Vasárnap a tanárok számára szabad volt a délelőtt (vagy késő éjszakai fordításra gondoltak a szervezők, vagy elfogytak a látványosságok Daeguban, egyik sem kizárt), ebéd után viszont a diákok szállójába vittek át minket, ahol egy Koreai Kulturális Tapasztalatszerzés-en vehettünk részt. Izgatottan vártuk a találkozást a diákokkal, hiszen a nyitóünnepség óta nem találkoztunk velük!

A vasárnapi napnak egyébként még egy érdekessége volt, amit az este tartogatott számunkra: az elnök-választás! Két jelölt volt, ezt már délben tudni lehetett, egyik a regnáló Sung Chun Lee, a másik pedig Paresh Joshi, indiai leader, akit mi is támogattunk. Régóta ismerjük, és eddig is sokat tett az IJSO-ért, az elnök pedig nem tett ránk túl jó benyomást az első pár napban. De előbb a kulturális esemény! 

A korábbi években ez általában valami felvonulás-félét jelentett, ahol az arra vállalkozó országok népviselettel, tánccal vagy énekkel bemutathatták kultúrájukat. Most is remegő szívvel vártam egy azeri, vagy tádzsik kisfiút, aki cérnavékony hangján elénekli a nemzeti himnuszt, de a koreaiak nem egészen ilyen eseményt készítettek elő, és azt kell mondjam, nagyon kellemesen csalódtam! A helyszín ugyanis egy tradicionális koreai játékokkal telepakolt terem volt, ahol mindent ki lehetett próbálni, és különféle népi és nemesi viseleteket is fel lehetett próbálni. Mindenekelőtt azonban persze a gyerekekkel kezdtünk beszélgetni, és ez el is vitte a program első egy óráját. Alapvetően nagyon jól érzik magukat, csak az eredményeik miatt csalódottak kicsit, érezték, hogy nem lett olyan jó a teszt, és az elméleti fordulóról szóló eszmecsere végén már abban sem bíztak annyira. De jól elszórakoznak, a hoteluk kényelmes, bár a kaja nem a legjobb, és a többi ország diákjaival is elvannak. Hála az elektronikus eszközeik elkobzásának, mindenki kénytelen szocializálódni, amitől persze csak még jobban érzik magukat :).

Szerencsére semmi problémájuk nincs, a guide-juk nem igazán tud angolul, de azért próbálnak vele kommunikálni kézzel-lábbal. A szervezett programtól nem estek hanyatt, valami tudományos előadáson és múzeumban voltak, és bár néhányuknak tetszett, a többiek azért nm voltak elájulva. Miután minden felmerülőkérdést kiveséztünk, belevetettük magunkat az "élvezetekbe": elsőként szinte mindenki gyorsan belebújt egy szamuráj-jelmezbe, és abban pózolt a kameráknak. Következett egy lábtoll-labda egy sajátos, karácsonyi kiadású verziója: ez esetben ugyanis csillogó szalagok lógtak a labda fejéről, és így kellett levegőben tartani azt. Ezzel jó darabig eljátszottunk, több-kevesebb sikerrel levegőben tartva a játékszert. További ügyességi játékok jöttek: karikát kellett egy bójára dobni, nyílvesszőket egy tegez szerű dobozba, illetve volt karika-hajtás is! Még jó másfél óráig játszottunk, pihentünk és beszélgettünk felváltva, mire eljött a vacsora ideje. Előtte a diákok megmutatták a szobáikat (nem fényképeztük le, de félelmetes rend volt! ;)), és a hotel titkos alagútját is. Végül bemehettünk a terembe, és óriási örömünkre kiderült, hogy MÁS kaja van, mint szokott lenni! :) :) Nagyon fellelkesültünk ezen és vettünk mindenféle újdonságot, és jóízűen megvacsoráztunk, napok óta először. Közben fontos bejelentés hangzott el: az elnök járult a mikrofonhoz, és bejelentette, megvan a rendező ország a következő versenyre: Kambodzsa lesz a vendéglátó! A vacsora végén fél órára visszakapták a gyerekek a telefonjukat, aminek következtében egy órára eltűntek wi-fit keresni, és mi majdnem lekéstük a buszt... De végül rendben elköszöntünk, és sok sikert kívántunk nekik az utolsó, kísérleti fordulóra.

Ránk viszont még várt egy feladat, jelesül az elnökválasztás. Európa ezúttal is elég egységes volt a kérdésben, váltani akartunk mindannyian, csak nem tudtuk, Sang Chun mennyire erős Ázsiában vagy Afrikában. A két jelölt 3 perces beszédet mondhatott, melyet Pareshtől kinyomtatva is megkaptunk (bár ő is olvasta...), míg Lee végig csak köszöneteket mondott, majd a beszéde utolsó 20 másodpercet arra ajánlotta, hogy emlékezzünk két nemrég elhunyt ex-IJSO-s kollégára. Ezután tükörsimán elvesztette a szavazást, 35-13 arányban. Innen vált igazán érdekessé a dolog: a vereség utáni beszédében (miután a bevezetőben kiemelte, hogy nem is számít, k lesz az elnök, csak az IJSO jövője) azonnal közölte, hogy így sajnos Kambodzsa nem fogja tudni megrendezni jövőre az IJSO-t. Ha lehet hinni a pletykáknak, az történt, hogy valahonnan van neki 320 ezer eurója, amit Kambodzsának felajánlott volna a rendezésre, de így, hogy nem ő lett az elnök, így a pénzt sem tudja biztosítani, és új helyszín után kell nézzünk... Hát, ha valami, akkor ez meggyőzött végleg, hogy a lehető legjobban döntöttünk a választáson :) Viszont rendező még mindig nincs...

A verseny helyszíne, az EXCO épülete

Itt a neve is látszik :) Illetve mindkét képen megcsodálhatjuk a gyönyörű karácsonyi harangot...

A diákok hotelje kívülről

A helyszín belülről. Jobbra az öltözékek, előre és balra a mindenféle játékok voltak elrendezve. Sajnos észrevettem, hogy nem készítettem képet a játékokról, pedig valamiféle "cipő-curling" is volt, amiben az embernek a lábáról kellet levetni úgy a cipőjét, hogy az a kijelölt célhoz minél közelebb érjen földet!

Kós Tomi, szamuráj

Veres Tomi, szintén szamuráj

Pápista Máté, szamuráj

Besenyi Tibor, szamuráj

Fajszi Bulcsú, az utolsó (előtti) szamuráj!

Tomi király és testőre, a szomorú szamuráj!