A szerdai látogatásunkat a botanikus kertbe elnapolták, a levegő szennyezettségére hivatkozva. E helyett a városközpont és egy vásárló-körút közül választhattunk. Mivel azt mondták, hogy a városközpontban minden zárva van, a vásárlást választottuk. Elvittek egy „plázába”, ami nagyjából tíz boltból, és egy iráni Tescoból állt, majd kaptunk három órát vásárolgatni. Jobb híján többször körbejártuk a Tescot, és beszereztünk némi iráni zacskós-kaját, majd ebédelni mentünk. Elmondhatatlanul jól esett végre némi rendes kaja, bár a mellé kapott citromos, alkoholmentes sörben nem volt sok köszönet.
Ezek után Tamás vett három kendőt, és beültünk még egy kávézóba, ahol a címben említett, „Razzmatazz” nevű shake-kel tettem teljessé a napot: ez valami egészen zseniálisan finom volt! A pláza után némi kézzel készített, népművészeti tárgyakat árusító boltokhoz vittek, ahol különféle szőnyegeket, tányérokat és egyéb csecsebecséket lehetett horribilis összegekért vásárolni, amit többen boldogan meg is tettek. A sokat emlegetett teheráni csúcsban való közepesen hosszú kalandozás végén visszatértünk kedvenc szálláshelyünkre, ahol a diákok vártak bennünket az elméleti fordulóval kapcsolatos kérdéseikkel. Miután minden kérdést kiveséztünk, röpke fél óra alatt sikerült aláírni egy számlakivonatot a befizetett nevezési díjról (és beszerezni egy ígéretet, hogy még valaki által aláírva megkapjuk majd). Vacsora következett (teljesen ugyanaz, mint eddig… sárga rizs, fehér rizs, némi sült csirke és egy joghurt…) és a jó hír, miszerint aznap este is lesz meeting. Újfent kirúgtak ugyanis pár guide-ot, továbbá meg kellett volna beszélni, hogy mi legyen az idénre eső választásokkal, illetőleg a diákok másnapi programja.
Az ülés a szokásos problémákkal indult: mi lesz a diákokkal guide-ok nélkül? Végül abban egyeztünk meg, hogy néhány leader is elkíséri őket a másnapi programra, ami egy múzeumlátogatás lesz, és segítenek az újonnan toborzott guideoknak. Ismét felvetették, hogy még nem láttuk az érmeket és a bizonyítványokat, amik pedig aznapra lettek ígérve, illetve hogy a verseny lebonyolítását gyakorlatilag végig Masno-nak kellett koordinálnia. Ekkor mondta el Robin, Zimbabwe leadere, hogy az alapszabállyal ellentétben az iráni diákok nem laknak együtt a többiekkel, hanem otthonról járnak be továbbá iráni leader sincs, nem tudjuk, ki fordítja a feladatsorokat, és a javítást sem fogja ellenőrizni senki. Erre felállt a nigériai leader, és javasolta, hogy zárjuk ki az iráni csapatot a szabályainknak megfelelően. Az elnök válasza az volt, hogyha kizárjuk Iránt, holnap utazhatunk is haza, fogjuk fel, hogy Iránban vagyunk, és itt ilyet nem lehet csinálni. A kevéssé diszkrét fenyegetés után annyiban maradtunk, hogyha lehet, akkor legalább a verseny végére költöztessék be a diákokat a többiek mellé a szállásra. Ezek után az idénre esedékes választások kerültek terítékre. Masno elmondta, hogy belefáradt, és nem akarja újra jelöltetni magát, majd közölte, hogy úgy sincs itt a tagországok 75%-a, így az alapszabály szerint nem vagyunk választásra jogosultak. Majd fáradtságára hivatkozva felállt, és kiment. Miután távozott, Robin (Zimbabwe) ismét felszólalt, és elárulta, hogy az elnök úr rosszul értelmezi a szabályzatunkat, és a jelen lévő országok képviselőinek 75%-a kell jelen legyen, úgyhogy tudunk választani, kérdés, hogy akarunk-e. Többen felvetették ugyanis, hogy bár az idei szervezés után egyértelműen változásra lenne szükség, mivel elég sok ország maradt távol az idei versenytől, esetleg következő évre halaszthatnánk a választást. Erre azonban az volt a reakció, hogy akkor szembemennénk a saját alapszabályzatunkkal, ami előírja, hogy most kell tartanunk a választásokat. Kértünk 15 perc szünetet, hogy kicsit megbeszéljük egymás között mi tévők legyünk.
Beszereztem némi csokoládét, és visszatértem az ülés helyszínére, ahol némileg megfogyatkoztak a nemzetek képviselői. Ismét feltették a kérdést, hogy akkor tartsunk-e választásokat, vagy sem, és újból felszólaltak négyen, ketten a választások megtartása mellett, ketten pedig a valamilyen módon történő elhalasztás mellett. Patthelyzet látszott kialakulni, és személy szerint nekem sem tetszett a gondolat, hogy a saját alapszabályzatunkkal (melyet számtalan helyen szegtek meg a verseny rendezése során) menjünk szembe. Hosszas gondolkodás után végül feltettem a kérdést, ami még a szünetben fogalmazódott meg bennem: miszerint mit mond az alapszabály arról az esetről, ha megtartjuk a szavazást, de nem jelenik meg 75%-a a képviselőknek. Paraic (az írek egyik leadere, Európa képviselője a végrehajtó bizottságban, és az esti ülés levezető elnöke) elsőre nem értette a kérdésemet, és valami fura dolgot kezdett válaszolni. Ekkor azonban felállt Michael (a másik ír leader, aki az IJSO kincstárnoka) és széles mosollyal az arcán azt mondta: „Én azt hiszem értem, hogy mire akar kilyukadni az úriember: rendezzünk meg egy szavazást, amelyre azonban nem jön el elég képviselő, így érvénytelen lesz és kénytelenek leszünk elhalasztani. Ez valamiféle trükk (nem értettem pontosan az angol szót, amit használt L), és ilyesmiben személy szerint nem veszek részt, továbbá szeretném leszögezni, hogy én sem akarom újra jelöltetni magam”. A felvetést több helyről elégedett moraj, és Anneke „clever boy!” dicsérete követte, ezzel együtt a hollandok megpróbálták felvetni, hogy szavazzunk ideiglenes jogkört a mostani vezetőknek, és így halasszuk jövőre a választást. Erről aztán határozni akartunk (továbbra is azzal a kiegészítéssel,hogy ez még mindig ellenkezik a saját alapszabályunkkal), de (micsoda fintora a sorsnak) már csak 74%-a volt jelen a képviselőknek, így határozatképtelenül aludni tértünk, és későbbre halasztottuk a szavazásról történő szavazást. Azt hiszem, felvetetem, hogy szavazzunk arról, hogy szavazzunk-e a szavazás megtartásáról…
A buszból helyenként már-már szépnek látszott a város :)
Az egyik csecse-becse boltban láttuk ezt a gyönyörű asztalt
Az első hely, ahol szembesültünk az USA iránt érzett mély szeretettel... Megjegyzem nem igazán értem még mindig a plakátot :)
De a felhők mindenesetre már gyülekeznek...
