Aki több éve követi már a blogot, és megszokta már az IJSO menetét, észrevehette, hogy az első bejegyzést a nap közepén hagytam félbe. Valóban, mint minden évben, idén is a nyitóünnepség után zajlott a tesztforduló fordítása. A helyszín a Nijmegen-i Radboug Egyetem Természettudományos Tanszéke volt. Az Egyetemi Campus egyébként igen kiterjedt, mivel minden tudományágban tartanak képzéseket. A mi épületünk is nagyon jól felszerelt, szépen karban tartott épület volt, amelyet azonban (tapasztalataim alapján holland szokás szerint) nem igazán fűtenek. Kicsit fázós így a munka, de a folyosón kapható tea, szóval túlélhető :). Idén a feladatsor kapcsán sem merült fel semmi egetrengető, a kérdések nem voltak túl nehezek, de legalább egészen abszurdak sem. Éjfél körül a nyomtatással is készen lettünk, így ha nem is korán, de emberi időben hazaértünk. A másnapi program várt bennünket a szálláson, amiből kiderült, hogy a társaság felének délelőtt, a többieknek pedig délután egy előadás lesz a program, amit a szálláson tekinthetünk majd meg. Ennek tudatában némi beszélgetés, és pár pohár Grand Manier után pihenni tértünk.
Másnap reggel kellemes meglepetés várt bennünket: Sinteerklaus (aki nem a kóbor állatok védelmezője), a holland Mikulás meglátogatott bennünket, és csokoládéval lepte meg a hotel lakóit. Úgy határoztunk reggeli közben, hogy megnézzük a 9-kor kezdődő előadást, azután legfeljebb kiosonunk róla, ha nem tűnik kellően érdekesnek. Végül kis híján pórul jártunk: amikor beléptünk az előadóterembe, rajtunk kívül a szervező-bizottság néhány tagja, és talán két másik ország leaderei lézengtek a székekkel telepakolt teremben. Így hirtelen nagyon kétségessé vált, hogy el tudjuk-e hagyni a helyszínt, mivel annyira kevesen voltunk, hogy három ember távozása szükségképpen feltűnő lett volna. Az is hamar kiderült, hogy egy globális "tegyük jobbá a világot együttműködéssel" típusú projektről lesz szó. Ezzel természetesen semmi gond nincs, de egy átfordított éjszaka után valami kikapcsolódás-szerűbb programra vágytunk volna inkább (és a jelek szerint ezzel nem voltunk egyedül). A bevezető alatt elmondták, hogy egy rövid előadás után workshop-okat tartunk a szervezet tevékenységének három aspektusáról. Attila ettől azonnal infarktust kapott, de őszintén szólva én is túl fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy a világ egyenlőtlenségeinek cserediákok útján történő megoldásairól beszélgessek. Szerencsénkre a workshopokhoz átmentünk egy másik tanterembe, és így az úton feltűnés nélkül felszívódhattunk a szobáinkba :). Ebédig törlesztettünk valamelyest az alvásadósságunkból, majd abban maradtunk, hogy élünk a délutánra felajánlott lehetőséggel, és bebuszozunk Nijmegen belvárosába.
Nijmegen nagyon csinos város, a külső és a belső része egyaránt tiszta és rendezett. Az óvárosi résznél az épületek is kimondottan szépek, nagyon kellemes volt sétálgatni a macskaköves utcákon. Attila vezetésével megkerestük a helyi Albert Heijn üzletet (ez egy holland szupermarket-lánc, tulajdonképpen a helyi CBA), vettünk Hopjes Vla-t (melyet a legelső IJSO óta emleget Attila amikor a hollandokkal beszélget) és Choco Vla-t, majd beültünk egy belga sörre valahová. Legurítottuk a Kasteel Rouge-t, és visszaindultunk a buszhoz, ami 5 órakor indult a szállásunkra. A vacsora után IB meeting várt ránk, melynek témája a válogatási szisztémák megosztása, és a későbbi rendezések problémája volt. Az ülésnek különleges vendége is volt: a Mikulás, és három segédje (Fekete Péterek) meglátogatott bennünket! Ennek örömére megtudtuk, hogy Hollandiában azért december 5-én tartják ezt az ünnepet, mert 6-án a Mikulás a saját családjával ünnepli a születésnapját. A sztárvendég segítségével felköszöntöttek három leadert, akinek születésnapja volt aznap (vagy a közeli napokban), és a holland delegációnak hála három dalocskát is meghallgathattunk. Utána néhány ország elmesélte, hogyan zajlik náluk a csapat kiválasztása (ezt az újonc országok, és a megfigyelőként résztvevők kérték). És ezzel rátértünk az örök kérdésre: miért nem hemzsegnek a jelentkezők a rendezésre évről évre? Néhány szokványos, ám teljesen felesleges kör után Emil vetette fel, hogy azon országok, akik még nem rendeztek, fizessenek emelkedő részvételi díjat (évente +100 dollár). Ez nem "büntetés" lenne, hanem így több pénz gyűlne össze a nevezési díjakból, ami segítheti azokat az országokat, ahol anyagi nehézséget okoz a rendezés. Szokásosnak mondható módon végeláthatatlan vita indult a kérdésről, így végül fogtam magam, és visszaszöktem a szobámba. Blogot akartam írni (és ráadásul Bl meccs is volt!), így csak Tamáséktól tudtam meg, hogy Parish (az elnökünk) végül a következő gyűlésre napolta el a döntést. Fáradtak lévén a meccs után mentünk is aludni, és ezzel túl is voltunk az általam látogatott IJSO-k legkevésbé szervezett szabadnapján :).
A Radboud Egyetem Természettudományos Tanszékének (egy) épülete. Három ilyen van egymás mellett, itt zajlik a vita és a fordítás
Foucault-inga az egyetem aulájában. Az érkezésünk és távozásunk között eltelt időben elég jól láthatóan elfordult :)
Mialatt egymás fordítását ellenőriztük a folyosón, feltűnt, hogy a szomszédos teremben (amely zárva volt, csak a villanyt felejtette felkapcsolva valaki) egy egér szaladgál. Elég izgatott volt, alig lehetett lencsevégre kapni. Hogy hogy kerül oda, az máig rejtély...
Nijmegen óvárosának "bejárata". Az utca közepén a macskakőbe egy fémlapon szereplő műalkotást illesztettek:
Egy hangulatjavító csontváz! A szerepe nem teljesen világos, mindenesetre meghozta a kedvünk a sétához :)
Néhány kép az óvárosról, hogy a hangulat érzékelhető legyen :) Nekem nagyon szimpatikus hely volt, Attila is borzasztóan élvezte (imádja Hollandiát, és itt történetesen nem járt még).
Furcsa szobor, bicikli, és a fenti képen látható templom bejárata.
Volt egy nagyon helyes park is, tóval, meg valami barlangszerűséggel a tó végében. Ez is tökéletesen karban volt tartva.
Egy fa, amely valamilyen misztikus oknál fogva az összes levelét egyszerre hullatta le. Felmerült az is, hogy beteg, de végül nem találtunk biztos választ a kérdésre.
Egy sajtbolt az óvárosban. A bal felső sarokban lévő sajt 2 éves érlelésű, de voltak fiatalabb és fűszeres sajtok is. Amiket eddig megkóstolhattunk az étkezéseknél, azok nagyon finomak voltak mind!
Biciklitároló a pályaudvar mellett. A fenti tároló kétszintes, de alatta is tárolóhelyiség található. Elképesztő sok itt a biciklis, még a mostani hidegben is folyamatos a kerékpáros közlekedés.
Tamás és Attila. Tőlük balra a Café MUG, ide ültünk be végül egy belga sörre.
Sinteerklaus és segédjei Schwart Peter(ek). A közvetlenül mellette ülő Fekete Péter tolmácsi feladatokat látott el. Fekete Péter jut be az ajándékokkal a kéményen át, ezért kicsi (hogy beférjen), és ezért fekete (mivel kormos). Mostanság okoz ez némi bőrszínnel kapcsolatos feszültséget (hogy a fehér télapónak fekete szolgálói vannak), de a (normális) többség azért érzi, hogy ez itt eléggé másról szól :).
