Helló! :)

Üdv újra itt, a megszokott módon kezdetét veszi kalandjaink megosztása, mivel holnap reggel hivatalosan is megkezdődik a 13. IJSO, melynek helyszíne Indonézia, azon belül is Bali szigete lett. A magyar csapat viszont már tegnapelőtt megérkezett, hogy az időeltolódásból származó problémákon túl legyünk a verseny kezdetére. Az indulás idén sem ment zökkenőmentesen, a Lufthansás pilóták sztrájkjának hála a tervezett kedd esti 7 órás indulásból hajnali 6 óra lett, és Brüsszelben illetve Frankfurtban kellett várakozzunk összesen mintegy 12 órát. Ráadásul egyik diákunk repülőjegye eredetileg más járatra szólt, majd Frankfurtban nem akarták ki engedni őket a határon, mivel nem tudtam szülői írásos engedélyt mutatni, hogy utazhatnak. Végül azután a meghívólevél segítségével elhitték, hogy tényleg tanár vagyok, és így felszállhattunk a gépre mind a heten. (Attila más útvonalon repült Szingapúrig, Tomi pedig idén nem tudott eljönni, így a hat diák mellett csak ketten vagyunk leaderek).

Átugrom a lelkes mesélést arról, hogy mivel csak két repülőjegyet kellett vennünk a tanároknak, így business class-on utazhattam, és a panaszkodást is a hajnali négy órás kelés és a hosszú várakozás okozta fáradalmakról, és inkább érkezzünk is meg Balira! A repülőtéren már vártak bennünket, és azonnal virágkoszorút akasztottak mindenki nyakába. Természetesen gyorsan megörökítettük a ritka figyelmességet, majd az előre lefoglalt transzfer segítségével a Grand Hyatt Hotelbe mentünk. Ez a tanárok szállása lesz idén, de az akklimatizálódást segítő két napot a diákok is itt töltik. Helyi idő szerint este 9 után érkeztünk, a hotel azonban így is lenyűgözően gyönyörűnek bizonyult. Hatalmas park, rengeteg kis tó, csobogó, szobrok, szentélyek, egyszerűen álomszép. A diákok és a mi szobánk között volt vagy 10 perc séta, és valószínűleg el is tévedünk még párszor, de feltétlenül megéri. Biztos, ami biztos a check-in pultnál Attilával megpróbálták még egyszer kifizettetni az előre kifizetett szobákat, de szerencsére felkészülten érkezett, és az orruk alá dörgölte a fizetést igazoló papírt.

Másnap egy szervezett túra jelentette a napi programot, melynek során Widi vezetett minket körbe a sziget néhány közeli érdekességén. Megtudtuk, hogy Bali kicsike szigetnek számít Indonéziában a maga 4 millió lakosával, de a második legsűrűbben lakott. Az itt élők több mint 90%-a hindu vallású, ezért minden ház mellett egy pici szentély található, egészen különleges jelleget kölcsönözve a városoknak. Iszonyatos mennyiségű szobrot kapni, melyek nem kizárólag a turistáknak szólnak, a helyiek a kertek és templomok díszítésére is itt vásárolnak kőszobrokat. Azért eljátszottunk a gondolattal, hogy viszünk haza egy kétméteres kőkrokodilt, de azt még talán Attila sem adhatná fel a mindenre feljogosító kártyájával sem :) Utunk (a pénzváltón keresztül) a Monkey Forest-be, vagyis Majomerdőbe vezetett. Ez olyasmi, mint egy rezervátum: az erdőben rengeteg majom él, és jön-megy szabadon. Etetni, megérinteni, a szemükbe nézni szigorúan tilos, mivel elég kiszámíthatatlanok. Jah, és nem érdemes kaját rejtegetni előlük, mert kiszagolják, és megpróbálják megszerezni bármi áron. Szerencsére mi nem hoztunk szendvicseket, így nyugodtan fotózhattuk a cuki majmocskákat, meg röhöghettünk más turistákon akiknek a hátára másztak fel :) Összefutottunk a litván csapattal, nagy örömmel üdvözöltük egymást, aztán mentünk is tovább. Az azért feltűnt, hogy Paulius (a biológus a csapatban) kézből eteti a majmokat, és ahogy sejtettem, másnap este el is büszkélkedett egy majomharapással...

Az erdő után az egyik helyi vulkán felé vettük az irányt, ahol az ebédünket is elfogyaszthattuk. A Vezúv után már nem jelentett komoly csalódást, hogy fortyogó láva helyett csak zöldellő domboldalakat jelentett a kráter, szóval élveztem a kilátást, a táj (egy kis tóval, ami egy nagyon régi kitörés után maradt ott) kimondottan festői volt. Az ebéd pedig nagyon finom, bár az italért külön fizetni kellett, és nem is keveset... A hegyről lefelé pedig betértünk az Elefánt Barlangba. Ez egy nagyon régi meditációs hely, természetesen semmi köze az elefántokhoz, a név valahogy Indiából szivárgott át ugyancsak több mint 1000 évvel ezelőtt. A szakadó esőben ránk adtak néhány "szoknyát", mivel a szent helyre rövidnadrágban nem szabadott belépni. Még mindig szent helynek tekintik ugyanis, noha meditálásra már nem használják egyáltalán. A helyszínt pár tíz évvel ezelőtt állították helyre, és a munkálatok még mindig zajlanak: az egyelőre ismeretlen elrendezésű darabokat összegyűjtik egy helyre, míg valaki rá nem jön, hogy mi is lehetett az korábban. Utána Márk kérésére megkóstolhatták a friss kókuszlevet (nem valami jó, ha engem kérdeztek...), és elindultunk hazafelé. 

Előbb azonban benéztünk egy kávé-ültetvényre. Tudni érdemes, hogy Balin készül a világ legdrágább kávéja, a Kopi-Luwak kávé: egy kávé, melynek kávészemeit a cibet-macska megeszi, majd az ürülékéből gyűjtik össze. Az állat ösztönösen a legeslegjobb szemeket választja ki, ezért lesz különösen jó a kávé. Bali ezen kívül is híres kávétermesztő hely, továbbá néhány teát is megkóstolhattunk (a Luwak-kávét persze nem, azt csak pénzért lehetett volna). Nagyon jók voltak, úgyhogy utána a shopban vettünk is párat későbbi felhasználásra :)

Az este végén átmentünk a hotelből a közeli boltba, ahol rengeteg furcsaságot lehetett kapni (persze turista-árakon, az egész környék csak a turistáknak szól...), többek közt például jégkrém-ízű Oreót... Ettünk egy balinéz pizzát (igen, itt vagyunk Balin, és egy olasz étteremben vacsoráztunk...) és nyugovóra tértünk, tudván, hogy másnap már a regisztráció vár ránk!

Balról jobbra: Nguyen Thac Bach, Farkas Csanád, Gulácsi Máté, Villányi Attila, Mészárik Márk, Fajszi Bulcsú, jómagam, Kozma Csaba.

Esti kép a hotel bejáratánál

És a szobám folyosójáról

A szoba

Ravasz megoldás: a fürdőkád a nappalira nyílik, a zuhanyfülke pedig üveg... alig várom, hogy szobatársat kapjak :)

Reggeli látkép :) (igen, az ott az óceán! ;) )

Az erdő "bejárata"

Rézusz majmok egyébként, és tényleg tetszőlegesen közel lehet menni hozzájuk. 

Interaktív jelzőtábla

A bejárat őrzői

Idegenvezetőnk Widi, és Attila

Légtáncos majom

Masszázs :)

Kismama találkozó. A partinak egy hím vetett véget, aki talán úgy gondolta, túl sokat flörtölnek a hölgyek a járókelőkkel, és nagy kiabálás kíséretében elzavarta őket a korlátról.

Az örök lázadó. Megjegyzem amikor egy ember akart leülni mellé, azt elzavarta onnan :)

Szentély a Majomerdőben. Bemenni nem lehet, az fent van tartva a hívőknek.

Balin a fákat, szobrokat, egyebeket néha felöltöztetik. Ezzel lényegében megszentelik az objektumot, ami egyszersmind meg is védi őket: egy fába, aminek már lelke van (ezt jelzi a ruha), senki nem vág bele!

Csapatkép léggyökerekkel

Útközben elhaladtunk egy-két érdekesség mellett :) A kultúra itt is hódit...

Kötelező rizsföld-fotó

Látkép a vulkánról a tóval.

A rész amit leégetett a láva a legutóbbi (1963-as) kitörés után.

Az elefánt barlang bejárata

Rituális fürdő a meditáció előtti megtisztuláshoz

A 2016-17-es archeológus puzzle-világbajnokság feladványa. 

Csapatkép "szoknyával" :)

A nyers kávészemek, kakaóval és hibiszkusszal

A cibetmacska, helyi nevén Luwak. Neki köszönhetjük a legdrágább kávét. Elég cuki, és cseppet sem hasonlít macskára...