Elérkezett a verseny hivatalos nyitónapja! Egy kellemes, de a szöuli hotelnél azért kevésbé ízletes reggeli után a nyitóünnepélyre kezdtünk készülődni, amit kivételesen a mi hotelünkben tartottak, így csak várnunk kellett, hogy diákjaink megérkezzenek. A koreaiakra jellemző pontossággal meg is érkezett mindenki, így délelőtt 10 órakor már a bálteremben ültünk és vártuk a műsor kezdetét. A névsorban való szerencsés elhelyezkedésünknek hála, igen elöl kaptunk helyet, majdnem közvetlenül a díszvendégek asztala mögött. Azokból pedig nem volt hiány.

A gyerekek egyébként jókat meséltek a szállásukról, nem egészen egy szobába osztották be őket, ketten kaptak egy Hong-Kong-i szobatársat, egy diákunk pedig két indiaival osztozik a lakhelyen. A vacsorával és a reggelivel elégedettek voltak, egyedül az okoz némi fennakadást, hogy a guide-juk nem igazán beszél angolul... Egyre izgatottabbak voltak a verseny miatt, és mint minden évben, most is fellelkesültek a rengeteg aranyérem után járó felajánlásainkon :)

Az előadás egy látványos dobshow-val kezdődött, amit valamelyik Daegu-i középiskola diákjai mutattak be, de semmilyen módon nem emlékeztetett egy kínos, iskolaünnepségi produkcióra. A dobszó ritmusos és élvezetes volt, és a koreográfia is jól passzolt hozzá. Csak a dobosok kinézetén lehetett érzékelni, hogy nem évek óta erre edző mutatványosokról van szó. De a mutatvány a pelyhedző bajusz, és a kockakeretes szemüvegek ellenére is kimondottan szórakoztató volt. A felvezetés után az elnök beszéde következett, akit megválasztása óta most először láttam élőben: Iránban a távollétében választottuk meg, mivel beteg volt, és később ugyanezért nem jött Indiába és Argentínába sem. Nem lettem meggyőzve arról, hogy jól választottunk annó, de idén ismét választás lesz, lehet korrigálni a hibát :). Az elnöki megnyitó után pedig a zászlók bevonulása következett, amit egy huszonnéhány fős rezesbanda kísér élőzenével, sorfalat állva az érkező országoknak. Kimondottan sokan jöttek el az idei versenyre, 42 ország csapata vesz részt az eseményen! Minden tiszteletem a rezesbandáé, mert becsülettel végigtrombitálták a 42 ország felkonferálását és bevonulását. A konferanszié előtt is fejet kell hajtsak, mivel szinte kifogástalanul olvasta fel az országok neveit, egyedül Türkmenisztánt köszöntötte Thaiföld néven. És, ami ugyancsak szokatlan: egyetlen olyan országot sem mutattak be, aki valójában el sem jött!

A bevonuló után újabb beszédek következtek, előbb a koreaiak különféle miniszterei, alapítványi elnökei, és a versenyt lebonyolító bizottságok vezetői mondtak beszédet, melyek közül egynémely koreai nyelven, a kivetítőn angol felirattal hangzott el. Ezek után pedig a rendezvény egyik díszvendége, Hollandia oktatásügyi minisztériumának képviselője következett. A hollandok a 2017-es rendezés kapcsán ugyanis több megfigyelővel együtt érkeztek, hogy fel tudjanak készülni a majdani feladatokra. Az oktatási minisztérium küldöttje egy savanyú képű hölgy, akiről Anneke (holland biológus leader) annyit mondott, hogy a személyisége pont olyan, mint amilyennek kinéz. Ennek örömére kereszteltük el Dolores Umbridge-nak, ami komoly derültséget, és intenzív helyeslést váltott ki a holland csapat leadereiből. Nagyon szívhez szóló beszédet mondott, ami azzal kezdődött, hogy már érti, mivel rabolta el a szívét ez az ország egy honfitársának, Guus Hiddinknek, aki idejött a válogatottat edzeni. Ezután sok blabla következett, többek közt arról, hogy aki tehetséges, és elhivatott, at hegyeket mozgathat meg, illetve, hogy Hollandia a víz ellen küzd egyfolytában. Ennek jegyében, egy holland innovációt, egy különleges esernyőt adományozott az IJSO elnökének, amely a hollandoknál mindenhonnan érkező víz ellen véd. Senki számára nem derült ki, hogy mi volt benne a különleges, mivel nem nyitották ki, de Umbridge professzor asszony azt mondta, higyjük el neki, hogy különleges! És miért ne hinnénk neki?

Végül a beszédek átvészelése meghozta várt jutalmát, és következett a zárószám a nyitóünnepségen. "Fénytáncosok" érkeztek, mármint akiken neonszínben világító öltözék volt, miközben a lámpákat lekapcsolták a bálteremben. Táncos és zenei szempontból is nagyon tetszetős produkció volt, mindannyian nagyon élveztük, Attila videóra is vette az egészet. A tánc végeztével pedig következhetett az ebéd! A bálteremben kipakolt asztalokon terítették meg a svédasztalt, így természetesen igen hosszú sor alakult ki, de szerencsére volt elég étel, hogy a sor eloszlása után is maradjon. Találtam egy egész ízletes, tejszínes-sajtos-valamilyenes rakott dolgot, amit leginkább gombának gondoltam. Természetesen szinte az egyetlen dolog, amihez ki volt írva, hogy micsoda, az a rántott csirkeszárny volt, a többiről max sejteni lehetett dolgokat. Így történt, hogy két nappal később, egy ebéd során újra szembetalálkoztam a nyitóünnepélyen fogyasztott kedvencemmel, ami ezúttal fel is volt címkézve: "Csigaragu"... szóval csigát ettem, tudtomon kívül ráadásul...nem részletezem a sokkot, de azóta kevésbé kellemes érzéssel gondolok erre az ételre :)

A kaja befejeztével eljött a búcsú ideje, méghozzá egy hosszabb távú búcsúé, hiszen a program szerint legalább három napig nem találkozunk a diákokkal. A diákok gyorsan elhagyták a guide-jukat, de végül meglett ő is, így gond nélkül indultak vissza a szállodába, mi pedig belevághattunk az első fordítási feladatba. A tesztfeladatsor fordítása eléggé elhúzódott, számos elnyúló, értelmetlen és parttalan vitába futottunk bele a váratlanul csökönyös és rugalmatlan tudományos bizottsággal. Nem részletezem a szenvedéseket, végül kis csapatunk rekordot jelentő módon, a litvánokat és hollandokat megelőzve már 3/4 2-kor végeztünk! Volt csapat, aki hajnali háromkor hagyta el a termet, úgy, hogy még öt másik ország dolgozott éppen...

Kevés alvás, és az egyik segítő elmondása alapján unalmas városnézés várt ránk tehát. 

A kerekasztal lovagjai (balról jobbra: Vörös Tamás, Veres Tamás, Pápista Máté, Besenyi Tibor, Székely András, Fajszi Bulcsú, Kós Tamás)

A dobosok, kezdetben sejtelmes kék fényben.

Kezdenek belelendülni a dobolásba! :)

Olyannyira, hogy a végén már több dobon játszottak egyszerre! :) Az egész színpad mozgott alattuk, ahogy jobbra-balra dőltek, de a dobok apró kerekekre voltak erősítve, így végig előttük maradtak! :)

Jobbra Sun-Chun Lee az IJSO jelenlegi elnöke. Három éve elnök, de ez az első fotóm róla :)

A rezesbanda

És íme, érkezik a magyar csapat!

És érkezik a magyar zászló: Az alsó szín zöld, a középső fehér, a felsőt sajnos nem látom! (már akinek ez mond valamit :D)

Különleges megnyitó szertartás: mintha csak a "Mindent vagy semmit!"-ből lopták volna el a válaszgombokat, de ezeket nem kellett nyomni, csak tartani, majd világítani kezdtek, és konfettieső hullott. A kép jobb szélén a gyanúsan nem koreai hölgyemény Dolores Umbridge, holland boszorkány. (Wendoline a becsületes neve egyébként)

Lézersó vezette fel a táncosokat :)

Akik valahogy így festettek tánc közben

Vagy így, nem sokkal azután, hogy "gangam-style" táncot nyomtak valami teljesen más zenére. Azért vicces volt, bár senki nem nevetett.

Végül egy csapatkép, hogy legyen mivel összehasonlítani a záróceremónia képét :) Oldalt az IJSO prominens személyei (bal szélen az elnök, mellette a kincstárnok, jobb oldalt belül az ázsiai kontinens képviselője, jobb oldalt szélen az idei IJSO szervezőbizottságának elnöke. A magyar csapat pedig balról jobbra: Fajszi Bulcsú, Kós Tamás, Besenyi Tibor, Pápista Máté, Székely András, Veres Tamás.