A szállodai reggeli nagyon kellemes meglepetést okozva igen bőséges és finom volt. Miután a választéktól megrészegülve össze-vissza ettem mindent, némi hasfájással vártam a városnézésre érkező kisbuszt. A keddi program ugyanis egy városnéző túra volt, ami a hotelünktől indult, és délután 5-re oda is érkezett vissza. 9-re tehát lent voltunk a hallban, és indulhatott a móka
Természetszerűleg a városnézés sok élményt, és sok képet is jelentett. Mivel Balázs öcsém úgyis csak a képeket nézi meg, úgy gondoltam, viszonylag rövid bevezető sztorit írok most, és a képek alá fűzöm majd a megjegyzéseimet. Úgyis jó sok kép lesz :)
A városnézés röviden úgy nézett ki, hogy először felvittek minket a Szöult északról határoló hegy (az Északi Sziklás Hegy) lábánál fekvő elnöki területre, ahol a miniszterelnök (aki egyébként nő, és aki egy korábbi diktátor lánya...) irodája, illetve néhány kormányzati épület található. Innen az utolsó-előtti és utolsó király rezidenciájául szolgáló palotába mentünk (ami korábban is királyi palota volt, csak nem az első számú. Ott azonban japán bérgyilkosok megölték a királynőt 1895-ben, ezért a fia elmenekült, és átköltözött ebbe a palotába). Innen egy "szuvenír-utca" következett, ami egy régi, antik árusokkal benépesülő utca volt, melyet mára elárasztottak az ajándékboltok, és utcai látványkonyhák. Itt volt az étterem is, ahol minden napi bibimbap-unk megadatott, majd felmentünk a Szöul közepén található "hegyre" (286 m magas, ezt még a Gellért hegy is übereli), illetve az arra épített toronyba, ahonnan megcsodáltuk Szöul panorámaképét. Végül levittek egy kiépített, belvárosi patakhoz: itt régen is volt egy patak, de a koreai háború után annyira mocskos lett, hogy inkább ráépítkeztek. Nemrégiben viszont rájöttek, hogy milyen tökjó lenne egy patak, ahol lehet sétálni, így újraépítették, és most tavasztól őszig ott andalognak a szöuliak. A hazafelé úton elvittek a vonatállomásra, hogy másnap tudjuk merre kell majd menni, és végül hazaértünk.
Esti program nem volt ezúttal, de a diákok kérésére végül azért elmentünk vacsorát keresni. Egy kávézóban kötöttünk ki, ahol valamennyi meleg-étel is volt (mint kiderült, a város legdrágább negyedében laktunk, teljesen vállalhatatlan árak voltak mindenütt). Nem adtak túl nagy adagokat, de arra elég volt, hogy másnap reggelig kibírjuk :)
És akkor a képek!
Szoborcsoport az elnöki kerület bejáratánál.
A "Kék Ház", mely a teteje után kapta nevét. Attila szerint zöld, az idegenvezetőnk szerint a nap fényétől függ. Az épületegyüttes mellett egy kis kultúrtörténeti múzeum is volt, oda is bementünk.
Ez volt a múzeum előkertje. A múzeumban egyébként megnézhettük a tradícionális koreai ruházatokat, illetve az első koreai ABC-t.
Továbbá ezt a remekbe szabott zongorát. Valószínűleg nem látszik jól, de a felhajtott részére projektorral vetítettek változó virágokat. De a hangja szép volt...
Neki köszönhetjük egyébként a koreai ABC-t. Az egyik korai Joseon (Choson) uralkodó. Ez a dinasztia uralkodott egészen 1910-ig Koreában. Előtte kínai írásjeleket használtak, sőt a nemesség később is, hogy ne ugyanazt használják mint a pórnép. Emiatt a palotákban számos kínai írásjellel lehet találkozni.
Maga az abc személyesen. Illetve egy réges-régi levélen.
Egy másik szobor a buszból fotózva: ő Lee tábornok, aki a Japánok ellen nyert számos csatát, mikor azok el akarták foglalni Koreát.
Az utolsó-előtti király palotája. A távolabbi volt a fogadóterem, ahol a követségeket fogadta az utolsó-előtti király. Idegenvezetőnk (aki angol nevet is választott magának, hogy ki tudjuk ejteni, Erica) rendszerint így hivatkozott rá, olykor mondatonként többször elismételve, hogy az utolsó előtti királyról van szó. Semmit nem tudtunk meg az utolsóról egyébként...
Az út, ahol a király és a kíséret bevonult a fogadóterembe. Középen jött a király és a királyné (gyaloghintón, azért kellett ilyen széles út), innen nézve jobb oldalt a katonai, bal oldalt a civil tisztségviselők. A képen Kós Tamás pózol a király útján.
Volt szerencsénk megtekinteni egy szertartásos őrségváltást a palota előtt. Itt az új őrök láthatóak, amint készülnek átvenni az őrséget.
Itt pedig az őrség-vezetők adják át egymásnak a kapu kulcsait.
Ez pedig a rezesbanda, aki zeneszóval kísérte az egész ceremóniát. Kérdésünkre Erica elmondta, hogy ők eredetileg nem képezték részét az őrségváltásnak, csak a show miatt kerültek bele. Picikét gyanakodtunk rá, hogy a váltást követő "fényképezkedj őrökkel" rész sem teljesen hagyományőrző...
Jah, és majd elfelejtettem a harcművészeti bemutatót. Ez a fekete ruhás ember kardokkal előadott balettjéből, és a kékben látható urak lándzsás bemutatójából állt, a végén egy kis pusztakezes harci bemutatóval. A képen a lándzsák sajnos már nem láthatóak, pedig az volt még a legjobb rész talán. Bár, hogy utána váratlanul miért fordultak egymás ellen, az nem volt világos...
Tradíció és modernitás. Persze egy ilyen képhez jó sokat kell keresgélni, Szöulban nagyjából 15 m2 hely lehet az egész városban, ahonnan ilyet lehet látni. A modernitás kiütéssel győzött a tradíció felett, ráadásul még a 80-as évek vége felé, így a legtöbb épület egy igazi szocreál panelház érzetét kelti. Nem túl felemelő...
Rend a lelke mindennek: a zebrákon is fel van festve, merre kell átkelni rajtuk...
Az ebédünk. A rengeteg fehér tálka a bibimbaphoz "köretként" felszolgált ételeket tartalmazza: némi salátát, kétféle kimchit (ami káposzta, valamiféle módon elkészítve. Többszöri ízlelés után úgy döntöttem, nem ízlik), apró halakat mogyoróval és szójacsíralevest.
Az ételek közelebbről, köztük már a szürke kőtálakban a bibimbappal
Saját, marhás bibimbapom. A jelentése: kevert rizs, az alján ugyanis rizs van. A kőtál veszettül forró, így kevergetés közben szépen meg- és összesül minden összetevő. Nagyon ízletes keverék alakul ki belőle! Attila és pár gyerek poliposat választott, az veszettül csípős volt állítólag.
Tipikus Szöuli kép a városon belül...
És a panorámakép a kilátóból. A paneldzsungel végeláthatatlanul tart, már csak azért is, mert a látótávolság gyanúsan alacsony, felvetve a várost borító szmog kérdését. Szöulban 10 millióan laknak egyébként.
Nagyjából ennyit lehetett látni dél felé...
És egy kicsit kedvesebb látvány, a régi városfallal. A Szöult átszelő folyó körvonala is sejthető. Még az idegenvezetés elején, a hegy lábánál kérdezte tőlünk Erica, hogy tudjuk-e mi az a "fungszui"? mondtuk, hogy nem. Elkezdte mesélni, hogy Szöult ennek alapján helyezték el, mert ez arról szól, hogy minek hogyan kell helyet választani, és akkor leesett, hogy a Feng-shui-ról beszél ::). Szóval Szöult a Feng-shui elvei szerint építették a folyó és a hegy közé, amely ezek szerint régebben nem kevés valódi bölcsességet is tartalmazott.
És végül a kiépített patak-sétány a város szívében. Néhol azért voltak a parton fák is :)
Nektek egy rakás kő, de nekem híd! A magyar csapat előtt nincs akadály, reméljük ez a feladatsorokkal is így lesz :)
