Kedden ismét két kirándulás volt napirenden, méghozzá itteni szokás szerint úgy, hogy a nap közepén hazahoznak minket ebédelni. Emiatt ismét aránylag korán indultunk, legalábbis ahhoz képest, hogy hajnali 4-kor fejeztük be előző este a fordítást. A napi program viszont kihagyhatatlannak tűnt: délelőtt Uluwatu, délután pedig a Tanah-Lot meglátogatása! Nyilván mindenki irigyen csettintett most ezt olvasva, de mi egyrészt rákerestünk, másrészt az újságban (mármint az IJSO házi újságjában) láttunk képeket! Mindkét helyszín egy templomot jelentett, előbbi egy sziklaszirten helyezkedik el, egy majmok által lakott erdőben. Utóbbi pedig a tengerben, száraz lábbal nem is lehet megközelíteni, talán ha szuperapály van, legfeljebb akkor. Szóval igazi turistacsemegék, így nem bántuk, hogy 3 óra alvás után már a buszba kellett préseljük magunkat, ahol drága idegenvezetőnk (aki Attila szerint egy váratlanul emberré változtatott krokodilra hasonlít, így Mr. Krokodilként emlegetjük már) ismét számos érdekes, és (általa) humorosnak gondolt ténnyel szórakoztatott minket. Nem nagyon értjük továbbra sem, hogy mit beszél, de a hindu vallás jellegzetességei ecsetelgette a templom felé menet. Illetve beszélt arról is, hogy a majmokkal óvatosnak kell lenni,de bántani nem szabad, mert akkor meg a helyiek dühödnek be, a majmok ugyanis a templomhoz hasonlóan szentnek számítanak. Sőt, ellőtt valami gyenge poént arról is, hogy "a családot látogatjuk meg", ami után bántóan sokáig magyarázta a viccet, meg Darwin elméletét az evolúcióról. Némi teljesen felesleges küzdelem után, hogy ébren maradjunk, arra ébredtünk, hogy megérkezünk Uluwatuba.
A bejáratnál saarong-ot (szarong, igen, magyarul felettébb viccesen hangzik) kellett vennünk: ez az a szoknyaszerű izé, amit már az elefánt-barlangnál is viselni kellett. Ezen kívül a bejáratnál található utasítások negyedik pontja volt csak váratlan: a menstruáló nők csak a templom lépcsőjére mehetnek fel! Próbáltuk nem nagyon elképzelni, hogy ezt hogyan gondolták ellenőrizni, de nyilván alapvetően vallási jellegű, önbevallásos figyelmeztetés volt. A hely valóban nagyon hasonlított a majmok erdejéhez: itt is rengeteg majom volt, és reggel igen aktív időszakukat élték. Ez eleinte nagyon látványossá, később némileg félelmetessé tette őket. Mindenesetre mint rutinos majom-nézők, Attilával gyorsan letudtuk a "nahát, egészen közelről is lehet fotózni és nem fut el" részt, és elkezdtük megmászni a templom lépcsőit. Azokból szerencsére volt bőven, de nem esett igazán nehezünkre, mivel néhány lépés után kiértünk a "partra". Vagyis inkább a szárazföld végére, mivel a templom egy kb 100 m magas, lényegében függőleges szirten helyezkedett el. Gyönyörű látványt nyújtott az óceán, ahogy a mindenfelé látható sziklákon megtörtek a hullámok! Ráadásul egészen az aljára lehetett látni, ami tovább szépítette a látványt. Igyekeztünk minél jobb fotókat készíteni, de persze a fílinget úgysem sikerül egészen visszaadni velük. Azért magunkról is készíttettünk pár képet, és jókedvűen jártuk körbe a templomot. Maga a templom eléggé hasonlított az összes többi itteni szentélyhez, és persze be ide sem mehettünk be. Miután körbeértünk, visszaérkeztünk a majmok felségterületére. Hála a nagyobb létszámú csoportnak, ezúttal több látványosságot produkáltak: valakinek megszerezte a tárcáját egy majom, és hihetetlen kitartással tépte széjjel. Mikor kiderült, hogy csak névjegykártyák vannak benne, szörnyen csalódott lett, így egy gumidarabot kezdett rágcsálni. Később megtudtuk, hogy ideiglenesen Anneeke (holland biológuslány) napszemüvegét is ellopta egy majom, de szerencsére azt egy almáért cserébe visszaszerezte neki az egyik kísérőnk. A névjegykártyás incidens után pedig az út közepén egy kis majom üldögélt. Mikor közeledni kezdtünk hozzá, az út mindkét oldaláról vicsorogni kezdtek ránk a majmok, mire persze mindenki ledermedt egy pillanatra. Szerencsére a majmok inkább átvonultak csapatostul az úton, és a gyereket is odébb vonszolták, de nem volt jó érzés belegondolni, hogy ha nagyon akarnának, csúnyán helyben tudnának hagyni minket. A kaland végén egy picike ajándékbolt várt még ránk, itt üldögélve vártuk be a többieket, majd buszoztunk vissza ebédre.
Nem hagytak sok időt, mivel a Tanah-Lot majd 1,5 órás buszútra van a szállótól (úgy, hogy a buszunk rendőri kíséretet kap, így nem akad el a dugókban. Amúgy valszeg több, mint 2 óra lenne). Mivel kialudni továbbra sem volt alkalmunk magunkat, így ezúttal is győzött az álmosság, hiába játszottuk az "olvassunk fel magyarul indonéz szavakat" című, méltán népszerű játékot. Legalább gyorsan túl voltunk az úton... ezúttal Mr Krokodil arra figyelmeztetett bennünket, hogy ne vásároljunk itt semmit, mert indokolatlanul drága, de rossz minőségű. Illetve beszélt valamit a "Holy Snack"-ről, amiről csak a helyszínen értettük meg, hogy valójában "Holy Snake", és nem valami áldott chips... A Tanah Lot tényleg lenyűgözően néz ki ,nem is próbálnám nagyon leírni, a képeken majd látjátok. A közelébe tudtunk sétálni, ott már a nagyobb hullámok a lábainkat nyaldosták, ami különösen jó érzésnek bizonyult. Fényképeztünk, gyönyörködtünk, élvezkedtünk. Utána ráébredtünk hogy még kb 2 órát kellene eltölteni itt valahogy, szóval elkezdtünk a vendéglátó-egységek körül barangolni. Találtunk egy kávézót, ahol három, döbbenetesen kövér luwak és egy denevér vonzotta a közönséget. A denevér ráadásul felébredt, és igen komoly, ám 18+-os showt nyomott az érdeklődőknek. Miután kiállatoltuk magunkat, felmentünk egy szép panorámájú étteremhez, és ittunk egy mangó-juicet, a hollandok, litvánok és németek társaságában. Mikor elindultunk vissza, már mindenki minket keresett: kiderült, hogy csak Mr. Krokodil mondott fél 6-ot, minden más buszban fél 5-re hirdették a találkát. Szerencsére azért megvártak minket, így rendőri kísérettel, kellemeset szunyókálva hazajutottunk végül. Másnap pedig következhetett az utolsó fordítás!
Majom és istenség-szobor az Uluwatu bejáratánál
Ismerős barátaink. Ők is rutinos fotó-alanyok voltak
Kilátás a templom mellől. Impozáns látvány, semmi kétség :)
Ugyanez a másik irányba. A szirt tetején látni az ösvényt, amin végigsétáltunk
És ahonnan ilyen látványt nyújtott a templom maga
De szép pénztárca! Nézzük, mi lehet benne!
Semmi :( Csóró turisták, bárkit beengednek ma már ebbe az országba?
"Itt nem keltek át!"
A falka. Amikor egy kisteherautó jött, akkor azért meghátráltak :) Ismerve az itteniek vezetési stílusát, ezt jól is tették.
Nyitókép Tanah-Lotban. Első gondolatunk ellenére ez nem az a templom...
Hanem ez a Tanah-Lot. Nincs út, amin száraz lábbal oda lehetne jutni
Kicsit közelebbi kép
És a látkép a túloldalról. Ez volt a panoráma a mangó-juice-os helyről. Nagyon szívesen megnézném közelebbről, de ehhez át kéne térjek a hindu vallásra.
A szent kígyó. Pontosan nem derült ki mi az, a nyíl egy barlang-szerűség felé mutatott, de oda nem tudtunk bemenni.
Háziasított Luwak. Aranyos állat egyébként, bár ezek ijesztően kövérek voltak.
A denevér hátulról. Itt már mozgolódott.
És a reggeli tornáját kezdte el, ami aztán váratlan (tisztálkodási) fordulatot vett. 18+-os tartalom jön!
... (Roeland kommentárja: valljuk be, mind irigyek vagyunk kicsit!)
Alvó Luwak egy szemmagasságban elhelyezett pihenőn. Ő inkább hosszúnak tűnt, mint kövérnek, de mivel aludt, ez nem igazán látszott.
A Tanah-lot szomszédságában található golf klub
És végül, üdvözlet mindenkinek Uluwatuból! Szép lila saarong-ban :)
