December 4. szombat
Szombat reggel alig sikerült kikászálódni az ágyból, de életben tartott a tudat, hogy végre látunk valamit Nigériából is. A buszokra szállva megkaptuk az aznapi programot, sőt az összes kirándulás tervezett helyét a hét további részében is. Első állomásunk a Catampe-hill volt, amelyhez kb fél órát buszoztunk. Ekkor vált végképp szembetűnővé az a tény, amire már korábban is felfigyeltem, hogy Abuja még javában épül, nincs olyan háztömb, ahol ne lenne építés alatt álló épület. Az utak sincsenek még készen, nagymértékű bővítés előkészítése zajlik (hogy minek azt nem tudom, nincs túl nagy tömeg az utakon). A Catampe hill egy szép nagy fekete szikla volt, amely a szép panorámáján kívül arról nevezetes, hogy itt található Nigéria geometriai középpontja. Ez a hely annyira jelentős, hogy egy 5cmx5cm-es fémlapot nyomtak a hegy tetejébe, ahogyan a képen is látható. A nevezetességet leomlott antenna-torony romok övezik, igazi turistacsemege, ha Európában lenne azt hinném egy modern művészeti kompozíció… Nem töltöttünk ott túl sok időt, de az iszonyatos meleg már ez idő alatt zavaróvá vált, amit az ajándékba kapott safari-kalapok sem igazán enyhítettek. Maga a panoráma egyébként tényleg szép volt, bár személy szerint úgy éreztem, hogy kis hazánk bármely dombjáról szebb látvány tárul a szemünk elé. Itt ugyanis nagyon gyér a növényzet, alapvetően szavanna-szerű síkság övezi Nigéria középpontját, vörösesbarna talajjal, néhol általunk nyomortanyáknak vélt házikókkal. Így aztán miután mindenki mindenkit lefotózott mindenkivel, plusz a középponttal, senkinek nem volt kifogása a továbbindulás ellen. Itt kezdődött a végül szállóigévé avanzsáló mondás karrierje, melyet a címben is olvashattok. Balázsnak hihetetlen érzéke volt az eltűnéshez, így szegény Dzsici állandóan őt kereste, és 10 percenként megkérdezte tőlünk, hogy "Where's Mr. Balazs?". Végül szerencsére mindig előkerült, de egy idő után rendkívül mulattató volt ez a rituálé :D
Újabb hosszas, nagyrészt alvással telő buszút után egy másik nevezetességéhez érkeztünk az országnak, méghozzá az Usafa-gáthoz. Ez a gát a világ hetedik legnagyobb édesvíz-tározójának gátja, és mint ilyenre, nagyon büszkék a nigériaiak. Amúgy nem túl nagy látványosság, egy szép nagy tó… az odavezető úton több érdekesség volt, sajnos félelmetes intelligenciámnak hála elfelejtettem feltölteni a fényképezőgép aksiját, így nem tudtam minden másodpercben fotózni. Pedig a falvak, amin keresztüljöttünk, sok érdekességet tartogattak, talán máskor sikerül megörökíteni őket. Az Usafa gáttól ráadásul épp egy ilyen faluba indultunk, ahol a helyi cserépégetőt látogattuk meg. Itt az udvaron törzsi tánccal fogadtak minket, miközben a környék összes gyereke összegyűlt megnézni bennünket. A csoportból többen is fényképezkedni kezdtek a gyerekekkel, tánc után a táncosokkal is, ami nekem azért kicsit fura volt. Aránylag szép edényeket és egyebeket lehetett itt látni/kapni, bár ez sem úgy volt berendezve, mint ahová hetente turisták érkeznek. Akartam bent venni egy nyakláncot, amiért 1000 Nairát (majdnem 1500 Ft) kértek, úgyhogy inkább kimentem az udvarra, ahol egy idősebb nő ugyanolyan nyakláncból kettőt adott nekem 1000-ért. Ezzel kezdetét vette a nagy szuvenír-vadászat, hogy mindenkinek jusson majd:) Hazafelé megpróbáltam még elkapni a falu néhány érdekes részét a buszból (merthogy sétálni nem engedtek el minket a faluban), szokás szerint kevés sikerrel…
A Hotelbe visszatérve rögvest ebédelni mentünk, amelyben egyre kevesebb örömöm volt. A délután első felét a Nigériai net-tilalmak elleni szélmalomharccal töltötte, aminek csak az lett az eredménye, hogy a frissen készített google-os emil címemet letiltották . A tiltás feloldásának módja az lett volna, hogy megadom a mobilszámom a google-nak, ők pedig küldenek SMS-ben egy kódot. Megadtam a számomat, jött is az SMS, melyben az állt, hogy „Az Ön google fiók azonosítója: 1ooooo”. Ráadásul az SMS megnyitásától rendszerint lefagy a telefonom, szóval baromi jól jártam… Ezek utána következő program a diákok részvételével rendezett interkontinentális vita volt, amelyet a gyerekek szálláshelyén, a Nicon Luxury Hotel-ben tartottak. Azon túl, hogy a világ leghülyébb témáját választották (a tézis: A biológia többet tett az emberiség fejlődéséért, mint a kémia: az egyik csapatnak e mellett, a másiknak ez ellen kellett érvelni -> ezt a vitát két részeg egyetemista, egy vegyés és egy biológus között tudnám elképzelni max...), és a vita ¾-ét lekéstük, nem sok érdemleges mondható el róla. Talán még annyi, hogy ebből is versenyt csináltak, az érvelőket pontozták és győztest (és vesztest) hirdettek a végén, így a vita eredménye India nyilvános megalázása lett, mivel ők kapták a legkevesebb pontot egyénileg, és összesen is… De jó volt találkozni a gyerekekkel, megbeszélni velük a feladatokat, meg hogy hogy érzik magukat általában. Szerencsére mindenki jól volt, így nyugodt szívvel tértünk vissza a Chealse-be, hogy ezúttal kicsit több alvással készüljünk a másnapi fordításra.
Tipikus kép Abujában: épülő ház. Ami nem tipikus: ezen vannak munkások is, akik tényleg építik...
Várakozás a buszban, Dzsici kérésére mosolyogva
A város egyetlen nevezetessége, a Central Mosque, vagyis központ mecset. Az igen kiváló szervezésnek hála, ide nem jutottunk végül el, így csak különböző sebességgel, különféle irányokból mellette elhaladó járművekből készíthettem róla fotókat, még ez lett a legjobb. Azt hiszem a többiről ez mindent elmond :)
Abujai látkép a buszról: mindenhol daruk (amelyek azonban élőben sem mozogtak...)
Ilyen sivár táj volt végig az út mentén... lovat sem láttunk többet :(
Ennyi volt az összes növényzet is...
Van azért Abujának modern negyede is
Csak nem itt... ez a ház is a semmi közepéből nőtt ide, de ötletem sincs, milyen céllal
Abuja látképe a Catampe Hillről. Ebből a távolságból egész jól néz ki ;)
A másik irányba nézve néhány falut, és talán nyomornegyedet is láthatunk. Meg persze a többi bámészkodó leader fejét.
Nem tévedés, kéremszépen, itt látható Nigéria geometriai középpontja. Lenyűgöző az emlékmű egyszerűségében rejlő nagyszerűsége. Azóta sem vagyok benne biztos, hogy nem a háttérben látható, kidőlt antenna-torony lábának rögzítése volt-e ez régen, csak ráfogták, hogy úgyis kb jó helyen van, legyen ez a középpont...
Azért a többiekhez hasonlóan mi is fényképezkedtünk vele egy sort :P
Végre egy kép, amelyen kedves Guide-unk, Dzsici is jól látható :) Találjátok ki, a képen látható három ember közül melyik ő, a helyes megfejtők között Nigéria középpontját sorsolom ki. Amúgy ezt a képet egy olyan nő készítette, akiről azt hittem, csak a mesében és a youtube-on van. Mikor kezébe adtuk a fényképezőgépet, azonmód belenézett a fényképező lencséjébe, és nem értette, miért nem lát semmit. Ehhez képest kész csoda, hogy legalább a kép bal alsó sarkába belefértünk, miután a kezébe forgattuk a gépet. Az arcomon látható cseppnyi bizonytalanság annak szólt, hogy egyáltalán nem felénk irányította a gépet...
Egy falu látképe a busz ablakából. Az aksi lemerülése, és állandó elalvásom miatt fantasztikus fotótémákat kellett kihagyjak, ráadásul a busz nem állt meg sehol, tehát minden képre volt 0,2 s, hogy megcsináljuk...
Egy helyi középiskola, ráadásul a jobban kinéző fajtából...
Az Usafa-gát által őrzött víztározó
A világ hetedik legnagyobb víztározójának következő részlete
Falusi csendélet a buszból
Ők adták a ritmust
Ehhez a tánchoz. Csakhogy végre valami igazán sztereotíp módon afrikai is legyen :)
Fodrásszalon mellett álltunk meg. Ami a kapun látható, az műhaj, rengetegen ilyet hordanak, mert nem szeretik a saját, nagyon erős szálú hajukat. Mikor mondtam, hogy nálunk meg sokan épp olyan szeretnének, teljesen ledöbbentek, hogy olyat meg ugyan minek?! No igen, ami nincs, mindig az kell :)
Összkomfortos buszmegálló...
Még egy kép a faluról, amelyen legalább választási kampány-plakátok is láthatóak!
Pillanatkép az évszázad vitájáról, középen a zsűri, két oldalán a vitázó felek. Noha mindenki egyetértett abban, hogy a kérdés nem eldönthető, azért hirdettek végeredményt...
