Bántóan kevés alvás után készültünk nekivágni a szombati programnak. Ez az eddig eltelt két nap alatt is kétszer változott, az eredetileg erre a délutánra tervezett klímaváltozással kapcsolatos beszélgetést előbb felváltotta a „klímaváltozás-expo” meglátogatása, majd miután kiderült, hogy több ezer Greenpeace-es tüntet ott aznap, mégis a rövid előadások mellett döntöttek. A koncepció az lett volna ugyanis, hogy a diákok egy része, aki erre vállalkozik, 3-5 perces előadást tart a klímaváltozásról, és a fenntartható fejlődésről. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak az ötletgazdának, a téma éppenséggel 3-5 percben teljességgel kifejthető, félnapnyi készüléssel és hiányos angoltudással vállalhatóan elő is adható, mindennek tetejébe a gondolat, hogy ebből verseny is legyen, egészen lenyűgöző. Sajnos a mi diákjaink közül senki nem vállalta az előadást, nem is értem miért…

 Délelőtt viszont a Moses Mabhadi stadion látogatása volt a program, ami a 2010-es világbajnokság egyik helyszíne volt, és távolról igen impozáns látványt nyújtott. Én természetesen nagyon vártam ezt, annyira izgatott voltam kezdettől fogva, hogy amint beszálltunk a buszba, azonnal elaludtam, és csak arra ébredtem fel, hogy a busz körbe-körbe kacskaringózik a stadion körül, mire végre megtalálta a parkoló részt. Így aztán alulról kezdtük meg a stadion bejárását, de hamar kikeveredtünk a főbejárathoz, ahonnét egyenesen a nézőtérre mentünk. A stadion belülről is nagyon szép és impozáns látványt nyújtott, bár a gyep minősége azért lehetett volna éppenséggel jobb is. Két három helyi szervező próbálta elkeseredetten visszatartani a csoport tagjait, hogy ne menjenek fel a pálya szélére sem, azonban győzött a túlerő, és az integető biztonságiakra ügyet sem vetve elárasztották az ázsiaiak a fű szélét. Miután mindenki minden irányból lefényképeztette magát, két csoportra oszlottunk, és így hallgattuk meg a stadion történetéről szóló rövidke előadást. Igyekeztem nem hagyni, hogy a stadionban tartózkodás felett érzett örömömet elrontsa Attila állandó rosszmájúsága és szarkazmusa, bár egy labdáért és egy kapura lövési lehetőségért valóban a fél karomat adtam volna :) Körbejártuk belülről a pályát, majd kívülről a stadiont, és végül be lehetett fizetni egy útra a Skycar-ral: ez a stadiont átölelő ív legtetejére vitt fel bennünket, ahol egy kisebb kilátó volt található. Innen gyönyörű panoráma nyílt Durban-re, lásd a képeknél :).

 A következő úti cél egy pláza volt, az odáig tartó útból semmire nem emlékszem, első pillanatban elaludtam ugyanis. Ott aztán egy óra szabadidőt kaptunk, ami elsőre soknak tűnt, tekintve, hogy nem különösebben voltunk kíváncsiak egy plázára, amiből nálunk is van tucatnyi. Persze nem sejthettük, hogy olyan méretű bevásárlóközpontba kerültünk, amelynek egyszeri, megállás nélküli körbejárása nagyjából fél napot venne igénybe. A döbbenetes méreteken túl más igazi érdekességet persze nem tartalmazott a hely, végül némi kaja vásárlásával és fogyasztásával ütöttük el az időt, olyan sikeresen, hogy alig értünk vissza a találkozóra. Nagy hiba lett volna elkésni pedig, hiszen alig másfél órát várakoztunk ezután a buszban, hála a három busz egyikének meghibásodásának. Végül nagy nehezen csak elindultunk a diákok szállására, megkaptuk az ebédre kiutalt szendvicsünket és salátánkat, lélekben pedig a klímaváltozásról szóló beszédekre kezdtünk készülni. A Coastland hotelben egy konferencia teremben foglaltunk helyet, majd vártuk hogy megérkezzenek a magyar diákok, akik jó szokásukhoz híven legutoljára jelentek meg a teremben. Miután megjöttek a diákok, gyors egyeztetés indult a tesztforduló helyes válaszairól, ki több, ki kevesebb sikerélménnyel lett gazdagabb ebben a szakaszban. Pár perccel később a dél-afrikai főszervező bejelentette, hogy a kevés jelentkező miatt esetleg elmaradhat a tervezett kiselőadás-verseny, és helyette sétálhatunk egyet a diákokkal az óceánparton. Azonnal hatalmas zúgolódás támadt, mindenki napok óta csak ezt a beszélgetést várta, égtünk a vágytól, hogy beszélhessünk a klímaváltozásról, végül mégis valami homályos oknál fogva a tengerparti séta mellett döntöttünk… Ebből aztán nem lett semmi, mivel a srácok meg akarták várni, hogy a host (akinek illenék megtanulnom a nevét lassan, de elég ritkán találkozunk) visszaadja a telefonjaikat, de ehhez sajnos meg kellett várni, míg Kyra viszaér. Hogy honnan, és hogy ki ő, az nem derült ki, csak az, hogy nála van a széf kulcsa… Így aztán a konferencia-teremben beszélgettük el az időt, noha az feltűnt, hogy a többi országnak volt annyi esze, hogy nem várt képzeletbeli kulcsmesterekre, hanem elhúzott az óceánhoz, de legalább nem égett le senki közülünk :). Nagyjából másfél órányi beszélgetés után visszavittek minket a Blue Waters-be, mi pedig kihasználtuk a váratlanul ölünkbe hullott szabad másfél órát, és aludtunk egyet. Az internet úgysem működött, így sok mást nem tudtunk volna csinálni.

Vacsora után a litván srácok meghívtak a náluk rendezett „házibuliba”, így ott töltöttem az este nagy részét, jól elvoltunk velük és Anneke-vel (a rutinosabbak már ismerhetik tavalyról, ő a hollandok biológus leader-lánya). Meccset néztünk, kiröhögtük a biológia kérdéseket, majd végiglapoztuk az elsőnapon kapott booklet-et, és a benne lévő fényképeken szórakoztunk. 11 körül visszatértem a szobánkba, hogy megírjam a blogbejegyzést még tegnapról, de szerencsére az internet ismét közbeavatkozott, így csak reggel került fel a bejegyzés. Véletlenül beleszaladtam a Watchmen című filmbe, és így megfosztottam magam két óra alvástól, de másnap úgyis egész napos fordítás következett…

A stadion kívülről

A stadion parkolójában várakozó izgatott tömeg

Két "legenda", a bal oldali úr végezte az epikus pakolást az első napon. A jobboldali fiatalemberről később még lesz szó :)

 Első impresszió a stadionban

A székek színezése az óceánból felkelő napot szimbolizálja

Íme a világot jelentő zöld gyep!

A szomszéd füve mindig zöldebb!

Közelebbről persze már nem olyan tökéletes...

A felettébb aranyos idegenvezetőnk

Lépcső a végtelenbe és tovább

Úszócsarnok a szomszédban

És a panoráma-képek Durban tetejéről:

Még golfpálya is van!

És persze szép hosszú óceánpart!

Pózolj panorámával! kép a magyar csapat három leader-éről.

A stadion előtti vásárban ilyet is lehetett kapni... nagy kár, hogy ez valaki másé!

Végül egy kép a gigapláza belsejéből, de a horizontális kiterjedés még ez alapján is nehezen elképzelhető :)