Történetünk a vasárnapi nap délelőttjén folytatódik, hiszen a program nem ért véget a színházi előadással! Második délelőtti úticélunk egy ezüst-műhely volt, ahol kézzel készített ezüstékszereket árultak, és az ékszerek mellett a munka folyamatába is be lehetett tekinteni. Már az épület dekorációja is igen extravagáns volt, rengeteg szitakötő- és békaszoborral, meg bicikliző disznókkal. Mi az első turnusba kerültünk, akik lemehettek a műhelybe, és így megbizonyosodhatunk róla, hogy valóban kézzel készítik az ékszereket. Érdekes kis műhely volt, összesen talán négyen dolgoztak éppen, az ékszerkészítés különféle stációiban. Idegenvezetés nem volt, szóval annyit tudtunk meg a folyamatról, amennyit láttunk. Ezek alapján az ezüstékszereket ügyes emberek készítik, fénykép alapján, hagyományosnak tűnő, és furcsa eszközökkel egyaránt. Miután alaposan körülnéztünk a nagyjából 15 négyzetméteren, felengedtek minket a kiállító részbe, amely (micsoda meglepetés) egyben boltként is működött.
A bolt jóval nagyobb alapterületű volt, mint a műhely, ráadásul kétszintes. Rögtön a bejáratnál nagyméretű, igen impozáns ezüstszobrok vártak bennünket, megalapozandó a hely hangulatát. Kicsivel beljebb pedig hatalmas mennyiségű gyűrű, fülbevaló, nyaklánc, bross és medál kapott helyet. Ahogyan azt a műhelylátogatás után sejtettük, egyfelől nagyon szépen kidolgozott ékszereket láthattunk, másfelől igen borsos árúakat. Cserébe élethosszig tartó garanciát ajánlottak melléjük, bár hogy hogyan tudja majd a vásárló Európából vagy Dél-Amerikából érvényesíteni a garanciáját Balin, arra nem tértek ki. Mindenesetre jó sok időt hagytak mindenkinek elcsábulni, viszont amikor fényképezésre ragadtattam magam, azonnal rám szóltak, hogy itt bizony nem lehet fényképezni! Attilát újfent elkapták egy interjúra, ezúttal a magyar mítoszokról, és a tesztforduló feladatairól kérdezték. Nem adhatott túl érdekes/kedves válaszokat, mivel az újságban azóta sem jelent meg... Kb 3/4 óra nézelődés után tereltek bennünket vissza a buszba, és vittek vissza ebédelni a hotelba. Sajnos az első fordítás óta az ebédek és a vacsorák mind állófogadás jellegűek, és a fordítási terem előterében tálalják fel őket, így nincs hova leülni. Ezzel együtt nem panaszkodhatunk, a kaja aránylag változatos, és néha kimondottan ízletes is.
A délutáni program a Pandawa beach lett volna, de mivel eleredt az eső, meg éjjel 2,5 órát aludtunk, így végül inkább pihenéssel töltöttük a nap második felét. Jómagam csak vacsorára ébredtem fel, akkor is csak Attila telefonhívására, de arról végül nem maradtunk le. A vacsora után desszertként egy IB meetinget tálaltak fel, ami szerintem méltán pályázhat minden idők egyik legértelmetlenebb, és leghosszadalmasabb meetingje címre. Miután ismét nagyon sokat beszéltünk arról, hogy vissza tudjuk-e szerezni a pénzünket, és ha igen hogyan (az IJSO korábbi pénztárosa elhunyt, az IJSO pénze viszont az általa nyitott magánszámlán volt, így most mi nem férhetünk hozzá, és valamiért az örökösökkel sem tudunk kapcsolatba lépni, a helyzet indokolatlanul bonyolult), rátértünk az alapszabály módosítását érintő kérdésekre. Sok ponton lenne érdemes módosítani az alapszabályt, néhányat most sikerült is, de sajnos a sillabusszal továbbra sem foglalkoztunk, pedig egyre több vita van körülötte. A németek viszont felvetettek egy másik problémát: a "rendes", tantárgyi olimpiák alapszabályában le van írva, hogy a résztvevők nem lehetnek egyetemi hallgatók, és így bele kellene írnunk nekünk is a szabályzatba. A teljes képhez: 1. a tantárgyi olimpiákon a korhatár 20 év, így értelemszerűen korlátozni kell a versenyt a középiskolásokra, hiszen 20 évesen bőven lehetnének egyetemisták. 2. Tavalyelőtt a holland csapatban volt egy különlegesen tehetséges lány, aki már 15 évesen egyetemre járt (a versenyen egyébként végül ezüstérmet szerzett). Többen próbáltuk elmagyarázni, hogy ha egy 15 éves diák egyetemre jár, akkor nagyon-nagyon tehetséges lehet, és pont őket nem kellene kizárni a versenyből, de sehogy sem értették meg amit mondtunk. Végül a szavazáson 22-10 arányban mellette szavaztak a javaslatnak az országok, mi meg felrobbantunk belül, hogy hogyan lehet ennyire korlátoltan gondolkodni. Másnap reggel közölte a jó hírt a holland csapat vezetője, Emil, hogy a módosításhoz 66%+1 főre lett volna szükség, így ez a változtatás végül nem ment át. A meeting végül 2,5 órásra nyúlt, és igen magas vérnyomással mentünk lefeküdni.
Másnap (tehát hétfőn) az elméleti forduló fordítása következett. Kiválóan kezdődött, a teljes kémia feladat szerves kémiával volt kapcsolatosan, ami kívül esik elvárt ismeretek körén. Így aztán rögvest nekiállt a bizottság újragondolni a kérdéseket, és így a fizikával folytattuk a megbeszélést. A tesztfordulóval szemben ezúttal kimondottan könnyűek voltak a feladatok. Roelanddal, a szlovákokkal és a németekkel tettünk egy kósza kísérletet arra, hogy két, kizárólag számokban különböző kérdés egyikét megváltoztassuk, de persze a többség rögvest leszavazta. A fizika után a biológia következett. Az idiótábbnál idiótább feladatok, és az azokról szóló hosszas vita vége kis híján verekedésbe torkollott. A tudományos bizottság képtelen volt felfogni az alapvető nyelvi különbségek jelentőségét (pl hogy magyarul az olyan állatot, aki tojásokat rak, azt tojásrakónak hívjuk, így erre nem érdemes rákérdezni), emiatt a semmin is órákig folyt a vita. Persze a végeredmény így is elég ramaty lett, csak a végső fordításnál tűnt fel, micsoda marhaságok maradtak benne... Például többszöri figyelmeztetés után is, az angol szövegben a retenciós faktor helyett retardációs faktor szerepelt. Attilával többször összenéztünk, hogy a retardációs faktor, az itt igen magas... Este 6-kor (?!?!) jutottunk el oda, hogy akkor vissza lehet térni a közben átgondolt kémiára. Ennek megfelelően eddigre már szinte mindenki beletörődött mindenbe, így is éppen 4-re sikerült befejezni a fordítást. A másnapi program jónak ígérkezett, így próbáltuk minél jobban kihasználni az alvásra adott 2,5 órát a reggeliig...
A kiállítótér bejárata... cseppet sincs túlcsicsázva..
Az ezüstékszer készítés néhány állomása. Mindenki választhat, hogy a) a nagytőkés gazemberek hogy kizsákmányolják a szegény munkásokat, vagy b) Szorgos ötvöseinknek hála az ország gazdasága szárnyal!
Swag békák a műhely előtt. A munkamorálnak biztos jót tesz, hogy ennyire jó arc békák várják az embert odakint.
A lépcsőről már nem is beszélve... A ülő béka motívum amúgy Nusa Duában (a hotelünk régiójában) is elég népszerű
Persze nem csak békák vannak a világon... hogy az egymást letaposó emberek mit szimbolizálhatnak egy ékszerbolt előtt...
A bejárat a boltba, a másik igen népszerű (egyébként a hely névadójaként funkcionáló) témával: szitakötők.
Elsereglettük a kiállítóteret
Ezüstnyakkendő szitakötőkkel, ennek a képnek a készítésekor szóltak rá, hogy ejnyebejnye, ne fényképezzek!
Kint azért volt mitológiai témájú szobor is!
És a másik kedvenc téma: malacok. Itt elefántokkal és zsiráffal partyznak
Itt pedig a másik ikonikus szimbóluma a helynek: a három bicikliző disznó. Sajnos nem lehetett kapni kisebb méretben, pedig mindenképpen szeretnék egy ilyet otthonra! :)
