Ismét kétnapos bejegyzés következik, és ennek nem egyedül az az oka, hogy fél napon belül hazaindulunk, hanem az is, hogy ismét egy kevésbé eseménydús, és egy izgalmasabb nap következett egymás után. Hétfőn ugyanis a kísérleti forduló feladatlapjait fordítottuk, mely a szokatlanul sok átíráson kívül nem sok érdekességet tartogatott magában. Kedden viszont egy történelmi városba, és egy több mint 1000 éves templomba látogattunk el!

Kezdjük akkor a kevésbé érdekes nappal, a megbeszéléssel és fordítással. A kísérletek kivételesen aránylag jól lettek kitalálva, noha a fizika ezúttal is kitett magáért. Történt azonban pár egészen különleges dolog, amihez nem voltunk éppenséggel hozzászokva. A feladatok a méréshez ugyanis nem voltak éppenséggel jól kitalálva, így javasoltunk jó pár változtatást, mire a bizottság közölte, hogy oké, részükről változtathatunk, de akkor csináljunk hozzá válaszlapot is magunknak. Így Roeland és Anne holland és német fizikus leaderek azzal töltötték a délutánjukat, hogy válaszlapot gyártottak, aminek következtében a fordítást csak vacsora után tudtuk elkezdeni egyáltalán. Az egész napsorán nem láttuk az elnököt, aki valamiért Szöulba távozott, miután nem választottuk újra. Biológiából és kémiából pedig a pontok elosztását kellett nagyrészt újra megcsinálni, így végül vacsora után az ülés levezetését különféle nemzetek leaderei vették át, akik az általuk kitalált dolgokat mesélték el mindenkinek... Végül azért használható feladatsor született, a fizikát illetően bizakodtam abban, hogy jól fog menni a diákjainknak is. Jah, és a fizika mérés margójára, hátha valakit érdekel: a mérés címe gyümölcslevek sűrűségének meghatározása volt. Ebben először egy rugó rugóállandóját kellett meghatározni egyre több tömeg által okozot megnyúlása alapján, majd felhajtó-erő mérésre használni. A végül ebből kapott sűrűséget nagy meglepetésünkre 0,7-1,3 g/cm^3 között fogadták el, és mikor mondtuk, hogy egy kicsit nagy lett a hibahatár, akkor biztosítottak róla, hogy a mérés elején felhalmozódó hibák végül ilyen nagy eltéréseket eredményezhetnek. A kísérlet tehát a sűrűség meghatározására teljesen alkalmatlan volt...

A következő napot minden idők egyik legértelmetlenebb meetingjével kezdtük, ahol próbáltunk kitalálni valamit arra, hogy mi legyen a jövő évi versennyel. Semmi értelmes nem hangzott el, a végén kb ott tartottunk, hogyha rosszabb minőségű, tehát olcsóbb szállást foglalunk, kevesebb embert engedünk a csapatba, kevesebb napig tartjuk a versenyt, de minden csapat TÖBBET fizet nevezési díjként, akkor talán találnánk országot, aki elvállalja. Mondanom sem kell, ez mennyire felvillanyozó lehetőség a résztvevő országok számára... Ennyiben maradtunk, továbbra sem tudni semmit a következő évről.

Délután pedig az egyetlen olyan program várt minket, amit mi is igazán vártunk: a Gyeongju Heritage Site meglátogatása!  Nem hittem volna, hogy valójában egy egészen különleges dél-koreai sporttal fogunk megismerkedni, melyet magamban "koreai összetett"-nek kereszteltem el, az északi összetett mintájára. Bár lehetséges, hogy a "Muzetlon" jobban illene rá... Egy szó mint száz, a versenyszám, amelyben láthatóan az országos csúcsot kellett megdöntenünk délután abból állt, hogy ki tud minél gyorsabban megnézni egy templomot, és egy történeti múzeumot egymás után, idegenvezetéssel! A két helyszín között ráadásul kb fél órányi buszút is volt, bár ez természetesen nem számít bele a végső időeredménybe. 

 Történt ugyanis, hogy kb egy órás buszozás után megérkeztünk elsőként az ősrégi templom bejáratához. három busszal mentünk, e szerint osztottak minket három csoportba, majd közölték, hogy összesen 40 percünk van arra, hogy vezetéssel megnézzük a templomot. És ezt nagyon komolyan is vették, az idegenvezetőnk rappereket megszégyenítő sebességgel hadarta el az amúgy érdekes és valóban hasznos információkat. Buddhista templomról volt szó, ezt ezidáig nem említettem, ennek megfelelően igen nagy kert vette körül a templom épületegyüttesét. Koreában kb Kr. u. 400-tól a buddhizmus az egyik legjelentősebb vallás, egészen a koreai háború utánig államvallás is maradt, ami után a déliek sokat nyugatiasodtak, ennek eredményeképpen pedig teret hódított a kereszténység. Mindazonáltal ez a templom az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb temploma volt. Nagyon hangulatos, sok patakkal, tóval és hidakkal szabdalt, szépen rendben tartott természeti környezet jellemezte a helyet. A fő templomig hidakon és kapukon kellett áthaladni, melyek mind azt a szimbolikus célt szolgálták, hogy felkészítsd a lelkedet Buddhára. Az út végén pedig több kisebb, és egy fő szentély állt. Nagyjából 1300 évvel ezelőtt építették, és azóta jártak ide az emberek imádkozni. A főszentélybe is be lehetett menni, ha az ember levette a cipőjét, csak Buddháról nem szabadott képet készíteni, ami mondjuk a társaság jelentős részét vajmi kevéssé érdekelte. Én azért tiszteletben tartottam a kérést, így a szentély belsejéről nem készült kép. Egy aranyozott Buddha ült középen, mellette két segítő és két tanítvány. Minden szentélyben minden Buddha kezét érdemes figyelni, mert a kéztartásuk egyedi. Az itteni Buddha egy tanító Buddha, így a csoport számára különösen témába vágó volt. Maga az épület fából épült, a királyi pagodákhoz nagyon hasonló stílusban. Mellettem egyébként egy kambodzsai leader jött be a templomba, aki láthatóan buddhista volt, így egy szertartásos kézmozdulat és meghajlás sorozatot is megfigyelhettem. Nagyon tetszett a hangulata az egész helynek, a körülöttünk tomboló 90 tanár-turista ellenére is :). Öt teljes percet kaptunk a lelki elmélyülésre a szentélyben, hiszen a gyorsasági világcsúcs megdöntése volt a cél, így mentünk is tovább a következő, kisebb szentélyben. Itt egy védelmező Buddha várt bennünket, ide már be sem mentünk, mert szorított az idő. Mutattak egy fura helyet, ahová a koreaiak kis kőtornyokat raktak, amikben minden egyes kő egy kívánságot jelképezett. Két szabály vonatkozott az építésre: csak a földről vehetsz fel kavicsot (más tornyából tehát nem), és páratlan számú emeletet kell rakni, mivel a páros számok balszerencsét hoznak. A koreaiak jó sokat kívánnak... Végül egy szentély alapköveit láthattuk és egy másik szentélyt, melyben Buddha 16 tanítványával volt látható (idegenvezetőnk talán némi büszkeséggel a hangjában hívta fel rá a figyelmünket, hogy Jézusnak csak 12 tanítványa volt :)). Innen lényegében futólépésben mentünk vissza a buszokhoz, mivel már öt perc késésben voltunk. A szuvenír bolt előtt a hangsebesség közelében száguldottunk el, ez is meglepett kicsit minket, eddig bárhol megfordultunk, igyekeztek úgy beosztani az időt, hogy vásárlásra legalább annyi időnk legyen, mint nézelődésre. Úgy tűnik, itt nem volt szerződéses viszony az idegenvezetők, és a bolt között, mert senki egy percet nem kapott, szinte azért is rosszul éreztük magunkat, hogy megálltunk csinálni pár fotót. 

Be a buszba, és irány a helytörténeti múzeum. Gyeongju egyébként Korea fővárosa volt még a Joseon dinasztia előtt, a Silla-korban. Azóta is nagyon figyelnek a város képére, például nem lehet öt (sic!) emeletesnél magasabb épületet építeni, továbbá még a benzinkutak is pagoda-alakúak. Itt található egy múzeum, melynek több épülete is van, mivel azonban mi ezúttal a gyorsasági, és nem a mennyiségi csúcsra hajtottunk, így csak a főépületbe vittek be. Előtte az udvaron azért megcsodálhatunk egy Buddha fejet, amit a konfucionisták vágtak le valamikor régen. Az érdekessége az volt, hogy az orra teljesen hiányzott, mivel régen az volt a közhiedelem, hogy ha fiúgyermeket szeretnél, akkor Buddha orrából kell némi port keríteni (ergó lekapargatták az orr felszínét), és abból főzött teát inni. (Az orr a koreai hagyományban a férfi szimbóluma). Ha ez nem jött be, akkor volt egy másik, nagyon tetszetős módszer: Ha sokadjára is lányod születik, akkor fiú nevet kell adni neki, így a következő gyermek fiú lesz! Idegenvezetőnk is ebbe a csapdába esett, bár mi nyilván nem vettük észre, hogy fiúneve (is) van. És mi történt? Született két kisöccse! :) Sőt, még mentálisan is egészségesnek tűnt, romba döntve az elméletemet, hogy ha fiút nem is, legalább egy lelki sérült lányt biztosan ad az ég, ha fiúnevet adunk neki. Szóval, a második lányom lehet, hogy Gyertyán József lesz :P. Mára kihalt ez a hagyomány, mert az emberek most jobban szeretnének lányt, mert azok jobban tanulnak az iskolában, és akkor is foglalkoznak a szüleikkel, ha már megházasodtak :). 

A múzeum egyébként elég papírforma módon mutatta be a történelmet: kőkorszaki eszközöktől kezdve, a bronzkoron át Korea "aranykoráig" láthattunk különféle eszközöket a vitrinekben. Szinte mindenről tudott valami érdekességet vezetőnk, majd nagyjából i.sz. 200 körül letelt az időnk, így a hátralévő 1800 évet időgéppel tettük meg, és egyenesen napjaink turistabuszainak egyikében landoltunk. Természetesen csak egy közös csoportkép után, hiszen itt az emberek csak azokat a dolgokat fogadják el valóságnak, melyekkel le lettek fényképezve. 

És az eddig is igen eseménydús nap még nem is ért véget! Megelégelve a minden egyes étkezésnél ismétlődő hotel-kosztot, többedmagunkkal úgy határoztunk, hogy bemegyünk a városba enni. Némi bizonytalankodás után egy "korean barbacue"-ba tértünk be, ahol az asztalba ásott gáztűzhelyen sütötték meg számunkra a kiválasztott sertés-részeket. Adtak mellé mártást, meg salátákat, meg mindenfélét, szóval nagyon jó hangulatú volt, és kimondhatatlanul jól esett végre valami újdonság. Talán egyedül szegény Anne nem érezte annyira jól magát, mivel vegetáriánusként túl sok fogyasztható ételt nem talált, de szerencsére gombát is hoztak a grillre, így azért nem maradt éhen. A kaja után pedig egy tradicionális koreai karaoke-t próbáltunk ki: egy szórakozóhelyen kaptunk egy saját szobát, egy karaoke-automatával (amely persze koreaiul volt, így kissé meggyűlt a bajunk a kezelésével. Ami azt illeti, a személyzet is megszenvedett vele, valahányszor behívtuk őket segíteni :)). Szóval rendeltünk pár italt, és elkezdtünk énekelni, elég jó muri volt, nagyjából másfél órát töltöttünk ott, utána viszont (Ramunas nagy bánatára) hazafelé vettük az irányt. A tartalmas nap után nem esett nehezünkre gyorsan elaludni, sőt, nekem annyira jól sikerült mindez, hogy arra sem ébredtem fel, amikor hajnali kettőkor (!!)becsöngettek, hogy meghozták a javított kísérleti fordulót...

A templom bejárata. Kísértetiesen emlékeztet a palota bejáratára, csak őrök nélkül :)

Az első víz, rajta az első híddal. 

Csobogó

Az első kapu alatt vigyázó istenek. Négy volt belőlük, a négy égtájat is szimbolizálva, egymással szemben kettő-kettő. A hozzánk közelebb eső a rossz szellemeket tartja távol.

A lépcső a templomhoz. Mivel szörnyen régi, így ma már nem engednek rá turistákat, csak nagyon kivételes vendégeket (pl George Bush felmehetett rajta)

A főszentély udvara

A főszentély előtt álló kőpagoda: ez ugyancsak szent dolog, van aki itt imádkozik. A pagoda építésekor a belsejébe helyeznek egy buddhista szimbólumot, jellemzően a "bibliájukat". Japánban rendszerint fából készülnek, Kínában téglából, itt Koreában pedig kőből.

A főszentély épülete

Lótuszvirág a főszentély küszöbén. A háttérben piros színű lámpások láthatóak, melyekre egy-egy áldás vagy kívánság van elhelyezve: ilyesmit adomány ellenében lehet a szentélybe rakni, és láthatóan sokan élnek a lehetőséggel.

A "tanterem": ha más templomból magas rangú buddhista szerzetes érkezik, akkor itt tart "órát" az itteni szerzeteseknek. Az idézőjeleket az indokolja, hogy a teremben tilos megszólalni, így a hagyományos értelemben vett tanítás sem lehetséges. Valójában inkább közös meditációról van szó, és ennek során osztja meg tudását és tapasztalatát a vendég.

Egy réges-régi főpap halotti emlékműve, benne a hamvaival. 

A kívánság-tornyok. Láthatóan nagy népszerűségnek örvend a dolog :) A környéken nem is igazán lehetett találni köveket a földön, így esélyünk sem volt építeni sajátot.

Idegenvezetőnk által ajánlott fénykép: a főszentély lépcsője oldalnézetből. Tényleg nagyon impozánsan néz ki ebből az irányból!

A víz viszont nem mindenhol volt éppen kristálytiszta... de a táj még így is elég idilli :)

Panorámakép a hegyről, amelyen a templom állt. Kivételesen szép a koreai táj!

Késő kő- és kora bronzkori tőrök a múzeum elején. 

Madár alakú edények, melyeket kizárólag temetkezéshez használtak. A madarak feladat volt, hogy elrepítsék a lelket a túlvilágra. Ezek az emlékek még a sámánisztikus időkből, a buddhizmus előttről valóak. 

Bronzkori pénz

És egy termékenység-edény, rajta meglehetősen nehezen félreérthető jelenettel. A békát üldöző kígyó ugyanennek a szimbolikus ábrázolása, bár hogy a figurális megjelenítés után mi szükség volt még elvont szimbólumokra, az nem egészen világos :)

Ékszerek az "aranykorból": volt idő, amikor rengeteg arany volt Koreában, és ennek megfelelően nagyon gazdagon díszítették magukat a nők is. 

Még a buddhizmus előtt a temetés során a gazdag emberek mellé temették a vagyonuk jelentős részét, rengeteg ételt, és néhány szolgálót is, hogy a túlvilágon se szenvedjen hiányt semmiben. Ez egy igen gazdag ember sírjában talált tárgyak kb 25 %-a...

És a buddhizmus megszilárdulásának története: az oszlopon látható, levágott fejű úriember feláldozta magát, hogy áttérítse az embereket a buddhizmusra. A történet szerint, mikor kivégezték, a vére fehérré változott, kisvártatva földrengés tört ki, és virágeső hullott az égből. Orvosok szerint egyébként a szerzetes leukémiás lehetett, és valószínűleg tudott is erről, kivégzésének időpontját pedig tudatosan választotta a közelgő földrengés előttre...

Ez pedig Gyeongjam ókori városának makettje. Rengetegen lakták annó, mára elnéptelenedett, és már csak 260 ezren lakják.

A társaság. Jobbról-balra: Pay (német biológus), Ramunas (litván kémikus), Monica (ausztrál kémikus), Anne (német fizikus), Roeland (holland fizikus), Anneke (holland biológus), jómagam, Attila és Tamás, a magyar csapat két kémikusa :)

A terülj-terülj asztalkám a húsok érkezése előtt

És a süldögélő husikákkal! Nyammi!!

Egy sztereotíp kép egy koreai nagyváros éjszakájáról. Számos neonnal, és sok emberrel :)

És végül a karaoke-szoba, melyben Anneke és Ramunas adnak elő egy duettet éppen!