Na most őszintén, tegye fel a kezét aki a tavalyi és tavalyelőtti tapasztalatok alapján számított még bárminemű új bejegyzés elkészülésére! Naugye hogy senki? Önmagában az is erősen kérdéses persze, hogy olvassa-e rajtam kívül bárki ezeket a bejegyzéseket, de ez persze nem akadályozhat meg abban, hogy szakítva két éves hagyományaimmal, a félbehagyottnak tűnő blogot folytassam! Vagy legalábbis elodázzam a félbehagyását…
Történetemet ott hagytam abba, hogy azon tanakodtunk, vajon szavazzunk-e a szavazásról, vagy sem? Ravasznak látszó ötletem, miszerint szándékosan tegyük érvénytelenné a szavazást hamar nagy népszerűségre tett szert a holland-litván-magyar tengely fiatalabb felében, így már volt egy vészforgatókönyvünk arra az esetre, ha a jelöltek nem szánk íze szerint alakulnának. A következő gyűlés azonban péntek estére lett meghirdetve, amikorra kis csapatunk a nagykövethez volt hivatalos vacsorára, így a következő felvonásból kimaradtunk.
Nem úgy a gyakorlati forduló feladatsorának fordításából. Ez egy végtelenül idegesítő folyamatnak bizonyult, bár kétségtelenül nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt pár blogbejegyzés teljessé vált. Az előző napok töketlenkedéseinek hála ugyanis úgy döntöttek a szervezők, hogy fordításra alkalmas „soft-copy”-t csak akkor adnak át nekünk, ha már véglegesítették az angol verziót. Így személy szerint reggel tíz és délután 4 között az égvilágon semmit nem tudtam csinálni, mert ez idő alatt a biológiával és kémiával kapcsolatos kérdések megtárgyalása folyt, amit pedig a fizikához hozzá akartam tenni, azt megbeszéltem a hollandokkal és a litvánokkal 5 perc alatt. Mindössze két említésre méltó esemény zavarta meg a koradélután bájos unalmát. Az egyik a litvánok által készített rövid összeállítás volt arról, hogy mennyire imádják is a kaját, az IB meetingeket, a fordítást és a szállásunkat (ez egy ppt, amelyet sajnos nem tudok közszemlére bocsátani). A másik pedig, hogy ebéd után (fehér rizs, sárga rizs, csirke-kebab rúd...) Annekenek olyan jó kedve támadt, hogy énekelni kezdett a megbeszélésre szolgáló teremben. Mivel előtte sosem volt alkalmam kipróbálni a mikrofont, így abba mondtam be, hogy Hollandia legyen szíves hagyja abba az éneklést. Anneke vette a lapot, és bekapcsolta a mikrofonját, és abba énekelt tovább. Erre a tudományos bizottság bent ülő, iráni tagjai azonnal lekapcsolták, majd bemondták hogy ebben az országban nőknek tilos egyedül énekelnie. Egy férfival már lehet, mert az kórus, de egyedül nem... A röhögőgörcs segített túllendülni ezen az ugyancsak értelmesnek látszó korlátozáson, de azért később szóba hoztuk párszor, hogy milyen pompás szabályok vannak itt :). Ezek után nem sokkal végre valahára megkaptuk a lefordítandó feladatsorokat, amiket a fordítás közben már csak háromszor-négyszer módosítottak, szal érdemes volt ennyit várni rá. A feladat maga egyébként elég kevéssé eszközigényes (olcsó…), és aránylag kevés tárgyi ismeretet igénylő volt. Igyekeztünk az elég furán hangzó kérdéseket minél inkább úgy megfogalmazni (a jó ízlés határain belül persze), hogy a diákok minél kisebb eséllyel essenek bele a triviális „csapdákba”. Így például amikor az volt a kérdés, hogy mit figyelhettek meg a kísérlet során, az egyik válaszlehetőséget „láthatatlan DNS csomók jelentek meg”-nek fordítottuk. Jót mosolyogtunk azon, hogy hát ezt mégis ki figyelhetné meg, majd ugyanilyen jóízűen vertük a fejünket a falba, amikor mindkét csapatunk megjelölte a fentebbi választ…
Hála a kései kezdésnek, jó későn is fejeztük be a fordítást, és bár nem a legutolsó, hanem az az előtti busszal mentünk haza, így sem értünk vissza kettő előtt. Nem volt valami eseménydús nap, de legalább tanultam egy új szót: elektroforézis (ezt kellett a diákoknak csinálnia a mérési feladat során).
Bemutatták nekünk a kísérleteket videón, csak éppen a kamerát nem sikerült megfelelően tartani...
A mérési helyek: egy-egy készlethez három diákot kell képzelni, elég zsúfolt lehetett. Kaptunk rá ígéretet, hogy két mérőhely közé valami paravánszerűséget betoldanak másnap, hogy ne nézzék egymásét. Gondolom így lett, korábban is minden ígéretüket teljesítették...
A mérőeszközök. Csak másnap tudtuk meg a gyerekektől, hogy semelyik vezeték semelyikkel nem volt kompatibilis, így csak krokodilcsipeszekkel sikerült őket összekapcsolni...
Itt zajlottak a biológia és kémia megbeszélések, és a laborfeladat tárgyalása. Itt énekelt Anneke is a mikrofonba...
