Egy hosszan átbeszélgetett éjszaka után némileg kifacsarva ébredtünk az újabb fordítás reggelére. Mint már említettem a reggeliben ezúttal sem volt több köszönet, mint legutóbb, a dugót viszont csodálatos módon sikerült elkerülni! Hogy a terv beválik, arra olyannyira nem számított senki, hogy a termek nem voltak nyitva, és a megvitatandó feladatsorok sem álltak még készen mikor megérkeztünk. Sebaj, blogírásra ezek a legjobb alkalmak :) Megjelent pár gyorsléptű IT-s ember, és próbáltak wifit fakasztani az asztalból, szórványos sikerrel. Végül azért egy bő tíz percre még nekem is jutott net, de ez már késő délután történt, többszöri jelszó és username váltást követően. Ezek után végre megkezdődött a feladatok megvitatása, melyről általában bőszen hallgatok, de a mostani fizika feladat annyira megható, hogy nem tudom nem elmesélni.
A történet a Perzsa Öböl gyöngyhalászairól, az ő hajóikról, és ezek hidrosztatikával való kapcsolatáról szólt alapvetően. A perzsák a feladat feladói szerint meglehetősen különös „hajókat” építettek, ezek ugyanis 3x4x2 m-es dobozok voltak. Aki látott már olyan hajót, ami egyrészt majdnem négyzet alaprajzú volt, másrészt oldalfalai két méter magasak, az tegye fel a kezét nyugodtan, úgysem látszik ki ebből a tákolmányból. A hajót ráadásul különleges fából készítették, és ha az eredetileg kitűzött feladat szövege szerint kiszámítjuk, hogy hány búvárnak kell beleülnie ahhoz, hogy a hajó 80%-a még mindig a vízfelszín felett legyen, akkor a válasz: 42! Bármennyire is ez a végső válasz a végső kérdésre, elég különös volt elképzelni hogyan férnének el a „szappanosdobozban” (ahogy Villányi Tanár Úr illette a hajót), miközben a legkisebb szél is felborítja, hiszen súlypontja jóval a vízfelszín felett található... Arról nem is beszélve, hogy amelyik búvár be akar jutni a vízbe, annak előbb át kell másznia a két méter magas falon, bár kétségtelen, hogy a többiek hátán hamarabb kijuthat. Kreatív fizikusaink természetesen azonnal találtak olyan megoldást, amellyel a lehető legkevesebb feladatot kellett átírni: ahelyett, hogy a hajó oldalának magasságát csökkentettük volna, inkább belepakoltuk 20 tonnányi rakomány, alkatrészt és egyebet. Hogy a fából készült csónakszerűség aljára miért öntöttek 1 méternyi rétegben irídiumot (vagy valami hasonlót), elképzelni sem igazán tudom, bár így legalább ismét volt mire felállniuk, hogy be tudjanak jutni a Perzsa Öböl vizébe. A hajó alja a feladat következő részében ennek ellenére kilukadt, a beszivárgott vizet szivattyúval távolították el a módosított feladatban már csak 14-en a hajófedélzeten lézengő búvárok. Mint később kiderült, a szivattyút egy cirka 20 négyzetméter felületű napelemmel hajtották meg, amely így kiváló vitorlaként is szolgálhatott a 12 négyzetméteres hajófelszín felett… Végezetül egy óceán felett lebegő(!!) repülőgép küldözgetett ultrahangokat az óceán fenekére, hogy megmérje, milyen mély, egyszóval a fizika feladatok idén különlegesen valóságközelire sikeredtek! Utóbbi két feladat egyébként az össznépivé növő, „javaslok én is egy feladatot” mozgalom eredményei voltak, mivel a szervezők által feladott példákat nem találtuk elegendőmennyiségűnek, és elég változatosnak. A végén azt hiszem 6 vagy 8 feladatról tartottunk szavazást, köztük a moldávok javaslatáról, melyet mindezidáig nem sikerült megoldanom, szerencsére ez nem került bele a versenybe.
Ezzel együtt is a biológia feladatsor kialakítása tartott legtovább (kezdetben ugyanis összesen két tesztkérdést tartalmazott a feladatsor a mangrove erdőkről, így újakat kellett kitalálni), és e miatt éjszakáztunk ezúttal is, de végül sikerült minden formázási zűrön, és rendezési kívánságon úrrá lenni. (Bár a kémia feladat bevezetése éppenséggel megválaszolta az első biosz kérdést, de ez senkit nem zavart.) Naivan azt hihettük, ezzel a hazajutás közelébe kerültünk, de mint már oly sokszor ezen a versenyen, ismét túlzónak bizonyult optimizmusunk. Először azzal szembesültünk, hogy már csak egy busz várakozik lent, így a legutolsóként elkészülő csapattal egy időben hagyhatjuk csak el a helyszínt. Másodszor, a nyomtatás során majdnem kifogyott a tinta, így az ábrák elég halványan kerültek a feladatsorokra, az utánunk érkező ciprusiak pedig egyáltalán nem tudtak nyomtatni. Ekkortájt bukkant fel pár iráni, és kezdték begépelni a módosított feladatsorokat. Egy darabig a teremben maradtunk, majd lementünk a bejárathoz, hátha hamarosan el tudunk indulni. Nagy meglepetésünkre itt találkoztunk pár leaderrel, akik előttünk úgy másfél órával hagyták el a megbeszélés helyszínét, de ezek szerint nem érték el az előző buszt. További könnyed ¾ órás várakozás után végre felszállhattunk a buszra, ahol azonban már nem volt elég ülőhely, így a lépcsőn ülve, illetve állva tehettük meg a hazautat. Fél háromra már otthon is voltunk, így ismét jó alkalmunk adódott kipihenni magunkat…
A fizika feladatsorok tárgyalásának és fordításának helyszíne
És az elő legenda, a gyöngyhalászok "hajója"...
