1,5 óra alvás sok mindenre elég, ha az ember a jól hangzó Jwana Park-ba készül, ami egy vadrezervátum a világ második legnagyobb gyémántbányája mellett. Ráadásul engem egyfolytában a Jurassic Park-ot juttatta eszembe a név. Nem mellesleg a programból kiderült, hogy (az eredetileg 6:30-ra tervezett, majd az éjszaka folyamán 8:30-ra módosított) indulás után kb 2 órányi buszozás várt ránk, ami kiváló alkalom az alváshiány enyhítésére. Hehe, így utólag bájosan naiv dolog volt 2 órányi buszozásra gondolni...
Attila telefonhívására az utolsó pillanatban 8:34-ra kirohantam a recepcióhoz, hogy hódolhassak itteni kedvenc időtöltésünknek, és várhassak valamire, amiről senki nem mondja meg, hogy mi. Kb fél óra recepciós, majd újabb fél óra buszbeli várakozás után elindultunk, de erre a részre már nem igazán emlékszem, mert a buszban azonnal elaludtam. Mire felébredtem, odaértünk a Jwana Game Reserve bejáratához, valamikor negyed 12 körül. A park bejárata mellett sokat ígérő módon egy varacskos disznó legelészett (vagy kaját keresett a fű között, mindenesetre a buszból legelészésnek látszott). Megálltunk a bejárattal szemben, és végignéztük, hogy azok a leaderek, akik a nagy busz helyett kisebbekkel érkeztek, behajtanak a parkba. Tűkön ülve vártuk, hogy akkor mi is mehessünk, de nagyjából fél óráig nem történt semmi. Ezután egy botswanai hölgy elmondta, hogy csak kicsi csoportokban lehet bemenni, ezért meg kell várjuk a kisebb buszokat, míg visszajönnek értünk. Új lendülettel várakoztunk tovább, noha egyre gyanúsabb volt, hogy mégis mennyire messziről kell visszajönnie a kisbuszoknak, ha ez ilyen sokáig tart? Dél múlt valamivel, mikor ugyanaz a nő ismét megjelent, és közölte, hogy már elég késő van, szóval mégis inkább ebédelni megyünk előbb, és utána jövünk vissza a parkba. A busz előbb eltévedt, majd egy helyi sofőr segítségével mégis odatalált az ebéd helyszínére. Itt leszálltunk a buszról (!!), és egy kellemes, úszómedencével is ellátott "resort"-ba érkeztünk. Ennek a nagytermében tálalták az ebédet, ami nagyjából ugyanolyan volt, mint a hotelbeli szokott lenni. Nem sokkal azután, hogy az evés befejeztük, újabb adag leader áramlott be az egyébként is tömött terembe: mint kiderült, azok, akiket bevittek a kisbuszok a szafari területére, sem jártak nálunk jobban, ők ugyanis ott várakoztak, majd onnan hozták őket vissza. De állítólag azért láttak négy zsiráfot e közben. Hogy legyen hely, kimentünk a medence partjára, úgyis kellemes hangulatú hely volt.
Itt már alakult a jó hangulat, és egyre többet viccelődtünk azon, hogy miért itt a medencénél várakozunk, amikor megtehetnénk ezt a buszban is!?
A litvánok szolgáltattak zenét, Paulius még egy "bus tour" lejátszási listát is talált Spotify-on. Szerencsére kisvártatva megkaptuk a lehetőséget, hogy visszamenjünk a buszba, így boldogan megindultunk új kedvenc helyünk irányába. Útközben elcsábultam, és lefotóztam egy kaktuszt, amiért rögvest meg is fedtek a hollandok, hogy minek készítek képet olyasmiről, ami nem is a busz??
A kaktusz lekapása után a kijáratnál szembesültünk vele, hogy a busz nincs sehol. A változatosság kedvéért ezúttal nem a buszBAN, hanem a buszRA várhattunk, ami igazán üdítő újdonság volt. 
Kb 10 perc várakozás után arról tájékoztattak minket, hogy a sofőr elvitte a buszt a benzinkúthoz, hogy felfújja a kerekeket, mert laposnak találta őket. Alighanem tüdőből kellett felfújnia szegénynek, mert jódarabig eltartott, mire újra beszállhattunk szeretett buszunkba. Ekkor már nem haboztam, gyorsan készítettem két képet a nap fő attrakciójáról
Mögöttünk a szlovákok, leghátul a litván trió, a hangulat pedig a tetőfokára hág :)
Visszahajtottunk a Jwana park bejáratához, ahol bánatunkra már csak hűlt helye volt a bóklászó varacskosnak. Leparkoltunk a bejárathoz, majd... várakoztunk!!! De ezúttal nem sokat, egyszercsak megfordult a busz, és a kerítés mentén egy másik, láthatóan régebben használt bejárathoz hajtottunk. Itt nem volt épület, így akár a nagy busszal is be lehetett hajtani. Kinyitották nekünk, és így bementünk végre a parkba! Félelemmel vegyes várakozás lett úrra a társaságon hamarosan, nem úgy tűnt ugyanis, mintha le akarnának szállítani a buszról. Kis konvoj alakult ki a kisbuszokból, és egyetlen szafari-autóból (amelyen a katari küldöttség utazott...), és a park belseje felé tartottunk. És amitől tartottunk, az hamar bebizonyosodott: a nagy buszból fogjuk megnézni a szafarit :( :( :( A képeken lehet is majd látni, hogy néha sikerült valamelyik nyitott ablakon keresztül fotózni, míg máskor csak a sötétített üvegen át. Eleinte néhány "bozóttyúkon" (Attila nevezte így őket, és ő mégiscsak biológia tanár!) kívül mást nem láttunk, ezért a buszban a csalódás dominált, hogy ez lett a beígért szafariból. Később azután egyre több állatot láttunk kisebb-nagyobb távolságból, és így azért valamelyest jobb lett a hangulat.
Zebrák a távolban
Az említett bozóttyúkok
A két távoli picike pötty a fa alatt valójában orrszarvú!
Gnúcsorda vándorol az egyik árnyékból a másikba
Állat a busztól balra :)
A szomszédos gyémántbánya kontúrja
Zebracsorda az úton, szegények kénytelenek voltak arrébb menni
Varacskos disznók futás, és dagonya közben :)
Folyt köv, de el kell rohanni "Cultural Night"-ra, és sosem fogom feltölteni máskülönben :)
