Nem úgy az áramellátás, pontosabban a világítás, de erről később :)

Szerda este összegyűltünk a Liszt Ferenc 2 repülőtéren, hogy elinduljunk életünk újabb, érdekesnek ígérkező kalandjára. Az első kellemes meglepetés még a reptéren ért bennünket, Villányi Tanár Úr volt olyan nagyvonalú, és Tamással mindkettőnket meghívott a senator lounge-ba, ahová egyikünk után 25 eurót kellet volna befizetni. Nem működött azonban a nyomtató, így nem tudtak számlát adni, ezért végül fizetni sem kellett: Magyarország, én így szeretlek J! Ezután gépre szálltunk, hogy Zürichen át Johannesburgon keresztül Durban-ba repüljünk.

Zürichben akkora a reptér, hogy két különböző betűvel jelölt része között metró közlekedik. A pár perces utazást ráadásul diszkrét madárcsicsergés, és tehénbőgés hangjával (??? hogy lehet valami ennyire sztereotíp módon svájci:)?) tették kellemesebbé, végül egy ablakra cuppanós csókot nyomó tehenészlánnyal egészen felejthetetlenné (a nálunk korábban a Keleti és Népstadion között is látható trükkel). Felszálltunk a Johannesburgi gépre, és nagy örömmel vettük észre, hogy a képernyőhöz tartozó távirányító másik oldala telefonként működik, mellyel a repülőn belüli üléseket lehet feltárcsázni. Érett felnőttként egyből élére álltam a „hívjuk fel a mellettünk/mögöttünk ülőt!” mozgalomnak, és jó negyed órán keresztül ezzel szórakoztattuk egymást. Miután a repülő minden utasa számára világossá vált, hogy csak az „Szellemileg Visszamaradottak Éves Világtalálkozója” lehet az úticélunk, lehiggadtunk és az út hátralévő része nyugodtan és eseménytelenül telt. Johannesburgban szomorúan szembesültünk vele, hogy esik az eső, majd kivettük a csomagokat, újra beadtuk őket, és felszálltunk a gépre. Végül az úton végig molban játszó kis csapatunk Dúrban érkezett meg! (Muhhahaha, két napja erre a poénra készülök., tyűdejó lett…)

Durban nem esett, bár verőfényes napsütés sem volt, viszonylag hamar elszállítottak minket a Coastland Hotel-be, ami a diákok szálláshelye lesz a héten. Itt megkezdődött a regisztrációnak hívott kaotikus Brown-mozgás, melynek során hozzávetőleg ezerszer írtuk le saját, és diákjaink útlevélszámát, Villányi Tanár Úr mindenki tiszteletbeli szülője lett, és könnyes búcsút vettünk a neveinket díszítő ékezetektől. Cserébe viszont gazdagabbak lettünk fejenként két pólóval, egy hátizsákkal, és egy dzsekivel, szóval a dolog végülis megérte J. Ezután a diákokat a szobájukba kísérte a guide-juk, mi pedig elindultunk a Blue Waters Hotelbe, ahol a leaderek szállása található. Némi várakozás után megérkezett a busz, amelynek azonban nem volt csomagtartója. Miután egy kedves idős bácsika beterelt minket a busz végébe, szembenézett az igen váratlan problémával, miszerint a leadereknek csomagjaik is vannak! Végül a buszban fentmaradó térfogatot töltötték ki a bőröndökkel. Átbuszoztunk a hotelhez, ahol a buszvezető szembesült az újabb váratlan helyzettel: a csomagokat ki is kell pakolni… végül a hotel személyzete segített (mi el voltunk barikádozva a csomagokkal), és sikerült elnyernünk hőn áhított szobáinkat. A szoba elfoglalása után vacsora következett, ami meglepően jó volt, majd egy rövid ám értelmetlen meeting után visszatértünk a szobába. Kint kitört a vihar, szakadt az eső, villámlott, minek hatására bent megszűnt a világítás. De csak az, a TV és a többi konnektor működött tovább…

Végül ez is megoldódott, és leszámítve eme bejegyzés rejtélyes eltűnését, nyugodtan hajtottuk álomra fejünket.

A Johannesburgi esőben ázó Airbusunk

Durban első pillantásra szimpatikusabb volt, mint Abuja :)

A növényzet is sokkal dúsabb

 És itt van az óceán is! A foltokért elnézést, az objektív velejárói, visszatérő vendégek lesznek sajnos :(

A diákok szállójának előterét díszítő kis kút

A regisztrációs káosz első fázisa

Attila nehezen viselte a pakolással kapcsolatos töketlenkedést

A szobánk ablakából pedig ezt látjuk :) Gyönyörű óceán-panoráma, ajándék daruval!