Where can see IJSO?

A következő nap ismét a munka jegyében telt, hiszen az elméleti forduló feladatsorának fordítása következett. A megbeszélés reggeli után kezdődött, és a feladatsor pillanatok alatt sokkolt minket: piszkosul nehéz feladatok voltak, főleg fizikából. Fényszóródás, illetve oxigén molekula rezgési energiáját kellett számolni… Persze meglehetősen bőséges leírás volt arról, hogy pontosan mi mit jelent, de azért a kérdések így is olyan fokú megértését igényelték az olvasottaknak, amit nem igazán éreztünk reálisnak. Voltak azért mókásabb feladatok is. Ki kellett számolni például mennyi hőt termel a gepárd sprintelés közben, amihez feltételezhetjük, hogy a gepárd vízből van. Egy későbbi feladatban pedig megtudtuk, hogy miközben a gepárd 40 fokra melegszik fel a futástól, a levegő, amit kilélegez nulla fokos marad… Végül persze javították ezeket, de érdekes módon a feladatsor nehézsége annyira megrettentett mindenkit, hogy inkább még tovább nehezíteni kezdték a feladatokat a felszólalók. Van abban valami végtelenül különös, amikor a versenyen rendszerint igen kiválóan szereplő Dél-Afrikai leader kérte a feladat nehezítését… Egy szó mint száz, nem sok sanszunk mutatkozott kicsit ember-barátiabbá tenni a feladatsort. Ja igen, és a biológia feladat egy része a gepárd megtett útjának, meg melegedése során felvett hőjének kiszámítása volt, ami hát ugye…

Ebéd után úgy határoztam, hogy megérdemlek egy kis pihenést, és ennek keretén belül lementem a medencéhez úszni egy kicsit. Kimondhatatlanul jól esett egy kis mozgás, hiszen a napok jórészében a tárgyalóban vagy a buszban ülünk… Egész nagy medencéje van a hotelnek amúgy, a végén napoztam még kicsit, mielőtt visszatértem volna, hogy kiderüljön, még bőven nincs kész a végső verzió. Innentől leginkább egymást próbáltuk lefoglalni, több-kevesebb sikerrel, egészen vacsoráig, amikor az evés vette át a főszerepet. Napról napra kevesebbet eszem, egyre inkább csak salátát és rizst, a gyomrom nehezen bírja a töménytelen mennyiségű fűszert, pedig nem főznek rosszul. Igaz, általában az ételek alá írt magyarázatokkal nem vagyunk sokkal beljebb (tudom, hogy műveletlen vagyok, de a masaavhra daal és hasonlók nem sokat mondanak. Ne guglizzatok rá, most csak tippeltem valamit fejből, ha valaki szeretné, gyűjtögetek valódi étel-megnevezéseket is ;)), de a levesek kifejezetten jók szoktak lenni! A hangulat egyébként a szokásos, az oroszokkal, litvánokkal és hollandokkal beszélgetünk rendszerint, no meg olykor az ausztrálokkal is, persze a vacsora az az alkalom, amikor az ember bármilyen asztaltársaságba keveredhet. Ha már itt tartunk… állva ebédelünk és vacsorázunk minden nap. Noha a térdem már teljesen elvesztette rugalmasságát, és a hátam egy szomorúfűz ágazatát idéző ívben hajlik, van egy tevékenység, amit jobb szeretnék ülve, nyugodtan végezni: az evés. Hát erre aztán abszolút nincs lehetőség, ha az ember nem elég gyors, akkor ráadásul derékig érő asztalokról étkezhet állva. Első nap megpróbáltunk a fordítás termébe besettenkedni a kajával, de kizavartak bennünket, szóval marad a maréknyi asztalra való lecsapás lehetősége. Ott meg aztán vár, ami vár, a minap egész hosszú beszélgetést hallgattam (ettem) végig arról, hogy az ember legszexisebb pontjának, vagyis a könyökének (tegye fel a kezét, aki emlékszik erre a „fun-fact”-re tavalyról! És most az, akit emiatt valami nyilvános helyen hülyének néztek, hogy jelentkezik a gép előtt!) van külön neve angolul! Legalábbis Renée, az ausztrál biológus szerint „venus”-nak hívják ezt a pontot, és különösen érzékeny sokaknak. Ami ez után következett, azt hosszas pszichiátrián töltött órák során tudtam csak elfelejteni, szóval nem idézném fel most sem :P. Attila egyébként sokat segít az ételválasztásban, illetve mióta alig eszem, közvetíti a főételek és desszertek ízét. Így nem maradok ki semmiből azt hiszem :).

Még egy „különleges” esemény szakította meg a fordítást: elmentünk kólát venni! Mivel a végére értünk a fertőtlenítésre használt első üveg Grand Magnier-nak, és a következő üvegben whiskey található, így igényét éreztük ennek, és előző nap a litvánoknál láttunk is két friss üveggel. Elindultunk hát a bevásárló-körútra induló litván-ausztrál ötössel egyetemben, akikről persze hamar kiderült, hogy nem éppen egy élelmiszer-boltba indultak, de ha már elindultunk, követtük őket. Egy Levi’s boltban kötöttünk ki (igen, ez is fizetett hirdetés, a blog fenntartási költségei nagyon magasak lettek mióta ilyen messziről írom, és hát valahogy meg kell oldani ezt…), és persze nekem is az volt az első gondolatom, hogy „na, ezért aztán érdemes volt eljönni Indiába…”. Annál meglepőbb módon a második gondolatom is ez volt, csak irónia nélkül: a dolgok itt jóval olcsóbbnak tűnnek! Végül mi persze nem vettünk semmit, de azért elgondolkodtunk rajta, hogy még visszatérünk ide. Az indiaiak egyébként mindenhol nagyon kedvesek és segítőkészek, sajnos egyáltalán nem ugyanazt az angolt beszélik mint mi, így hol mi nem értjük őket, hol ők nem értenek minket. De mutogatással és mosolygással eddig minden problémás helyzetet sikerült orvosolni :). Visszafelé megmutatták, hogy hol vették a kólát: a szállóval szemközti oldalon volt pár kis bolt, és ott, emlékeik szerint az elsőben. Életünk kockáztatásával átjutottunk a kereszteződésen, és betértünk a kívülről afféle tabaknak látszó boltba. Belülről már inkább könyvesboltnak látszott, ami csak egy pillanatig hökkentett meg bennünket, utána megláttuk a hűtőt az üdítőkkel. Boldogítóan olcsó vásárlás után (57 rúpiát fizettünk a kóláért! Bizony!) elégedetten gondoltunk az esti iszogatásra, és nem is kellett csalódnunk később.

Nos, az eredetileg rövidnek gondolt post kissé megszaladt, és a sok szövegért kárpótlásképpen még csak szép képeket sem igazán tudok ide csatolni… szóval ennyit máról, folytatása következik!

Néhány kép Pune-ról az emeletünkről napközben: ilyenkor már sokkal szebb :)

Hátha Skatch is olvassa a blogot: sárgával kiemelve jelent meg a kivetítőn! :)

Tomi kemény munkában...

Beszédes vélemény a biológia feladatokról, és a "final version" elkészülésének sebességéről

Utcakép a szálloda mellett. Ezen a kereszteződésen keltünk át halált megvető bátorsággal! Se lámpa se zebra, se emberélet iránti tisztelet...