Először is el szeretném mondani, hogy nem ez volt a terv. Tényleg, ahogy minden évben, idén is azzal a határozott elképzeléssel indultam útnak, hogy rendszeresen csinálom majd a bejegyzéseket, és ezúttal be is fejezem a blogot rendesen. Gondolom már feltűnt, hogy nem egészen így alakult a dolog... Idén ugyanis annyira jó társaság alakult ki a fiatalabb leaderekből, hogy a programokon túli kevés szabadidőnk nagy részét együtt töltöttük. Blogot meg nem akartam tessék-lássék írni, így aztán nem írtam egyáltalán. Viszont ha már ezen nem is segíthetek, legalább történelmi tettként a leírás befejezését még megejthetem. Szóval következzen az eleddig lemaradt hét nap leírása két hosszadalmas, de mégis tömör postban! :)

Ott tartottunk, hogy lefordítottuk a tesztfordulót, és hajlani fél három környékén már békésen szunyókáltunk. Másnap egész napos programjaink voltak, délelőttre egy olajfinomító+vadaspark látogatás volt előirányozva, és hát egy ilyen párosításra nehéz nemet mondani. Az olajfinomító Argentína második legnagyobb benzinforrása egyébiránt, és kis részben még Chilébe is exportálnak a finomított termékekből. A program úgy kezdődött, ahogy a hasonló gyárlátogatások szoktak: egy előadással. A sötétített terem+kényelmes székek+videóról szóló előadás szorozva az előzőesti éjszakába húzódó fordítással mindig meg szokta tenni a maga hatását, és a fél publikum, élen jómagammal, rendszerint elalszik ezeken. Ezúttal azonban nem jött álom a szememre, egyszerűen a teljes negyed óra alatt nem tudtam túltenni magam azon, hogy levetítettek nekünk egy promófilmet spanyolul, SPANYOL felirattal ?!?!? Ha ez nem WTF, akkor nem tudom mi az, mindenesetre az utolsó pillanatig próbáltam magamhoz térni, kevés sikerrel. A képek persze szórakoztatóak voltak, ahogy a körülöttem alvók látványa is, de sok információval nem lettem gazdagabb. Utána egy hölgy arról beszélt (angolul!), hogy tenyésztett gombákkal próbálják az olajfinomítás maradványait elpusztíttatni, hogy a szennyezett földek újra termékenyek lehessenek (döbbenet, hol tart ma már a tudomány, nem? :P). Innen egyenesen az olajfinomító területén található kisméretű vadasparkba vittek minket, ahol valamit vizsgáltak az állatokon, de senki sem értette, hogy micsodát... Voltak emuk, lámák, páva, mara (ez egy átmeneti állat a nyúl és a kutya között) és néhány gyógyításra váró énekesmadár, illetve egy tukán. Az emuk nagyon aranyosak voltak, még kis-emukat is láttunk, amikor azonban behajoltam a kerítésen, hogy jobb szögből fotózzam le őket, hirtelen olyan érzésem volt, mintha egy ló oldalba rúgott volna, és hátraestem. Csak a földön pislogva esett le, hogy villanypásztorral védik az állatokat, és annak sikerült nekitámaszkodnom. Mindenesetre jókorát ütött rajtam, de köszönöm, azóta jobban vagyok. Az állatok után egy buszban körbevittek minket a gyár körül. Döbbenetes mennyi cső van egy ilyen helyen, és mind különböző színű, szóval arra gyanakszok, hogy a többség csak dizájnelem, hogy vagányabbnak tűnjön a finomító. De persze ki tudja. Csak egy helyen szálltunk ki kicsit körülnézni, majd lásd alább a képeknél :)

Ebéd után városnézés volt írva a programfüzetbe, amihez nem fűlött nagyon a foga senkinek, mígnem egyszercsak kiderült, hogy ez a városnézés borkóstolásos lesz, sőt, egy olíva-olaj készítő helyre is ellátogatunk! Ez annyira feldobta a társaságot, hogy mikor a találkozó helyén három perc késéssel megjelentünk Tamással, már megtelt a busz, és nem tudtunk felszállni. Mondták, sebaj, mindjárt jön értünk egy minibusz, és elviszi a maradék pár embert! Az IJSO-n vannak bizonyos nemzetközileg elfogadott kifejezések, így például a "hamarosan jön egy busz értünk" kifejezés azt jelenit, hogy szerencsés esetben csak 45 percet kell ácsorogni a hotel előtt. Szerencsénk volt, és megúsztuk ennyivel, majd elmentünk egy borospincébe, ahol előbb röviden körbevezettek minket a borkészítés procedúráján, majd megkóstolhattunk egy helyi fehér, rosé és vörösbort is! Nagyon finomak voltak, jól be is vásároltunk belőlük, remélem az üvegek még e sorok írása közben is egyben vannak, s nem a ruháimhoz vettem színező-anyagot... Mint később kiderült, a háromnegyed órás várakozásnak hála mi egy másik helyre mentünk, mint az első busz, és sokkal jobban jártunk, szóval végül nem bántuk, hogy elkéstünk :D. Innen az olajbogyó-telepre mentünk, ahol kiderült, hogy balzsamecetet is készítenek. Bizony! És már két félét, az egyiket tavaly kezdték, viszont azt 15 évig kell érlelni, szal abból még nem volt kész termék. Szerencse, máskülönben ingem-gatyám ráment volna :D. De nagyon finom olajat árultak, és bónuszba még az aznapi versennyel végzett diákokkal is találkoztunk! Volt nagy örömködés, sztorizás, bosszankodás a válaszokon, meg röhögés a bénázásokon. Szóval jó hangulatú délután volt :) A történeteket pedig tessék tőlük kérdezni, közel sem tudnám olyan átéléssel elmesélni mint ők :). 

Másnap újabb fordítási nap következett, ezúttal az elméleti fordulóé. Hosszas szöveg helyett próbálom néhány kifejező emotikonnal elmesélni a nap történetét...

10:00 megkapjuk az eredeti feladatsort 

13:00 lassan ebédszünet, és az első feladat megbeszéléséig jutottunk el 

17:30 az IB leszavazza másodszor is egy tisztán matematikai feladat kivételét a feladatsorból, a kémia tanárnő pedig 15:30 óta nem tudja felfogni miért rossz a feladatra adott megoldása 

23:00 még sehogysem állunk a fordítással, a válaszlapot még meg sem kaptuk, és nincs végleges verzió 

4:00 készen vagyunk a fordítással, de akkora sor van a nyomtatónál, hogy sorszámot kell húzni...

6:45 vége, kinyomtatva, leadva, aláírva 

És ezzel el is jutottunk a verseny feléig, úgyhogy felüdülésképpen pár kép :)

Spanyoloszaurusz feliratozva...

Cukiság level 50: kis emuk futkároznak a mama után

Áramütés előtti utolsó képeim egyike. Talán épp figyelmeztetni próbál?

Teknősök, akiket méltatlanul kihagytam az iménti felsorolásból

Csendélet lámával és marával

Lám a láma felállt rája!

Az olajfinomító. Ne mondja nekem senki, hogy itt minden darabnak jelentősége van?! :D

Csövek csövek, csövek...

Olajfinomító háttérbe az Andokkal. A henger alakú, fehér blokkokban van a finomítás során nyert benzin.

Mai találós kérdésünk: Honnan származnak a fenti tájképek? Bizony, az olajfinomító mögül! És ez a kérdés csak azért lehetett becsapós, mert a szagot nem tudtam kipostolni... ezen a helyen szálltunk ki a buszból, és a szép látványvilág mellé  elmondhatatlan szag tartozik. 

A borászat szőlőskertje. Itt nem kell domboldalra telepíteni a szőlőt, mindenhol bőven elegendő napsütést kap!

Itt pihen a szőlő néhány napot az erjesztés első szakaszában.

Ezzel a géppel választják le a szőlőszemeket a levelekről és kacsokról

És itt erjed fél éven keresztül a bor. Az alacsonyabb minőségű borok utána alig töltenek időt valódi hordóban

A folyamat főhőse. Valószínűleg Malbec típus, de nem biztos :)

Az olajfák, amelyek az olajbogyót és az olívaolajat adják

Idegenvezetőnk és a régi olajbogyó-prés

Ez pedig a régi centrifuga, amivel az olajat szétválasztották a víztől és egyebektől. 

És a csapat, a fent emlegetett jó hangulatban :)