyon odaillő dísztárgy
Az IJSO Executive Committee (végrehajtó bizottság?) két tagja, mindketten írek, és népviseletben érkeztek az ünnepségre :D
A nemtudomkinek a nemtudomkije, aki valami esküféleséget olvasott fel. Vagy köszöntést, nem tudom, nem sokat értettünk belőle.
Az első táncosok, és az őket kísérő dobosok
Argentína bemutatja népviseletét (Ez egyetlen pancsó volt, ezt a rendes ruhájukra vették rá a diákok, de jól mutatott így is)
A brazilok is bemutatták népviseletüket :D No comment :D:D
Dobosok az újabb táncosok kíséretéhez
És a hozzájuk tartozó táncosok
Egy újabb régió mutatja be népitáncát
Az iráni lányok
Az írek lepricun-nak öltöztek. Aranyat sajnos nem hoztak :(
Viszont Sinta Klauus részt vett az ünnepségen, mellette Fekete Péter látható (főszerepben a hollandok két leader-e)
Mindenki feszülten figyel a műsorvezetőkre :)
Újabb táncosok
A románok díjnyertes kultúrája.
Az aranyhoz persze táncot is mutattak be :)
Nálam az oroszok nyertek :D:D Népviseletként mindenki felvett egy télikabátot, majd együtt elénekelték az eredetijét annak a nótának, amit mi "Elvitték, az oroszok a tankot, benne volt a kombinált fogó..." kezdettel ismerünk :)
Újabb adag nigériai népitánc
Végül pedig a "macska-harcos", aki valami táncnak kevéssé nevezhető produkciót mutatott be, bár az ő esetében azt hiszem már az öltözéke látványosság értékű volt. Egy igazi tudós persze feltette magának a kérdést: vajon milyen állatot tart a kezében? (ez idézet volt az utolsó napi IJSO újságból :D). Nos, a válasz: semmilyet, ez csak valami játékcucc volt, vagy olyan állat, aminek nincsen feje...
Az IJSO elnöke tart karaoke-bemutatót, énekelt nekünk egy dalt. Sajnos ezt a farewell partyn sem úsztuk meg...
Mr Peter Okebukola, a helyi szervezőbizottság feje
Okebukola és a kultúrális verseny győztesei
Éjszakai látkép a Dome elől, felhívnám a figyelmet a Hold számunkra meglehetősen furcsa alakjára:) Közel voltunk az Egyenlítőhöz.
