Felvirradt a nagy nap, a nyitóceremónia mindig izgalmas történésein túl végre az idei verseny szakmai részéből is ízelítőt kaptunk. Korán kezdődött a nap, mivel a kiosztott program szerint 6-7 között lehetett reggelizni, noha az ünnepség csak 9-kor kezdődött. Annak rendje és módja szerint megcéloztuk a 6:59-es időpontot a reggelihez, és odafele tartva vettük észre, hogy a recepció melletti hirdetőtáblára valaki kézzel kiírta, hogy a reggeli 6:30-tól 10:30-ig lehetséges. Halottnak a pofon, valahogy az igazak álmát alvó leaderek közül senkinek nem jutott eszébe éjjel háromkor ki-alvajárni a recepcióhoz, hogy megszerezze ezt az infót, szóval maradt a korai reggeli, az ünnepség előtti visszafekvés csábító lehetőségével. Az csak hab a tortán, hogy ezek szerint a nyitóünnepség alatt még boldogan falatozhatnánk, ha ehhez lenne kedvünk :)
Miután résnyire nyitott szemekkel elfogyasztottuk a tegnapihoz kísértetiesen hasonlító reggelinket, a tervnek megfelelően egy ráadás-szundival folytatódott a nap. 9-re pedig összegyűltünk a hotel nagytermében, ami a nyitóceremóniának adott otthont. Nem sikerült a szervezőknek kiszámolni, hogy melyik delegációnak hány székre volt szükséges, úgyhogy afféle zenés székfoglaló verseny indult, amit gyorsaságunknak és csökönyösségünknek hála megnyertünk (hiába próbáltak többször meggyőzni arról, hogy a teljes termet újrarendezik, nem mozdultunk). A helyi szokásoknak megfelelően nagyjából fél órás késéssel kezdődött a műsor, amelyet azonban bámulatos optimizmussal öt perces időtartamokra lebontva megterveztek, és ezt az időbeosztást ki is osztották nekünk. Spoiler: a műsor végére 25 perc előnyt sikerült csinálni a 30 perc késésből, szóval úgy fest nem volt elég pontos a tervezés :P.
A színpad, még a csapatok bevonulása előtt. Ezúttal a színpad előtt vonultak el zászlóval, zenei aláfestéssel, és a két műsorvezető által viccesnek tartott országok nevének harsány ismétlésével. Ők egyébként igen jól szórakoztak, a férfi pedig időről időre harsány "AAHHAAAA"-val próbálta még feljebb tornászni a hangulatot
Érkezik a magyar csapat, mellettük a színpadon a két műsorvezető.
A bevonulások után a botswanai himnusz következett, melyet egy rosszul kihangosított szintetizátoron kísérve énekelt egy lány. Amikor a hangosítás annyira rossz lett, hogy teljesen elhallgatott, egész élvezhetővé vált a produkció... A himnusz végeztével szokatlan, az eddigi megnyitó ünnepségekre nem jellemző aktus következett: az országos templom szövetség elnöke tartott közös imádságot. Botswana nagy részt keresztény ország, a pap pedig lutheránus istentiszteletet tartott röviden. A vendégek rövid köszöntése után pedig az első kulturális műsorszám következett, a helyi "néptánccsoport" előadásában.
A mindenféle korú és nemű társaság valósággal elözönlötte a színpadot, a mikrofonállványt alig sikerült elmenekíteni időben. A teljes kavalkádból azután egy hosszú sorba rendeződtek, és onnan léptek elő az aktuális táncosok. Nagyon élvezetes, dinamikus produkció volt, és egy 3 éves forma kisfiú különösen feldobta azzal, hogy egyfolytában az első sorban táncolók lába alatt kerengett :)
Az egyik bevállalósabb mutatvány: a középső srác két másikat vett a nyakába és így pörögtek körbe-körbe, a két képből talán átjön, hogy hogyan is nézhetett ez ki.
Középen látható a bájos kisfiú, itt már igyekszik ő is imitálni a nagyok mozdulatait.
Időnként a közönség elé is leugrottak pár taktus erejéig
És a zárókép. A búcsú nem volt végleges, később még visszatértek egy nagy finálé erejéig.
A szokásosnak mondható beszédek következtek, melyek közül a program alapján 20 percesnek szánt miniszteri megnyitó látszott kiugrónak. Nem lett ilyen hosszú, de így is elaludtunk Attilával legalább kétszer fejenként. Az IJSO elnöke (akit idén vagy újraválasztunk, vagy nem) Paresh is megnyitotta az eseményt
Majd egy szokatlan újdonságként, versmondás következett. A vers nagyon lendületesen és sokszor tartalmazta azt, hogy mi tehetjük jobbá a világot, ez a generáció az, akinek küldetése van, satöbbi. Remélem lesz majd újság, és le is írják benne, mert hallás után nem volt egészen világos, hogy mitől volt ez vers, de persze az is lehet, hogy csak modern volt. Erre reflektált 10-15 perces beszédében a miniszter (azt hiszem, nem egészen biztos, némely részekről lemaradtam...)
Ezután egy kisebb zenekar kíséretében (bal alul) két lány elénekelte a feljavított IJSO himnuszt (akit a hangzásvilág is érdekel, Attila facebook oldalán meghallgathatja), majd következett a diákok és a tanárok eskütétele, melyben megfogadtuk, hogy a Fair Play szellemében járunk el. Persze, hogy kinek mi számít fair play-nek, az kérdéses :P.
Újra a táncosok következtek, nagyjából hasonló performansszal, mint az előbb, csak kicsit több szerep jutott a fiataloknak.
Kis főhösünknek ezúttal táncpartnere is akadt :)
És fantasztikus záróakkordként elszállt a világítás, sőt, mint kiderült, az épület egy része hosszú időre áram nélkül maradt. Ez az internet megszűnését is jelentette, ami azért előrevetített bizonyos problémákat... (ezért lett ez a kép teljesen más színű, mint az eddigiek, a díszvilágítás szállt ugyanis el, és maradt a hagyományos)
Az utolsó előtti esemény viszont váratlan fordulatot vett. Miután hivatalosan is ki kellett jelenteni, hogy a verseny elkezdődött, erre felkértek valamilyen előkelőséget. Ő azonban nem jelent meg, így a helyettesét szólították a színpadról. Ő sem volt ott, és ekkor ott tartott a műsorvezető, hogy lényegében bármilyen vállalkozó kedvű egyénnek felajánlotta a lehetőséget, hogy megnyissa a versenyt. Végül a versenybizottság egy tagja vállalta magára ezt az egyetlen mondatot, és így rákanyarodhattunk a záróakkordra. Előbb a legutóbbi verseny legjobb országa, Taiwan átadta a zászlót az idei rendezőnek (ami nagyon tetszett a műsorvezetőnek, többször elmondta, hogy innentől a verseny éles, bárki jöhet, és megkaparinthatja a zászlót magának! Jól nevelt diákjaink azonban többszöri buzdításom után sem akartak felrohanni a színpadra és kikapni a kezéből...), majd egy újabb gyerekcsoport következett. Ha jól értettem a bemondót (ez közel sem biztos, részben a hiányos angolom, részben az érthetetlen akcentus és részben a borzasztó hangosítás miatt), akkor a csapatok bevonulását mazsoretteknek kellett volna felvezetni. Mivel ez elmaradt, most kaptak külön időt egy rövid (ám meglehetősen látványtalan) bemutatóra.
Már csak az ebéd volt hátra a megnyitóból, és mivel úgy szervezték, hogy a diákok és a tanárok külön helyen kaptak asztalt, így begyűjtöttük a diákok telefonjait, majd elbúcsúztunk tőlük. Az utolsó jótanácsok után már egyedül kell helytállniuk, ami az épp fordítás alatt álló tesztfeladatsort tekintve nem lesz nehéz...
Íme a csapat a búcsú pillanatában, ezúttal szemből (balról jobbra: Adan, Iza, Zia, Dorina, Zétény és Levente)
Eredetileg terveztem, hogy írok a fordításról, a feladatsorról és a vitáról is, de hosszú már a post, szóval maradjunk annyiban, hogy nagyon szomorú vagyok a fizika rész miatt, és Attila sem boldog a kémiával. Néhány nagyon egyszerű képlet bebiflázása tökéletesen elegendő a feladatok megoldására... Jah, és az áramkimaradás miatt két óráig csak nyomtatott papíron jutottunk hozzá a feladatsorhoz...
u.i.: akik pedig a szobatársamért aggódnának: nos, továbbra sem érkezett meg, egyre nő az esélye annak, hogy nem is fog. Sok hűhó semmiért :)
