A kisebb hallgatás után cserébe két nap összevont posztjával jelentkezem. Sajnos azonban mindkét nap szinte teljes egészében a hotelben zajlott, így csak azoknak ajánlom az olvasást, akik a szöveges részt szeretik, mert saját képekkel ezúttal nem tudok szolgálni :( Néhányat kölcsönkérek Attilától, de ennyi :)
Az MCQ fordítást követő napon nem sok kedvünk volt felkelni, de valamilyen furcsa oknál fogva mégis kikászálódtunk reggelizni. Nem mintha bármi újdonságban bízhattunk volna, de ekkor még nem is untuk annyira a kaját. Reggeli közben pedig elhatároztuk, hogy keresünk valami boltot, ahol tudunk venni néhány szuvenír-szószt! Elmondtuk a recepción, hogy valamiféle plázát keresünk, mire rögtön hívtak egy taxit, és beültettek. Szép nagy bevásárlóközpont előtt rakott ki minket a taxi, olyan 10:30 körül, az egyetlen szépséghibája az volt, hogy 11:30-kor nyitott csak. Láthatóan egyébként élelmiszerüzlet nem volt benne, így nem bánkódtunk azért olyan nagyon. Elkezdtük körbejárni a helyet valamiféle bolt után kutatva, de csak egy föld alatti bevásárlóutcát találtunk. Ruha, samsung és szépségápolás boltok váltották egymást, egy szupermarketnek nyomát sem mutatva. Végül az egyik bevásárlóközpont-szerű épületben megkérdeztük a recepciót. Az angol nyelv használata a legtöbb koreaiból akivel találkoztunk a pánik apróbb jeleit váltja ki, és sajnos itt sem volt ez másként. Nagy nehezen végül továbbirányított bennünket egy turista-központhoz, hogy ott majd adnak nekünk tanácsot.
Megtaláltuk a turista központot, akik boldogan adták tudtunkra, hogy a szomszéd épületben megtaláljuk amit keresünk. Így is lett, a szomszéd épület alagsorában nagyon kellemes boltot találtunk, mindenféle szósszal, meg szárított tengeri herkentyűvel, zöldség-gyümölccsel és üdítőkkel. Be is vásároltunk szépen bulgogi- és paprikaszószokat, illetve kóstolónak valami vörös babpürés péksüteményt. Fogtunk egy tavit hazafelé (a hotelben előrelátóan adtak egy kártyát, amire koreaiul volt ráírva, hogy kérem vigyen minket a szállóba. Sőt, még kis térkép is volt a hátoldalán, ami a sofőr tanácstalanságát figyelve talán jól is jött. Nem tudni persze, mit nem tetszett neki, mivel beszélgetni nem tudtunk az út során.
Délután egy Daegu-i városnézés volt betervezve, de ezt előre megfontolt szándékkal kihagytam, mivel az "amit ma megtehetsz, annak nézd meg a határidejét, és csináld akkor" elvnek megfelelően a pedagógus szakvizsgámhoz kellett beadandót írnom. A többiek beszámolója szerint semmit nem vesztettem, mivel a két, nagyjából 45 perces program (egy 1900-as évek elején épült utca, és egy múzeum) mellett kb 2,5 órát töltöttek a buszban. Én cserébe több órát töltöttem a szobában, de legalább elkészültem :). Este IB meeting volt, amin ezúttal nem történt semmi érdekes, készült mindenki a Mikulás napon tartott elnökválasztásra.
Másnap az elméleti forduló fordítása került terítékre, ahol ismét hosszú és parttalan viták alakultak ki. A fizika feladatsor, pedig újfent létrehozott valami nagyon különlegeset! Az iráni "óriás-szappantartó búvárokkal és szupernehéz fémekkel" feladat után az idén a téma a vákuumbeli síesés volt. Illetve síugrás persze, némi elhanyagolásokkal. A feladat alapvetően ugyanis egy vízszintes hajítással próbálta modellezni a síugrást. Ennek volt némi ára a valósághűség terén... Először is, a síugró a sánc végén nem ugrik, hiszen máskülönben nem csak vízszintes, hanem függőleges sebességkomponense is lenne! Az észtek közül valaki ezért keresztelte el "síesés"-nek, hiszen a síelő a sánc végén csak kényelmesen továbbesik...
Másodszor, ha valaki látott már síugrást, az tudja, hogy az ugrók nagyon különös pózt vesznek fel a levegőben. Ennek oka, hogy igyekeznek a körülöttük áramló levegőből származó felfelé ható erőt maximalizálni, és a légellenállást minimalizálni. Nos, ezen bájos igyekezetüket mi egy félmondattal elhanyagoljuk, elérve ezzel, hogy az egész mozgás során szegény síelőnek az égvilágon semmi hatása ne legyen arra, hogy milyen messzire repül. Praktikusan annyi, hogy milyen magasra megy fel a sáncon... Hogy ezért miért kap valaki olimpiai aranyat??
A pontozással kapcsolatosan véres viták alakultak ki a dupla-büntetés miatt, egyelőre a moderációig kérdéses, ki is nyerte ezt az ütközetet. A fordítást mindenesetre az összes vitával együtt is váratlanul gyorsan befejeztük, éjfélre már fenn is voltunk a szobában. Innen még átmentünk Ramunasékhoz, a litván csapat ugyanis meghívott pár delegációt egy kis poszt-fordítós mulatozásra, így kellemes hangulatban zártuk az estét, sőt Tamás és Attila még valami moszat-chipset is megkóstolt. Utána pedig sorban ötödik éve feküdtem úgy le, hogy másnap reggel nem várhattam semmit a cipőmbe, hiába jött el a Mikulás érkezésének napja...
Ez volt a kínálat a délelőtt talált boltban... nyami-nyami...
A fűszermúzeum egy kiállítási darabja
További fűszerek
Koreaiak különféle korokból a daegui nemzeti múzeumban
Ruha ugyaninnen
Múzeum kijárat koreai módra
Katolikus templom az 1910-ben épült utcában.
Másik templom ugyanitt, ez belülről is megnézhették:
Íme, illetve:
Az egyik ablak, amely mintha egy zsidó szentet ábrázolna :)
Az alma behozatalának emléktáblája :)
Katedrális Daeguban
