A felkelő nap első sugara lágyan simította végig borotválatlan arcunkat, álmos tekintettel pislogtunk egymásra és arra gondoltunk: hagyján, hogy csak most fogunk lefeküdni, de két óra múlva fel kell kelni?!

A fordítást ugyanis éjjel fél háromkor adtuk le, noha jóval hamarább készen voltunk, a nyomtatónál akkora sor volt, hogy további másfél órába tellett mire ki is nyomtathattuk a feladatsorokat. Meglehetősen hosszú nap volt, délelőtt tízkor kezdtük a megbeszélést, és lényegében megállás nélkül a „Fountain Bleu” termében ültünk, hol azért mert fordítottunk éppen, hol mert vártunk valamire... Nem fárasztanék senkit inkább a feladatsorok értékelésével, a fizika aránylag vállalható, és nem utolsósorban rövid volt, így azzal gyorsan végeztem, majd élvezettel figyeltem a kémia és biológiával kapcsolatos szenvedést :P Közben megismerkedetem egy jófej szingapúri fizikus sráccal, és befejeztem az aktuális blog bejegyzést, úgyhogy nem telt haszontalanul a nap!

Mivel erről sok egyebet nem tudok mondani, úgy döntöttem elmondok inkább egy szívszaggató történetet Martinról. Ő „Az utolsó csehszlovák”.  Martin Plesch ugyanis szerepel a cseh és a szlovák csapatban egyaránt, mint Leader. Általános közutálatnak örvend hihetetlenül tudálékos stílusának, és állandó közbeszólási kényszerének hála, ám mi felfedeztük a benne szunnyadó történelmi értéket. Szegény egy letűnőfélben lévő kultúra utolsó képviselőjeként csak megpróbálja átadni azt, amit a történelem mostoha gyermekeként kezelt országa ráhagyott.  Ezzel együtt az is világossá vált, hogy miért szűnt meg Csehszlovákia amint lehetőség volt rá, ezt a stílust aligha viselte túl sokáig bárki is :)!

A címben szereplő másik karakter pedig nem más, mint a magyar csapat magyartanársággal is kacérkodó, idétlen és ultragyenge szóvicceket gyártó íródeákja, vagyis jómagam. Saját magamról inkább nem mesélnék most, igazából csak a cím hangzatossága miatt kerültem oda :). (Az elnevezés Tamástól származik ki-ki döntse el, melyikünket minősít ez jobban :P)

Sok további különleges karakterről lehetne mesélni, az „agyvérzéses, büdös orosz”, az „idegesítő indiai”, a „jófej orosz”, „mindentudó Stefan”, a „nem-táncolós litván”  és még sokan mások. Szinte mindenkire ragadt már valami eposzi jelző, mivel a nevüket ritkán tudjuk megjegyezni, így inkább ezekkel emlegetjük őket.

Hát, ez nem volt valami izgis bejegyzés, de a nap is elég uncsi és fárasztó volt, és kép is kevés lesz, vigasztaljon az „utolsó csehszlovák”  történelmi képe!

Jobbra Martin, az utolsó csehszlovák, mellette sárgában Stefan, a mindentudó német.

Ilyen panoráma mellett dogozik a fizika-szekció, a hotel 18-ik emeletén :)

 Nameg ilyen :)

 És a nap persze továbbra sem süt állandó jelleggel...

 Dél-Afrikában nem könnyű hozzájutni az áramhoz :D "A torony"-nak becézett eszköz nélkül az ember el sem indul fordítani. Köszönet érte Tamásnak :)